Elveri a Jég(er) az Agrárkamarát?

Bevallom agrármérnökként, pláne jogászként felpezsdít, ami most körbevesz minket, az a zsongás és tettvágy, ami hirtelen, hosszú évek hallgatása után az ágazatunkat is átjárja.

Szükség van erre, hiszen, ha az előző időszak politikai terheitől megszabadítjuk az ágazatot, akkor is számtalan, és nagyon súlyos örökséggel és kihívásokkal kell szembenéznünk. Ami csak párbeszéd és a problémák felszínre hozása mentén valósulhat meg.

Egyetértek azon gazdatársak véleményével, akik a mai formájában az Agrárkamara működését nem tudják elfogadni, mert ki kell mondani, hogy sok pozitív tevékenysége mellett a Kamara és annak vezetői szerepet tévesztettek. Lassan, de biztosan az eredeti célok és feladatok ellátása háttérbe szorult és kifizetőhelyként, a pártpolitikai célok kritika nélküli kiszolgálójává vált ez a szervezet.

Megértem és mélyen átérzem a helyzetüket azoknak a gazdatársaknak, akik főleg az Alföldön gazdálkodva a létükért küzdenek, és keresik ennek okait, felelőseit.

Viszont óva intenék mindenkit, hogy vádaskodások és féligazságok alapján és mentén induljunk el az ágazat újra szervezésének útján, mely magában foglalja a kamarai rendszer teljes és átfogó átalakítását, megújítását is.

Nem vagyok a jégeső elhárítás és annak a lokális csapadékviszonyokkal való összefüggésének szakértője, ezt leszögezem. Viszont egy biztos, hosszú évtizedes hagyományai vannak hazánkban ennek a kármérséklő módszernek, ebből eredően vélhetően részben jól dokumentálható eredményei is. Jó lenne, ha erről a témáról a szakemberek érkezhetnének és ítélkezhetnének felette. Emlékezzünk vissza, hogy nem is oly régen még rakétás jégkár védekezés volt, ami célzott kijuttatást tett lehetővé, nagyobb költségen és veszélyesebb üzemeltetéssel a maga előnyei és hátrányai mentén. Abban az időszakban fel sem merült, hogy a jégkár mérséklő tevékenység kiszárítja az országot, mivel a szükséges és várt csapadékok ennek ellenére megérkeztek és a klíma változása nem kapcsolt még fénysebességre. Természetesen ne dugjuk a fejünk a homokba és a szakmát meghallgatva hozzunk döntést arról, hogy a jövőben a jégkárok mérséklését milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban, a környezet legkisebb terhelésével megoldani.

Ami tény, hogy szépen és nem is olyan lassan kiszárad az országunk, ami az ágazatunkon túlmutatóan össztársadalmi problémákat generál és alapvető, szemléletbeli változást igényel mindenkitől.

A Kamara bűne nem elvitatható, de a bűn nemcsak a Jéger rendszerben keresendő, ez is egy fontos és nem elhanyagolható bizonyítéka annak a torz működésnek, melyet ez a szervezet folytatott az elmúlt években. Mint a kisgömbóc a mesében, mindent kellett és mindent befalt, melyben a vezetők pénzt és egyéni érvényesülést láttak.

A fő bűn nem ez, és lássunk túl a Jégeren! A Kamara nem látta el a fő feladatát, ami a gazdatársadalom érdekeinek védelme és képviselete lenne. Már réges-régen kidolgozott és társadalmasított koncepcióval kellene rendelkeznie a Kamarának, hogy a minket körülvevő millió kihívásra, legyen az a klímaváltozás, a piaci kiszámíthatatlanságok, a geopolitikai kihívások, a fogyasztói szokások változása, a technológiai robbanás, és napestig sorolhatnám milyen válaszaink és megoldásaink lehetnek.

A Kamarának nem a pártpolitikával kell foglalkoznia és legfőképpen nem pártpolitikusoknak kell azt vezetnie, hanem mély szakmaisággal kell az ágazat érdekeit meghatároznia, felismernie és azt pártokon túlmutatóan azt képviselnie is.

A Kamarának feladata a tagjai boldogulásának elősegítése, ami magában foglalja a kihívásokra való felkészítést és azok leküzdésében való segítséget tagjainak. Nem egy tagdíj begyűjtő helyet kell üzemeltetni, hanem egy olyan közösséget kell szervezni, melyhez a tagok szívesen, ad absurdum önkéntesen is csatlakoznak, és a tagdíjat nem adóként élik meg, hanem a kapott szolgáltatások és támogató segítség jogos ellenértékének érzik.

Végezetül kérdezem, még hány Jéger és hasonló ügy kell, hogy az érintettek magukra ismerjenek, azok, akik nem feltétlenül és minden esetben aktív cselekvéssel, néha csak hozzá nem értéssel, érdektelenséggel, élvezve a pozíció minden előnyét hagyták, hogy az ágazatunk ilyen mély válságba sodródjon, hogy rengeteg gazdatársunk a napi túlélésért küzdjön, ezek az emberek mikor állnak fel végre és nyitnak teret a mielőbbi cselekvésre?

Az ágazatunk felett tornyosuló, fenyegető viharfellegek, hogy visszakössem a gondolatokat a Jéger rendszerhez, azonnali kárenyhítést és cselekvést igényel, mert egyéb esetben a jég mindent elver, tönkretesz. Itt már a régi módszerek, emberek nem jelentenek megoldást!

Megújulásra van szükség a jégkár mérséklésében éppúgy, ahogyan a Kamara szervezetében és működésében is.

dr. Szieberth Mihály Péter
Okleveles agrármérnök, agrár és vidékfejlesztési szakjogász