Egy szélhámosnő vallomásai

Igen: Németh Athináról van szó, aki mostanság a Fidesz legerősebb fegyverévé vált a koronavírus elleni járvány kezelésében. A kormánypárt rajta keresztül igyekszik bebizonyítani, hogy ő milyen fantasztikusan kezelte a koronavírus okozta világjárványt Magyarországon, ugyanakkor azt is, hogy az eset fényesen bizonyítja: az ellenzék rémhírekkel, álhírekkel akadályozta a védekezést, lényegében a vírusnak szurkolt. A történettel, vagyis a magát mentősnek bemutató hölggyel az ellenzék sem tud mit kezdeni, sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja, afféle forró krumpliként kezeli, amihez jobb hozzá sem nyúlni. De, ha mégis, akkor inkább a hazug nő képet tárja a nyilvánosság elé.

Egyre többen mondják – teljes magabiztossággal: Németh Athináról már az első pillanatban megállapítható volt, hogy nem beszámítható, szavai hiteltelenek, lényegében egy hajléktalan, nagyot mondó, Münchausen-szindrómás, hogy a durvábbakat ne is említsem. És egyre többen támadják a film készítőit: Korózs Lajos országgyűlési képviselőt, és a kamerát tartó kollégát, Ujhelyi István EP képviselő munkatársát, Szalay Tamás Lajost. A történet lassan kizárólag róluk szól, mégpedig csak abban a kontextusban, hogy Németh Athina nem mentős, tehát hazudik. Márpedig, ha hazudik, akkor az állításai is hazugok, következésképp nem lehet igaz a kórházi kezelésről hazaküldött betegek elhalálozása.

Illetve: az ügy már idáig nem jut el, megáll a riportalany és a riport készítőinek személyénél. Érthetően: a kormánynak nagy segítséget jelent egy ilyen szélhámia, elterelheti a figyelmet a lényegről. És el is tereli. Ne legyen kétségünk, a Fidesz kommunikációs középpontjába most ez az eset kerül. A minisztérium már megtette a feljelentését, rémhír-gyártás miatt, a párt politikusai pedig szinte óránként adnak ki közleményeket, gondosan gyalázva az ellenzéket.

Rögzítsük: ha hiba történt, ha Németh Athina hazudott – ő is pert indít különben állításai igazolására –, akkor ez több, mint kellemetlen. Volt, akik azt mondta: a hölgy maga és bizonyos mértékig az esete is kísértetiesen emlékeztet a csengeri örökösnő történetére. Abban a tekintetben is, hogy a hatóságok ott is arra kíváncsiak, hogy kiket csapott be Szabóné, arra kevésbé, hogy ebben milyen szerepe volt például Kósa Lajosnak.

Ne legyen kétségünk: az EMMI feljelentése alapján, a rendőrség nem fog azután kutatni, hogy valóban így történt-e, valóban meghalt-e kilenc ember amiatt, mert kitették őket – Kásler utasításainak megfelelően – a kórházból. Ez nem fogja érdekelni a nyomozókat, mint ahogy az sem, hogy a miniszter összevissza beszélt – ki nem mondanám, hogy szélhámoskodott. Csak emlékeztetőül: 60, majd 50 százalék kötelező ágykiüresítésről beszélt (írt!), majd két százalékról, aztán arról, hogy csak a helyi orvosok dönthettek ilyesmiről, aztán arról, hogy maguk a betegek kérték a hazaszállításukat…

Ezeket a kusza mondatokat senki nem fogja vizsgálni, mint ahogy Orbán sem mossa kezeit az alkalmatlan minisztere miatt. Sőt: arról nyilatkozik, hogy fantasztikus volt a teljesítménye. És nem a hallunk arról sem, hogy a kormány feleslegesen, és hisztérikusan hozta meg az ágyak kötelező felszabadításáról szóló döntését, pusztán azért, mert ez képileg nem illusztrálható, nem lesznek olyan felvételek, mint az olaszországi Bergamo kórházában. A feljelentés ugyan rémhír terjesztéséről szól, de biztosak lehetünk abban, hogy a nyomozók nem fogják kideríteni: hányan haltak meg amiatt, mert hirtelen és radikálisan megszüntették a kórházi kezelésüket. Itt most mindenki az álmentőst feszíti keresztre, illetve azokat, akik hitelt adtak szavainak. Nyilván megérdemlik.

De ebben a történetben akadnak más szélhámosok is, csak az ő vallomásaikat senki követeli. Pontosabban: a hatalom éppen abban érdekelt, hogy ők némák maradjanak.