Egymillió nyugdíjast kárpótolni kellene az infláció miatt 

A probléma az, hogy az éves átlagos infláció összetevőit vizsgálva, nagy szórást tapasztalunk. Az emberek számára – mondjuk a ruházkodással vagy akár a tartós fogyasztási cikkekkel szemben – létszükségletet jelentő élelmiszerek és a lakossági energia ára ugyanis kiugró ütemben drágult. A KSH jelentéséből kiderül: az élelmiszerek 25,9 százalékkal haladták meg az előző évi szintet, míg a lakossági energia 22,1 százalékkal drágult. A példánkban említett ruházkodási termékek ára pedig 8,3, a tartós fogyasztási cikkeké 5,6 százalékkal nőtt. S mint tudjuk, enni minden nap kell, többször is (még ha sajnos, a jelen körülmények között van, akinek erre nem futja), s az energiafogyasztás sem csökkenthető le a végletekig. Az ember, ha megszorul legfeljebb nem vesz egy új ruhát vagy televíziót.

Forrás: KSH

A nyugdíjasok – a korosztály korábbról és élethelyzetéből adódó – átlagostól eltérő fogyasztási szokásait ugyan figyelembe veszi a nyugdíjas kosár, ami alapján a statisztikusok kiszámolják a nyugdíjas inflációt, mégis, aki nyitott szemmel és füllel jár, az láthatja, hallhatja, hogy az idősek egyre szélesebb rétege él mind rosszabbul, sokan csak tengődnek, vegetálnak. Ha a nyugdíjak reálértéke nem csökken, akkor vajon ennek mi lehet az oka? Katona Tamást kérdeztük, aki több oldalról is ismeri a témát, mint korábbi statisztikus (a KSH elnöke), illetve mint állami pénzügyi vezető (pénzügyminisztériumi államtitkár), s mint elemző ember (közgazdászként hónapól-hónapra készít elemzéseket), s persze, mint a nyugdíjasok problémáinak ismerője (lévén a NYUSZET, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának a szakértője).

A most kijött adat kapcsán a szakértő két dolgot tartott fontosnak megemlíteni. Az egyik az, hogy azért fértünk bele a 18,5 százalékba, mert a KSH úgy számolja a gáz- és az áramfogyasztást, mintha a fogyasztás csökkenése árcsökkenés lenne (erről itt és itt írtunk) – ez módszertani kérdés, ami, még ha nem is vitatható a helyessége, azt eredményezi, hogy nagyon sok nyugdíjas kénytelen kevesebbet fogyasztani. Ők egy év alatt nem tudtak olyan energia-korszerűsítést végrehajtani, hogy ne ezt kelljen tenniük, magyarán, hogy ne kelljen fagyoskodniuk.

De van itt még más is – hívta fel a figyelmet Katona Tamás. Két év alatt 50 százalékkal nőttek az élelmiszerárak, s ha megnézzük a fogyasztási szerkezetet – amit mindig később mutat ki egyébként a KSH, és így tavalyi adat még nem áll rendelkezésre, azaz a megelőző, 2022. évire tudunk egyelőre támaszkodni –, akkor azt látjuk, hogy a felső jövedelmi ötöd a bevételeinek a 23 százalékát költi élelmiszerre, ugyanakkor az alsó ötödbe tartozók 33 százalékot. Az az igazi probléma, hogy a medián nyugdíj alattiak, a 200 ezer forintnál kevesebbel rendelkezők fogyasztási szerkezete olyan, hogy az ő fogyasztói árindexük nyilvánvalóan 20 százalék felett van. Ez egy millió embert jelent. Ahogy a NYUSZET régóta követeli, a kormánynak méltányosságot kellene gyakorolnia ezzel az egymillió emberrel, de legalább azokkal, akik teljes állásban dolgoztak Magyarországon, és ez után kapják a nyugdíjukat. Számukra egyszeri százezer forintos kiegészítést kellene juttatni, mivel ők nagyon nehéz helyzetbe kerültek. (A KSH egyébként minden évben vizsgálja a két évvel korábbi fogyasztási szerkezetet, s elkészíti az akkori háztartásstatisztikát – az idén a 2022-es évet és 2023 első háromnegyed évét nézi meg.) 

Korrekt-e a nyugdíjas kosár, aminek alapján kiszámolják a nyugdíjas inflációt? – kérdeztük a szakembert. Katona Tamás szerint el kell fogadni, hogy ilyen a kosár és hogy a KSH helyesen számol, még akkor is, ha szakmai hibaként 2022-ben év közben módosítottak a szerkezeten. Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – árnyalja a képet, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők fogyasztói szerkezete olyan, hogy a két év alatti 50 százalékos élelmiszer-drágulás ellehetetleníti őket.

Forrás: KSH