Egy évben legalább két napot azért dolgozhatunk, hogy legyen kínai vakcinánk

– Amikor megkerestem azzal, hogy szeretnék Önnel interjút készíteni a magyar járványkezelés egyes – gazdasági és politikai – aspektusairól, akkor elhangzott Öntől egy kifejezés, ami megütötte a fülemet: „kalandozás”. A „kalandozás” kifejezést jobbára a magyarok bejövetele kapcsán szoktuk a magyar nyelvben, magyar kontextusban használni, illetve pejoratív értelemben arra, hogy összevissza császkálunk, kvázi felelőtlenül. Hogy kerül a csizma az asztalra? Hogyan jön össze a koronavírus-járvány kezelése és a kalandozás kifejezés?

– A koronavírus-járvány kitörése, majd tombolásának megkezdése után szinte nyomban világossá vált, hogy a kezeléséhez tömegeket kell beoltani, mégpedig nagyon gyorsan. Erre azonban nem volt lehetőség, hiszen sem elegendő mennyiségű, sem megfelelő minőségű, hatékonyságát bizonyított vakcina nem állt – és részben továbbra sem áll – rendelkezésre. Az Európai Unió – megkésve ugyan, de – lekötött meghatározott mennyiségeket, mára már 2,6 milliárd adagot azokból az oltóanyagokból – Pfizer, Moderna, Astra-Zeneca, Johnson&Johnson –, amelyeket eddig az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) engedélyezett. És mit tett Magyarország? Elmentünk az orosz és kínai piacra – ez például a kalandozás része.

– Ezzel mi a baj? Hiszen – ahogy mondta – nem volt és nincs elég vakcina, a lakosság beoltása pedig élet-halál kérdése. Nem szólva arról, hogy a gazdaság beindításához is az kell, az pedig elemi érdeke minden magyarnak.

– Azzal persze semmi baj nincs, hogy a magyar kormány megpróbált másutt is szerezni vakcinát, de azzal már komoly problémám van – és nem csak nekem –, hogy egyedüli uniós tagállamként, Magyarország egymaga fogott ebbe bele. Amúgy is, a „majd mi magunk megoldjuk” soha nem működik, egy kis ország esetében pedig főleg nem vezet célra. Lehet, hogy portyázunk, kalandozunk, fürkészünk, s aláírunk, de nem biztos, hogy a partner be is tartja, amit vállalt, továbbá, hogy klinikailag bizonyítottan hatékony termékeket tud-e szállítani. Felteszem a kérdést: érdemes-e egyáltalán ennek fejében lemondani a biztos közös uniós összefogásról?

– Mondjuk tényleg kezd világossá válni, hogy a keleti szállítmányok sem érkeznek a megfelelő és a megállapodott ütemben – éppen a napokban telt le például az orosz Szputnyik V első, 600 ezer adagra vonatkozó szállítási ígérvényének 30 napos határideje, ám az oroszok csak a töredékét teljesítették a vállalt mennyiségnek. De az is igaz, hogy az EU által lekötött nyugati oltóanyagok sem a kívánt ütemben érkeznek. Tehát, ha úgy tetszik: az állás döntetlen.

– Azért van különbség, s nem is kicsi! Az egyik, hogy az EU sokkal jobb áron szerzi be, magyarán jóval olcsóbban ezeket a vakcinákat, mint ahogy egyedileg hozzájuk lehetne jutni – már ha egyáltalán. Másrészt az EMA által engedélyezett termékekről van szó. Vagyis a fő problémát abban látom, hogy a magyar kormány különútja látványosan figyelmen kívül hagyja az uniós intézményrendszert és alapjogokat.

– Merthogy???

– Merthogy mindenki tudja, hogy amikor 2004-ben aláírtuk az uniós csatlakozási szerződést, akkor kimondtuk, hogy az alapszabályok ránk is vonatkoznak. A jelen helyzetre lefordítva, ez annyit jelent, hogy ránk is vonatkozik az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) – és nem más – által engedélyezett vakcinák használatának kötelezettsége, legalábbis a prioritása. Az, hogy Orbánék ezt nemcsak figyelmen kívül hagyják, hanem kifejezetten támadják is, az újabb területen jelenti az unió aláásását. Ugyanazt teszik most, mint amit például a demokrácia vagy a civil szféra területén jó évtizede tesznek, gyengíteni, aláásni próbálják a közös értékeket, fellépést.

– De hát kaptunk rá engedélyt, hiszen „Brüsszel” tudatta, hogy lehet ebben külön utakon is járni.

– Valóban, de persze azt se feledjük, hogy egyben kimondta: aki egyedi utakon jár ebben, annak vállalnia kell a felelősséget is. Az Európai Unió különböző okok miatt – erre több konspirációs értelmezés van – nem hajlandó a Szputnyik V-vel és a kínai Sinopharmmal foglalkozni. De egyelőre nem is tud, mert egyik vakcina dokumentációja sem hozzáférhető, illetve hivatalosan nem érkezett be a gyártó felektől. Lehet persze, hogy a kínai és az orosz oltóanyag éppen annyira jó, mint a Pfizer, a Moderna vagy az Astra-Zeneca, de akkor ezt be kellene tudni bizonyítani. Amíg pedig ez nem történik meg, addig ne tessék csodálkozni például azon sem, hogy az eredetileg is vegyes érdeklődést az oltás iránt újabb bizonytalansági tényező befolyásolja. Az egymásnak néha naponként ellentmondó kommunikáció, a megfelelő dokumentáció hiánya vagy hiányosságai, nem utolsósorban pedig a gyakorlatilag katonai parancsra elrendelt, szinte azonnali engedélyeztetés nagy fokú kormányzati felelőtlenségről tanúskodik. Ellentétben a hivatalos szöveggel, ez a fajta gyorsaság nem életeket ment, hanem életeket kockáztat.

– De Orbánék elemi érdeke, hogy minél előbb meglegyen a lakosság átoltása, hogy beindulhasson a gazdaság, hiszen a Fidesz, a jövő évi országgyűlési választásokon akár vereségbe is futhat a gazdaság mélyrepülése, s a járvány nem megfelelő kezelése miatt.

– A jövő évi parlamenti választások kimenetelét messze nemcsak a gazdaság várható helyzete befolyásolja. Minden jel arra mutat, hogy – egyébként egész Európában – a 2019. évi, válság előtti szintet a legtöbb ország 2022 második fele előtt nem fogja elérni. Egyelőre tart a mélyrepülés, amit majd a január-márciusi negyedéves adatok is igazolni fognak. Hiszen 2020 első negyedévében – az utolsó két hét kivételével, amikor el kellett rendelni a gazdaság számos szektorának leállását – a magyar gazdaság még stabil növekedési pályán volt. 2021 első negyedévét viszont az egy évi azonos időszakkal szemben további jelentős visszaesés jellemzi. És ha – optimista vélemények szerint, amelyeket a járvány brutális harmadik hulláma máris cáfolni látszik – sikerülne kormányzati szóhasználattal „két számjegyű visszapattanást” elérni, az a tavalyi második negyedév közel 14 százalékos visszaesésével összehasonlítva, még mindig több százalékpontos mínuszt jelentene 2019 hasonló periódusához képest. A makrogazdasági összkép mögött azonban mind az elmúlt évek elhibázott (illetve hiányzó) gazdaságpolitikája, mind a magánvagyonok arcátlan gyarapodásával jellemezhető „válságkezelés” következtében, súlyos és hosszabb távú kockázatok rejlenek meg, a munkaerő-piactól a jövedelmi különbségek drámai növekedésén és a felgyorsult elszegényedésen át, a hatalmas költségvetési deficitig és a páratlan gyorsasággal növekvő államadósságig.

– Visszatérve a vakcinákra, azért az is tény, hogy ha bejön az a plusz sok millió kínai és orosz oltóanyag, az biztosítja, hogy a teljes lakosság védve legyen. Ez miért baj?

– Ez a cél, de minek kell hozzá a kínai és az orosz vakcina? Nézzük a számokat: a kínai oltóanyagból lekötöttünk ötmillió adagot (550 ezer érkezett a beszélgetés időpontjáig), az oroszból kétmilliót (45 600 jött és úton van plusz 100 ezer adag) – ez tehát a keleti beszerzés jelen státusza. Ami pedig az uniós közös beszerzést illeti: az EU 480 milliós közösségére a Bizottság eddig lekötött 2,6 milliárdot, amit – a közös stratégia szerint – lakosságarányosan fog leosztani a tagállamok között. Nem is kell mindenkit beoltani, például a gyerekeket, továbbá azokat, akik átestek a betegségen, és így várhatóan jó ideig védettek maradnak. Vegyük tehát azt, hogy mintegy 350 millió embernek kell kétszer megkapnia a vakcinát (mert két adagban oltanak), azaz 700 millió adag oltóanyagra van a közösségnek szüksége. Ehhez képest kötöttek le 2,6 milliárdot, azaz az EU messze túlrendelte magát, tehát minden tagállamnak jut, amennyire szüksége van. A túlvállalás persze a járvány esetleges újraindulásakor kedvező védekezési helyzetet biztosít. De abból a szempontból is jó, hogy valószínűleg – és helyesen – az oltóanyaghoz nem jutó fejlődő országokat próbálja támogatni. Ez ráadásul az EU érdekével is egybevág, hiszen a nyájimmunitás nem uniós, hanem globális kérdés, a vírus – mint láthattuk – nem áll meg a határon.

– Az elmondottakkal arra próbált rávezetni, hogy több, mint elég vakcinához jutunk az EU-n keresztül? Azaz nem is lenne szükségünk a különutas keleti kalandozásokkal beszerzett oltóanyagokra?

– Hát persze! És akkor felmerül a kérdés: mi a csudára fogjuk felhasználni, amit a kínaiaktól és az oroszoktól veszünk? Borítékolhatóan ezeknek is ugyanaz lesz a sorsuk, mint a lélegeztetőgépeknek? Porosodnak, tönkremennek, esetleg elajándékozzuk vagy éppen megpróbáljuk majd eladni, természetesen az általunk fizetett ár töredékéért.

– Tegyük hozzá, nem tudjuk ugyan, mert titkolják, de vélelmezhetően jó vastagon fogott a kínaiak és az oroszok tolla a számla kiállításakor. Ahogy a már említett lélegeztetőgépeknél is így történt. Ez nem számít hűtlen kezelésnek?

– Orbán Viktor ezt megpróbálta kivédeni a minap Krakkóban, „Nincs keleti meg nyugati, van jó, meg van rossz, meg van, ami nincs....a gyorsaság minden más szempontot megelőz...fontosabb az árnál a gyorsaság”. Az EU a közös beszerzésnek köszönhetően, kedvezményesen szerzi be a nyugati vakcinákat (s erről ismertek is az árak), amelyek egyébként jóval olcsóbbak, mint a kínai. Azt ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy mennyiért veszik a magyarok a kínai és az orosz vakcinát. Mindenesetre a kormány titkolózásában és Orbán fent idézett mondataiban rejtetten, vagy nem is rejtetten benne van, hogy nagyon sokba kerül ez nekünk. Mint ahogy láttuk a lélegeztetőgépek esetében is. Már tudjuk, hogy körülbelül mennyiért vettük őket, most pedig itt rohad rajtunk. Mennyi pénzt kaptak a fürkészek az üzletek megkötéséért? Felelősségre vontak bárkit is?  Most pedig megint fürkészeket és portyázókat küldött ki a világba a miniszterelnök – ahogy ő maga mondta. Ezt ki fizeti meg? Kinek a magánzsebébe vándorol a hivatalos eladási és a mindannyiunk előtt ismeretlen tényleges beszerzési ár közötti összeg? És ez büntetlenül mehet, pedig sok százmillió eurós tételről beszélünk például a kétmillió kínai oltóanyag esetében, ami legalább 0.7 százaléka a magyar társadalmi terméknek. Hogy mindenki értse: Magyarországon legalább két napig mindenki azért dolgozik egy évben, hogy beszerezzük a kínai oltóanyagot – a kínaiak által közölt, hivatalos, nemzetközi ár szerint.

– Azért csak lesz haszna ennek a nagy pénzkiszórásnak, ha más nem, akkor az, hogy lesznek, akik korábban jutnak védőoltáshoz – már ha hajlandók beadatni maguknak az enyhén szólva is kérdéses körülmények között – több mint hiányos dokumentációval –, a magyar hatóságok által jóváhagyott kínai vakcinát.

– S persze jónéhány ember magánvagyonaként zsebre tesz jó sok pénzt, miközben a magyar társadalomban a lakosság negyede a tönkremenés szélén áll. Ennyit a nagy keresztény erkölcsről.

– Említette a beszélgetés elején, hogy Orbánnak ezzel a vakcina-kalandozással az egyik célja, hogy gyengítse, aláássa a közös uniós értékeket, fellépést. S teszi ezt részben egy orosz vakcinát használva eszközként. Nem Ön lenne az első, aki ebben sandaságot lát.

– Többekkel – köztük egy korábbi orosz külügyminiszterrel – együtt én is azt gondolom, hogy Orbán hosszú évek óta orosz megbízásból törekszik az EU aláásására. Megjegyzem, a kínaiban nem vagyok biztos.

– Azért ez meredek megállapítás...

– De teljesen egyértelmű következtetés.

– Kézben tartanák Orbánt Putyinék?

– Azt én nem tudhatom. Gondolom, lehet zsarolni, sok mindent tudnak Moszkvában a hátteréről, de hivatalos dokumentumokkal nem bizonyítható. Ám nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Legutóbb éppen az orosz bank magyarországi tevékenységének megkezdése, amit az EU finoman szólva nem tartott barátságos lépésnek, és jogos biztonsági aggályokat keltett és kelt mind a mai napig. Azért több mint gyanús az is, hogy miközben egy főre nézve Magyarország a legnagyobb kedvezményezettje az uniós pénzeknek, aközben egyrészt ebből gyalázzuk folyamatosan az EU-t, másrészt éppen ezeket az uniós pénzeket költjük orosz és kínai üzletek finanszírozására is. De Orbán az, aki sorozatosan egyedül blokkolja az uniós határozatokat, például Ukrajna ügyében, vagy a NATO-ban a tagság megadását keleti szomszédunknak. Ő az, aki elutasítja az oroszokkal szembeni szankciókat, vagy említhetők a török ügyletek is. Ez természetesen mind „csak” gyanú, bár szerintem részben önmagukban is bizonyítékok, amelyek – csomagba rakva – egymást erősítik.

– És akkor visszakanyarodtunk a kalandozáshoz?

– Ahhoz a keleti kalandozáshoz, ami nem csak az Európai Unió egészének az egységét, de a visegrádiak és Kelet-Közép-Európa lehetséges egységét is aláássa. A kalandozásaink eredménye, hogy még azt is aláássuk, amit nem szeretnénk. S végül teljesen egyedül maradunk majd Európában. Nézzünk példákat: már rajtunk kívül szinte minden térségbeli ország kifarolt a kínaiak által nagy csinnadrattával elindított 17+1 transzregionális együttműködésből, mindenekelőtt a baltiak, de visegrádi partnereink is. Kína számára már csak mi, valamint Szerbia és Montenegró maradt a régióban.

– De hát közben Orbán időről-időre kijelenti, hogy mi Európához tartozunk, azaz a szokásos kettős beszédet folytatja, aminek mindig megvan a konkrét célja.

– Persze. Merthogy érzi ő, hogy az EU felé is kell gesztusokat tenni, mert naponta érzékelheti, hogy saját „önérzetes” politikájával nem erősítette, hanem kifejezetten beszűkítette mozgásterét. Most, amikor felmerül, hogy komoly következményei lehetnek annak, ha a magyar állam sorozatosan megsérti az uniós jogrendet, hogy a felújítási alap pénzeihez csak akkor jutunk hozzá, ha teljesítjük a megfelelő feltételeket, most oda is kell gesztusokat tennie. Mert ha az EU egyszer elzárja a pénzcsapot, annak következményeit a magyar gazdaság és társadalom, de a politikai rendszer is gyorsan és fájdalmasan megtapasztalná.

– Mondjuk az sem segít, hogy rendre harciasan, bántóan, támadóan konfrontálódik az uniós partnerekkel és az egész brüsszeli intézményrendszerrel. Ezt miért teszi? Ugyanezeket inkább elnéznék neki, ha diplomatikusabb lenne. Mi lehet a motivációja? Nem hiszem, hogy ebből hasznot hajtana.

– Ennek szakértők szerint pszichológiai alapjai (is) vannak. Miután nem vagyok lélekbúvár, erre nem tudok reagálni. Az viszont mindenki számára nyilvánvaló, hogy Orbán mindig úgy érzi, hogy el kell mennie a falig, sőt, alkalomadtán azon túl is. Amíg ezt magánemberként teszi, lelke rajta. Ha azonban egy ország vezetőjeként, akkor az a legsúlyosabb felelőtlenség, ami páratlan és hosszú távon is jelentkező gazdasági-társadalmi költséggel szokott járni az egész közösség számára.

– Úgy érzékelem, Ön nem túlságosan optimista...

– Erre mit mondjak? 11 évszázaddal ezelőtt a magyarok fél évszázadon át kalandoztak Európában, majd az augsburgi csata után, megverve, visszakullogtak, s csak azért tudtak fennmaradni, mert jött egy Szent István. Most van egy Koppányunk, kíséretében számos Alkoppány, de nincs Szent Istvánunk. De továbbra is itt vannak a kalandorok. Én pedig nagyon várom Szent Istvánt, akire igen nagy szükségünk lenne. Ehhez persze egy ember – bármilyen karizmatikus is lenne – messze nem elég. Csak gyökeres és gyors társadalmi tudatváltozással lehet ezt a nagy mértékben agyhalottá tett népet (ami Orbán legnagyobb bűne) legalább részben felébreszteni. Különben nincs 21. századi – sikeres és versenyképes, kreatív és együttműködő – magyar társadalom Európában.