Egyedül Oroszország profitálhat Orbán „békemissziójából”
Az ukrajnai magyar kisebbség jogainak védelme egyre inkább ürügynek tűnik a magyar politikában, és Orbán úgynevezett „békemissziójából” és Ukrajnával kapcsolatos fellépéséből egyedül Moszkva profitál – mutatott rá Rácz András.
A Német Külpolitikai Társaság, valamint a budapesti Corvinus Egyetem kutatója írta az Ország-elemzések (Länder-Analysen) című, számos német intézet által közösen kiadott tanulmány-sorozat esedékes Ukrajna-elemzését, amely „Békemisszió, amelynek célja a kapituláció elősegítése” címmel jelent meg Orbán Magyarországának Ukrajna-politikájáról.
A szerző hosszú cikkében részletesen ismertette az ukrán-magyar kapcsolatok történetét az utóbb években, és különösen az Ukrajna elleni orosz támadás óta, továbbá ennek nemzetközi vonatkozásait. Összefoglalólag rámutatott: a magyar külpolitikai vonal a budapesti állítások ellenére, aligha szolgálja az ukrajnai magyarok érdekeit. Nem szolgálja azonban az EU és a NATO érdekeit sem, hiszen élesen ellentmond mindkét szervezet Ukrajnával kapcsolatos álláspontjának. Mi több, Magyarország diplomáciai fellépésével gyengíti mindkét szervezet belső egységét. Nem szolgálja Ukrajna érdekeit sem, hiszen az úgynevezett „békemisszió” szembenáll Ukrajna kinyilvánított politikájával, ráadásul oda vezetne, hogy Ukrajna de facto elveszti a megszállt területeket, és belemegy abba, hogy az ott élő emberek orosz uralom alá kerüljenek.
Oroszország az egyetlen fél, amely profitálna a magyar „békemisszióban” javasolt azonnali tűzszünetből. Nem világos, mi indítja Budapestet az ilyen egyoldalú fellépésre, és az ebből fakadó sajátságos külpolitikai vonalára.
A magyar kormány anyagilag egyértelműen profitál az olaj-és gázimportok révén a Moszkvához fűződő, figyelemre méltóan szoros kapcsolatokból. Ha Moszkva leállítaná energiaszállításait, Magyarország súlyos gazdasági és iparpolitikai nehézségekkel kerülne szembe. Közben azonban Magyarország az elmúlt években semmit nem tett azért, hogy csökkentse a Moszkvától való, veszélyes energiafüggőséget. Ráadásul a kormányhoz közelálló oligarchák nagy haszonra tesznek szert a paksi atomerőmű építéséből, amelyet az orosz állami Roszatom végez.
Nyílt forrásokból nem deríthető ki, hogy Moszkva kezében van-e egyéb nyomásgyakorlási eszköz is a magyar kormánnyal szemben, például a korrupcióval, vagy egyéb kompromittáló információkkal kapcsolatban.
Annyi azonban bizonyos, hogy Orbán Viktor „békemissziója” nem csak nem hozott semmilyen konkrét eredményt, és ártott Magyarország tekintélyének, hanem szembement az EU és a NATO széles konszenzuson nyugvó politikájával is. Ha a közeli jövőben indulnak valós tárgyalások, azok nem a magyar „békemisszió” mintájára folynak majd, és Budapestnek nem is lesz ebben jelentős szerepe. A magyar kormány elszigetelt szereplő marad, amelyet mind az EU-s, mind a NATO-partnerei, de Kijev és Moszkva is gyanakvással szemlél.
