Eperjesnek a politika miatt romlott meg a kapcsolata Bereményi Gézával is

HírKlikk 2020. február 28. 12:05 2020. feb. 28. 12:05

Eperjes Károlyt életműdíjjal jutalmazták, amelynek apropóján a Mandiner interjút készített a színésszel. Az interjút az Origo szemlézte.

A díjjal kapcsolatban elmondta, nagyon meglepte, és az első gondolata az volt, hogy: „ennyire megöregedtem?" Visszatekintve színészi pályájára, felidézte, hogy kezdetben olimpiai bajnok akart lenni, de egy sérülés miatt, pár hónapra abba kellett hagynia a sportot. Ekkor látott meg egy amatőr színjátszói tanfolyamot, amire jelentkezett. Ez volt az első lépése a színészi világba.

Szellemi kinyílását első tanárának, Hegedüs Gézának köszönheti, aki azt mondta neki, hogy a szívre nevelni kell, az agyra okítani, e kettő együtt a tanítás.

Eperjes Károly a színházi szereplései mellett, sok filmben is szerepelt, köztük a legfontosabbnak a Hídembert tartja, amit – ahogy fogalmaz – akkor is néznek majd, amikor ő már nem lesz az élők között.

A színház és a filmezés egyformán közel áll a szívéhez. Legkedvesebb filmjének az első Bereményi-filmet tartja, A tanítványokat, amit ma is tudna másképp csinálni. A színész mesélt arról, hogy sajnos Bereményi Gézával már nem olyan a kapcsolatuk, mint régen. Bár nagyon szeretett vele dolgozni, azonban a politika közéjük állt. Más művészbarátai is vannak, akikkel a politikai nézetkülönbségek miatt szakadt meg a kapcsolata, ám úgy fogja fel, hogy ezek a barátságok csak szünetelnek, benne tovább élnek.

Eperjes Károly saját bevallása szerint is foglalkozik politikával, de szerinte ezzel mindenki foglalkozik, ugyanis mindannyian véleményt formálunk, cselekszünk, tehát politizálunk. Ám úgy véli, nekik, mint kultúrával foglalkozóknak, még nagyobb a felelősségük, hiszen „a mi feladatunk, hogy az igazat mondjuk, ne csak a valódit".

A színészvilág kettészakadásáról az a véleménye, hogy az ő generációja a nyolcvanas években teljesedett ki, akkor volt a színjátszás és a filmgyártás is a csúcson. Az akkori szovjet jelenlét miatt, mindenki jobbára ellenzéki volt. Azóta mind a színésztársadalom, mind a filmesek polarizálódtak, és jóllehet, nagyon sokan hittünk a nemzeti liberalizmusban, most látjuk csak az igazi arcát – fogalmazott, hozzátéve, hogy ma a civilizációt, a kultúrát a liberalizmus uralja.

Én magam is ebből szálltam ki – mondta.

Amíg liberális keresztény fiú voltam, addig engem is pátyolgattak, azóta már érzek némi mellőzést, lesajnálást. Ezeket fájdalommal, és ha nem is dicsőséggel, de alkalmasint büszkén viselem. Sőt, gyarló módon, néha még jól is esik a legyintés.

A kultúrából ma szerinte a harmónia hiányzik. Úgy véli, nem mindegy, hogy a halál civilizációját, vagy az élet kultúráját követjük. Arisztotelészt idézve: ha a cselekvésnek nincs önmagán túlmutató, természetfölötti célja, akkor a cselekvés nem lehet művészet. Fontos Eperjes szerint továbbá, hogy a darab végén legyen konklúzió, aminek terápiának kell lennie. Manapság úgy véli, nem a jó és a rossz ütközik, hanem az egyik trendi csavarodik a másik trendivel, minden összekeveredik. Dúl a relativizmus.

Az ördög mindig csinos volt, de úgy tűnik, soha nem volt olyan csinos, mint most.

Forrás: Mandíner