Egy zsarolás anatómiája
A nagy magyar stratégia nagyjából abban áll, hogy Orbán Viktor megzsarolja az Európai Uniót: csak akkor fogadja el a hét éves költségvetést, ha ideadják nekünk az eddig zárolt pénzeket. Más kérdés, hogy e költségvetés elfogadása majd két év múlva lesz esedékes, a választások pedig, a magyarországiak, jövő áprilisban lesznek.
Egy ilyen megállapítás persze csak azokhoz szól, akik feltétlen hívei Orbánnak, és sejtelmük sincs arról, hogy egy ilyen kijelentéssel egyfelől tényleg zsarolni akar, másfelől semmilyen relevanciája nincs a magyar választások szempontjából. Ja, és még egy: nagyon világosan rávilágít a magyar miniszterelnök gondolkodására. Nehogy azt higgye bárki, hogy ez a tünet kizárólag a nemzetközi térben érvényes és képes érvényesülni, ez egy általános megközelítés a problémák kezelésére.
Nagy eséllyel egyébként ez itthon működik, csak azt nem látjuk, tudjuk pontosan, hogy kikkel szemben. Hogy Orbán csak a sajátjai esetén érvényesíti eme képességét, avagy a kormánypártokon túlnyúlik ez a potenciál. Semmit nem zárhatunk ki, még az is lehet, hogy tévedek, bár aligha hinném. De itt és most nem is ez a lényeg, kizárólag az, amit néhány sorral fentebb leírtam: így képzeli az akarata érvényesülését. E pillanatban, mint azt tudjuk, huszonhat ország áll a magyarral szemben, és bár a konkrét költségvetési tervezetet sokan vitatják, de azért van a vita és a kétéves rákészülés, hogy kiérleljenek egy közös elképzelést, majd döntést.
Talán emlékszik még Orbán, hogy megy az ilyesmi Magyarországon: benyújtanak egy törvényt, aztán kélt nap múlva el is fogadják. Semmi egyeztetés, csak a puszta akarat. Amúgy ez is a zsarolásnak egy sajátos válfaja; a kétharmados többség lenyomja a kisebbség torkán a saját érdekeit.
Nagyjából ennyiben lehet összefoglalni az idei tusványosi beszéd lényegét. Nem azért mondom, hogy ünnepeljem magam, én nem is vártam többet. És ezt nem csak most mondom – írom –, egy nappal az esemény előtt is így láttam, eszerint nyilatkoztam. Mégpedig azért, mert kifejezetten gyanús volt, ahogy a kormányoldal igyekezett minden megnyilvánulásában magasra emelni a lécet, arról beszélni, hogy itt bizony korszakalkotó bejelentéseknek leszünk majd tanúi. Hogy a Fidesz elnökének hatalmas jelentőségű beszédét fogjuk hallani, és bizonnyal ismerteti majd a nagy magyar stratégiát. Nos, a nagy magyar stratégia ebből állt; hogyan és mint tudjuk megzsarolni az uniót. Azt ugyanis nehezen tudnám valódi stratégiai célként felfogni, hogy beindul a digitális honfoglalás és létrehozzák a digitális polgári köröket.
Dupla deja vu érzésem van; Orbán itt visszanyúl a 2002-es elvesztett választások utáni lépéséhez – lássuk be: akkor ez újszerű és hatásos volt –, ugyanakkor rivalizál a Magyar Péterrel, aki a Tisza-szigetek megteremtésével lépéselőnyhöz jutott Orbánnal szemben. Többé-kevésbé ez volt a kormányfő legújabb beszédének lényege; nyugodtan félredobhatjuk azon fejtegetéseit, amelyek az esetleges világháború esélyeiről szóltak – szerinte fenyeget bennünket –, vagy az európai háborúról – az itt van –, valamint az Európai Unióról, mint egyetlen ellenségünkről (az USA, Kína, India, a türk országok mind a barátunk, csak ez a fránya EU nem az, amelynek vezetését le kell cserélni).
És muszáj még egy magvas gondolatot beemelni ide: az előadó szerint azért is veszélyes az azonos neműek házassága, mert behozza Magyarországra a migrációt.
De ez már végképp kívül esik az érdeklődési körömön.
