El kell kezdeni a munkát, ha helyre akarják állítani a jogállamot
Vörös Imre szerint van egy súlyos probléma, amire fel kell hívni a figyelmet. A volt alkotmánybíró többek között ezt nevezte a héten megjelent felhívásuk fő céljának. Két egykori igazságügyi miniszterrel, Bárándy Péterrel és Forgács Imrével együtt azt szorgalmazták, hogy az ellenzéki pártok már most kezdjenek el tárgyalni a köztársaság új alkotmányáról, mert kormányváltás esetén csak így lehet helyreállítani a jogállamot. Szerintük a közjogi átmenet fontos eleme egy úgynevezett „tiszta lap” törvény lehet, amellyel hatályon kívül helyezhetők a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló, ezért alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezések. Vörös Imre arról is beszélt a Hírklikknek, hogy csak az országgyűlés – praktikusan az ellenzék győzelme után megalakuló új parlament – léphet fel közhitelűen az alkotmányosság helyreállítása érdekében.
– Önök már régóta mondják és írják, hogy változásra van szükség. Így nem meglepő ez a felhívásuk sem, de mégis, mi indokolta, hogy éppen most tartották időszerűnek a közzétételét?
– Hónapok óta tartó baráti beszélgetések eredményeképpen fogalmazódtak meg a javaslatban szereplő gondolatok. Szakértői szinten tudtommal folyamatban van az új alkotmány kidolgozása, de előtte szükség lesz egy jó féléves átmeneti szakaszra, amely ugyanolyan fontos, mint az új alkotmány megalkotása. Az utóbbi elfogadása amúgy is időigényes dolog, népszavazáson kell dönteni róla, előtte pedig sokat egyeztetni. Vagyis mindez korrekt és időigényes munkát feltételez, nem olyat, mint tíz éve, amikor az alaptörvényt áthajszolták. Ez azt jelenti, hogy szembe kell nézni a demokratikus átmenet két fő problémájával: mi lesz a sorsa az alaptörvénynek, valamint egy sor olyan jogszabálynak, amelyek az általam kizárólagos hatalomgyakorlásnak tartott, hétköznapi nyelven egypárti diktatúrának, önkényuralomnak nevezett mai rendszert szolgálják. Úgy gondolom, ezek a törvények – például a médiatörvény, vagy az ügyészségi törvény – magát az alaptörvényt is sértik, a nevezetes C cikkely 2. bekezdését, ezért mindezzel foglalkozni kell, hiszen akadályozhatják a demokratikus átmenetet. A választás után tehát egy átmeneti időszak következik, mire megszületik az új alkotmány – a mi javaslatunk erre vonatkozik. Természetesen mindennek feltétele, hogy az ellenzék győzzön a következő választáson, de ha meg is történik, nagyon valószínű, hogy nem lesz majd kétharmados parlamenti többségük. Ez esetben fel kell oldani a patthelyzetet, az ellenzék és a mostani kormánypárt számára is megoldható kiútra van szükség. El kell tehát gondolkozni azon, mi legyen egyszerű többség esetén. A javaslat nem véletlenül származik három jogásztól, mi már sokat beszéltünk erről.
– Erre az átmeneti időszakra szólna az úgynevezett „tiszta lap” törvény, amellyel hatályon kívül helyezhetők a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló, ezért alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezések?
– Igen, hiszen tiszta helyzetet kell teremteni, például az olyan jogszabályok esetében, mint amilyen a nemrég elfogadott vagyonkimentési törvény. Ez tehát nem az alaptörvényre, hanem az önkényuralmat szolgáló összes többi jogszabályra vonatkozna, azonnali felülvizsgálat indulna meg. Ez persze egyelőre csak egy ötlet, de tiszta helyzetet kell teremteni. A mi elgondolásunk szerint az új Országgyűlésnek már az első munkanapján foglalkoznia kell az alaptörvény számos passzusával, amelyek mind blokkolhatják a demokratikus átmenetet. Csak egy példa: a jegybank és a számvevőszék elnöke megakadályozhatják, hogy érvényes költségvetése legyen az országnak, ha viszont nincs költségvetés, a köztársasági elnök feloszlathatja az újonnan megválasztott országgyűlést. Ezek összefüggő, rendszert alkotó szabályok, amelyek egyúttal sértik az alaptörvény már említett C cikkelyének 2. bekezdését, amely az önkényuralom tilalmát tartalmazza. A „tiszta lap” törvény másik nagy feladata, hogy regiszterbe vegye mindazokat a törvény-részeket, amelyek ellentétesek az alaptörvény betűjével és szellemével. Erre is egy példa: nem kell kidobni az egész bírósági törvényt, hanem csak azt az egyetlen szabályt, amely az Országos Bírósági Hivatal elnöke, így az egykori elnök, Handó Tünde túlhatalmát biztosító jogkörére vonatkozik. De mindent tételesen meg kell nézni, hogy van-e benne ilyen ellentmondás.
– Ön már 2012-ben azt írta, hogy az alaptörvény közjogilag érvénytelen, de nyilván a fideszesek úgy vélik – és bizonyára be is bizonyítják –, hogy nem az. Ez patthelyzetet jelent? De még tovább is megyek: ön önkényuralomról és diktatúráról beszél, de a jelenlegi kormánypártiak feltehetően be akarják majd bizonyítani, hogy nem az.
– Éppen ezért javasoltam, hogy az ügyben az országgyűlés döntsön. Persze volt egy szervezet, amelyet éppen az országgyűlés hozott létre – ez az Alkotmánybíróság –, és amelynek tíz éven át lehetősége nyílt volna, hogy közhitelűen megállapítsa, egy-egy törvény sérti-e az alkotmányt. Volt olyan indítvány is előttük, amely arról szólt, hogy az egész rendszer alkotmányellenes, de azzal hárították el, hogy a három indítványozó magyar állampolgár nem érintett az ügyben. Ezen a ponton világossá vált, hogy az Országgyűlés magára maradt az alaptörvény e kardinális pontjának érvényre juttatásában. Amire ön utal, az arra vonatkozik, hogy Vörös Imre mit gondol erről, aminek semmi jelentősége nincs. Amit én, vagy akár a vécés néni mond, az nem közhitelű. Az Országgyűlés az egyetlen szerv, amely felléphet az alkotmányosság helyreállítása érdekében. Ez azért nagyon fontos, mert a C cikkely 2. bekezdése nemcsak tiltja az önkényuralmat, hanem azt is tartalmazza, hogy mindenkinek joga és kötelessége ez ellen fellépni. Amikor az Országgyűlés első ülésén napirendre veszi a kérdést, pontosan ezt a jogát, sőt, kötelességét gyakorolja. Ha pedig az Országgyűlés úgy találja, hogy a „tiszta lap” által érintett törvények valóban kizárólagos hatalomra való törekvést testesítenek meg, ezt már közhitelűen állapítja meg. Itt már nem az egyéni vélemények számítanak, annál is inkább, mert a Parlamentnek kötelessége fellépni az ilyen törekvések ellen. Tehát csak ezt teljesíti.
– Azt írják, hogy a jogászok segítenek, de a kérdés az, valóban önökkel ért-e egyet a jogásztársadalom túlnyomó többsége?
– Az egyik petíciónkat aláírta a Jogászok a jogállamért Facebook-csoport mintegy 300 tagja. Ők gyakran véleményt is cserélnek a problémáról. A megoldási módokban, a jogtechnikai levezetésekben vannak eltérések. Így viták ugyan léteznek, de a többség valóban a mi álláspontunkat képviseli. A jogásztársadalomnak persze van egy része, amely nem teheti meg, hogy nagyon hangosan hallassa a hangját. Például az állami hivatalnokok egzisztenciális okokból nyilván távol tartják magukat ezektől a kezdeményezésektől.
– Már említette, hogy a tennivalók baráti beszélgetésekben alakultak ki. De minthogy most főleg a pártoknak szól a felhívásuk, velük konzultáltak-e?
– Nem, egyelőre várjuk a reakcióikat. Az utóbbi években, de különösen az utóbbi egy esztendőben nagyon sok tudományos elemzés látott napvilágot, amiből egyértelmű, hogy itt van egy jelentős probléma. Mi szembenéztünk vele, de azt nem tudjuk, hogy a közélet és a politikai pártok ugyanígy megtették-e. A felhívásunk a mi személyes véleményünket tartalmazza, amit eddig sem titkoltunk, de nincs kapcsolatunk a pártokkal. Én kilenc éve írtam először a problémáról, azóta sok vélemény jelent meg. A pártoknak is van lehetőségük, hogy akár a legutóbbi felhívásunk ügyében állást foglaljanak. Azt akartuk világossá tenni, hogy látunk egy problémát, az már más kérdés, hogy ők is látják-e.
– Ezek szerint jelenleg csak bíznak benne, hogy meghallják az önök hangját.
– Jelezni akartuk, hogy egy hatalmas munkáról van szó. A választási törvény és a választási eljárásról szóló törvény több száz paragrafus, ugyanúgy szakértőket igényel a felülvizsgálatuk, mint a médiatörvényé. Mi hárman nem értünk ezekhez a speciális szakterületekhez, mindet végig kell bogarászni, óriási szakmai munkával. Mi csak fel akartuk hívni a figyelmet, hogy ezt a munkát el kellene kezdeni. Persze csak akkor, ha mások is úgy látják, ezzel a problémával foglalkozni kell.
