Egy volt KISZ-titkár kioktatja a tüntető diákokat
Gajdics Ottó, a Hír TV Sajtóklub című műsorának egyik oszlopa és megmondóembere keményen kiosztotta a szeptember folyamán tüntetésekre készülő diákokat. A Magyar Nemzetben megjelent „Szerény segédlet diáktüntetőknek” című írásában szánalmasnak és fölöslegesnek tartja a tiltakozók akcióit, szerinte „jobban járnak a Független Diákfront aktivistái, ha utcai politizálás helyett hasonlóan izgalmas kérdésekkel bombáznák a valódi válaszokra még hajlandó tanáraikat. Az csendes reform lenne, amire most készülnek, az csak idétlen balhézás.”
A cikkíró Gajdics Ottó ugyanaz a személy, aki a Hír TV említett műsorának egy korábbi adásában arról beszélt a menekültekkel kapcsolatban, hogy „mi toleránsak vagyunk, mi befogadók vagyunk. Együtt tudunk élni velük, úgy, ahogy a száraz kutyapiszokkal az árokparton, még csak föl sem rúgjuk őket, éljenek úgy, ahogy akarnak, csak bennünket hagyjanak békén.”
Gajdics mostani megszólalása ehhez képest előrelépésnek számít, legalábbis abban az értelemben, hogy a tiltakozó diákokat nem hasonlítja kutyapiszokhoz. Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy Gajdics Ottó valamikor elvtárs volt: személyében a nyíregyházi főiskola utolsó KISZ-titkárát tisztelhetjük. (Gyengébbek és egészen fiatalabbak kedvéért: a KISZ a Kommunista Ifjúsági Szövetség rövidítése). Nem kell rögtön rosszra gondolni, vagyis, hogy ő is ugyanolyan köpönyegforgató lenne, mint sokan a Fidesz mai prominensei közül Épp ellenkezőleg: a pártállamban az volt a szokás, hogy a rendszer úgy számolt le a legádázabb ellenségeivel, hogy kinevezte őket KISZ-titkárnak. Van olyan is, akiből párttitkárt kreáltak, de Gajdiccsal kegyesek voltak az elvtársai, beérték azzal, ha KISZ-titkárként vészeli át az egypártrendszer embert próbáló utolsó éveit.
Ez a Gajdics nevezi most szánalmasnak a fiatalok kiállását a tanáraikért és az oktatásért, vagyis, a saját jövőjükért. Mint írja, „kiállásotok például eleinte szimpatikus volt elveszített tanáraitok mellett,” ám ez a szimpátia „a kordonbontásokon való részvételetek a karmelitánál az én szolidaritásom utolsó morzsáit is felemésztették.”
Nem az a legnagyobb baj ezzel, hogy Gajdics nem ért egyet a diákok tiltakozásával. Ha ő és társai olyan oktatást képzelnek el a gyerekeik számára, mint amilyet a mai kormány kínál a diákoknak, akkor részükről minden rendben. Azt kijelenteni azonban, hogy „kiállásátok eleinte szimpatikus volt,” valamint, hogy „szolidaritásom utolsó morzsáit is felemésztették,” legalábbis véleményes.
Gajdics ugyanis soha nem szimpatizált a fiatalok tiltakozásával, vagy, ha igen, ügyesen titkolta a velük vállalt szolidaritást, mert nem kívánt rossz pontokat szerezni a fideszes elvtársaknál.
Gajdics, az egypártrendszer KISZ-titkáraként az egypártrendszert képviselte, és sem akkor, sem most nem a fiatalokkal, hanem az akkori és jelenlegi elnyomó hatalommal szolidáris. Amikor ő KISZ-titkár volt a nyíregyházi főiskolán – a rendszerváltozás előtti utolsó években – már nem volt muszáj KISZ-titkárnak lenni. Korábban is csak azoknak volt ez kötelező, akik politikai pályára készültek, esetleg valamelyik nagyvállalat vezetői pozíciójára ácsingóztak.
Ha Gajdics, vagy bármelyik fideszes megmondóember bármikor is szolidáris lett volna a tiltakozó diákokkal, annak a Fidesz által megszállt médiában nyoma lenne. Tessék bemutatni a diákok tiltakozásával szimpatizáló újságcikkeket, mondatokat, különben kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy a szerző és a hozzá hasonlók megfelelési kényszerből beszélnek badarságokat.
