Elszalasztott identitáspillanat: vezérelv a szolgaság
A Mandiner kommentelő trolljai csakis annyit tudnak magukról, hogy ők kutyák, akiknek a gazdája Orbán Viktor. Úgy mosdatják Szájer Józsefet, mintha nem miattuk kellett volna hazugságban élnie.
Világ nyomorúsága, ahogy Szájer József térden csúszva kér bocsánatot az illiberális kurzustól, miközben brüsszeli hungarofóbiáról számol be, amely ellen rá még nagy szükség lehet. Erről szóló írásom a Mandiner szélsőjobbos kommentcsürhéje előtt kötött ki – csakhogy a büszkén heteroszexuális igazság- és szabadságharcosok ezúttal nem a normális szexualitás, hanem az én beleim kiontása iránt tűntek elkötelezetteknek. A gyülevész csőcselék sietve hitet tett amellett, hogy Szájer József kiváló szakember, akinek tudására, tapasztalatára és hűségére a brüsszeli fronton még nagy szükség lehet. Megtörtént, ami valamirevaló fasisztákkal soha nem fordulna elő: a normalitás felett őrködő keretlegények keblükre ölelték a melegorgiázó, ecstasyban fürdőző öreg harcost, hisz a homoszexuálisok is szexik, ha Orbán Viktor küszöbén csúsznak-másznak.
Pedig itt volt az identitást kínáló alkalom, amikor mindezek a nyomorultak bármiféle kockázat nélkül bélyegezhették volna meg az abnormalitást, ahogy megszégyenítették vele Vona Gábort, pedig ő speciel heteroszexuális. A kommentmező dilemma elé került: normalitás vagy szolgaság? És nem volt egyetlen hozzászóló sem, aki elég elkötelezett lett volna a normalitás pártján, hogy a nagyságos ecstasy- és gangbang-képviselő uraságra vonatkozóan le merje írni a „takarodj”, az „elfajzott” és a „buzeráns” varázsszavakat.
Kiderült, hogy még a homofóbiájuk sem valóságos. Hisz a homofóbia is egy elv – nekik pedig egyáltalán nincsenek elveik. Csak szolgaságuk van – így ez lép elő vezérelvvé. Kiderült, hogy soha nem is a szolgaságuk volt a normalitásukért, mindig is a normalitásuk volt a szolgaságukért. Az ötvenhatos magyar hősöket gyalázó putyini propaganda esete idéződik fel: a virtuális tér nemzeti radikális rohamosztagosai akkor sem haboztak, hogy a magasságos Kreml tövéhez törleszkedjenek, akárcsak Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János. Nemcsak az internacionalizmus, de a nacionalizmus is Moszkvából importálva az igazi.
