El kell jutnia Rogánig az elszámoltatásnak

„A parlamenti ülésnek nem sok értelme volt”

Bedő Dávid szerint a Momentum azért kezdett az elmúlt években egyre inkább terepmunkára és országjárásra építeni, mert a parlamenti politizálás elvesztette valódi funkcióját. A politikus úgy fogalmazott: a felszólalásoknak, kérdéseknek és vitáknak alig maradt következménye, ezért olyan tevékenységeket kerestek, amelyek kézzelfogható hatással lehetnek a közéletre.

Ennek részeként indította el saját országjárását is, amelynek során nyolc hónap alatt több mint ötven, jellemzően erősen fideszes településre jutott el. Elmondása szerint több ezer emberrel beszélgetett, és ezek a találkozások nemcsak politikailag, hanem emberileg is meghatározó tapasztalatot jelentettek számára. A cél eredetileg az volt, hogy a Momentum választási visszalépése után is aktívan hozzájáruljanak a kormányváltáshoz, ne csupán „a partvonalról bekiabáljanak”.

A beszélgetésben hangsúlyozta: szerinte minden politikusnak végig kellene járnia a kis településeket, mert csak így érthető meg igazán, milyen problémák foglalkoztatják az embereket. Úgy látja, Magyar Péter sikerének is az egyik kulcsa az volt, hogy közvetlen kapcsolatot épített ki a vidéki választókkal.

Bedő szerint országjárásának egyik legmegdöbbentőbb tapasztalata a propaganda ereje volt. A választások előtt sokszor azt érezte, mintha az emberek szó szerint a kormánypárti hírműsorok mondatait ismételnék vissza. A háborús félelmek, az Ukrajnával és Brüsszellel kapcsolatos narratívák szinte változtatás nélkül jelentek meg a beszélgetésekben.

A politikus azonban úgy érzékelte, hogy a választások közeledtével fokozatosan repedezni kezdett ez a fal. Egyre könnyebb volt beszélgetni az emberekkel, és sokan már nyíltabban vállalták, hogy változást szeretnének. A választások után pedig még látványosabb fordulatot tapasztalt. Korábban a Tisza-szimpatizánsok gyakran csak kamerán kívül merték elmondani a véleményüket, míg a Fidesz támogatói nyíltan beszéltek. Most mintha ez megfordult volna: az új kormánypárti szavazók bátrabban nyilatkoznak, a korábbi fideszesek viszont inkább hallgatnak.

Bedő ugyanakkor figyelmeztetett: ez ugyanúgy problémás állapot. Szerinte egy demokratikus országban természetesnek kellene lennie annak, hogy mindenki félelem nélkül elmondhatja a politikai véleményét. A hosszú távú cél szerinte az lenne, hogy helyreálljon az őszinte társadalmi párbeszéd.

„Az emberek csalódottak és félnek”

A Momentum politikusa külön beszélt azokról, akik valóban hittek a Fideszben és Orbán Viktor politikájában. Szerinte ezek az emberek most sok esetben értetlenül, csalódottan és szorongva figyelik a változásokat. Úgy fogalmazott: az elmúlt évek propaganda-kampányai folyamatos félelemben tartották őket, ezért most sokan attól tartanak, hogy háború jön, bevándorlók lepik el az országot vagy külföldi érdekek irányítják majd Magyarországot.

Bedő szerint a következő időszak egyik legfontosabb feladata éppen az lesz, hogy ezeket az embereket megnyugtassák. Úgy véli, a társadalmi árkok olyan mélyre kerültek az elmúlt 16 évben, hogy azok betemetése hosszú és nehéz folyamat lesz. „Magyart uszítottak magyar ellen” – fogalmazott, és hozzátette: a korrupciónál is súlyosabbnak tartja azt a szellemi és érzelmi rombolást, amelyet a propaganda végzett.

A beszélgetés során szóba került Balásy Gyula ügye is, akit a műsorvezető „a NER plakátosaként” említett. Bedő szerint az elmúlt rendszer legnagyobb bűne nem a pénzügyi visszaélések sora volt, hanem az a társadalmi mérgezés, amelyet a propagandaipar végzett. Úgy látja, a lopott pénzek egy része visszaszerezhető, az ország gazdaságilag újjáépíthető, de az emberek gondolkodásában okozott károkat sokkal nehezebb helyrehozni.

A politikus ugyanakkor bízik abban, hogy az elszámoltatás folyamata elindulhat. Szerinte a rendszer szereplői egyre inkább saját magukat próbálják menteni, és ez előbb-utóbb oda vezethet, hogy egymás ellen is vallanak majd. Úgy fogalmazott: a rendszerváltás nem lehet teljes anélkül, hogy az elmúlt 16 év felelősei ne nézzenek szembe a következményekkel.

„A Tisza legnagyobb ellenzéke saját maga lesz”

Bedő Dávid többször hangsúlyozta, hogy a politikával szembeni általános bizalmatlanság csak akkor oldható fel, ha végre valódi következménye lesz a politikai visszaéléseknek. Szerinte Magyarországon az elmúlt évtizedekben folyamatosan sérült az a „kimondatlan társadalmi szerződés”, amely szerint az állampolgárok adót fizetnek, az állam pedig ezért cserébe szolgáltatásokat nyújt és felelősen gazdálkodik.

A Tisza Párttal kapcsolatban alapvetően bizakodóan nyilatkozott, bár elismerte: biztosan lesznek korrupciós ügyek a jövőben is, ahogyan minden országban előfordulnak. A döntő különbséget szerinte az jelenti majd, hogyan reagál ezekre az új kormány. „Az a norma, hogy ha ilyen kiderül, akkor azonnal kirakják a soraik közül” – mondta.

Külön kitért arra is, hogy a Momentum döntése, miszerint nem indulnak a választáson, tudatos stratégia volt. A párt szerint így tudtak a leghatékonyabban hozzájárulni a rendszerváltáshoz. Bedő elismerte: ez akár saját politikai pályafutásának végét is jelentheti, mégis úgy érzi, helyesen döntöttek.

A parlament jövőjéről szólva azt mondta: szerinte jobb emberek ülnek majd az Országgyűlésben, mint korábban, ugyanakkor nem vár valódi parlamenti vitákat. A Fideszt és a Mi Hazánkat nem tartja alkalmas partnernek érdemi szakpolitikai párbeszédre, mert szerinte a korábbi hatalmi logika továbbra is jelen van bennük.

Érdekesnek nevezte ugyanakkor, hogy szerinte a Tisza Párt legnagyobb ellenzéke maga a Tisza lesz. Úgy véli, annyira sokszínű és heterogén közösségről van szó, hogy a legfontosabb viták valójában a párton belül zajlanak majd. Ezeket azonban a nyilvánosság kevésbé fogja látni, mert egy kormányzó pártnak kifelé egységet kell mutatnia.

Bedő szerint a következő évek kulcskérdése az lesz, hogyan nyúl az új hatalom a választási rendszerhez és a demokratikus intézményekhez. Úgy látja, a mostani időszak még átmeneti korszak, amelynek elsődleges célja a jogállam és az alapvető demokratikus normák helyreállítása. Hosszabb távon azonban olyan parlamentet szeretne látni, amely valóban leképezi a társadalom sokszínűségét, és ahol a politikai viták újra nyilvánosan, kompromisszumokra épülve zajlanak.