Erre (is) kellett a felhatalmazási törvény – 3. Mi jár a (gaz) rémhírterjesztőknek?

„Nyilván nem a helyi körzeti megbízottra van bízva a 'rémhírterjesztők’ kiszűrése” – mondta ki a sok-sok magyar által is vélelmezett igazságot Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a rémhírterjesztés miatt, a felhatalmazási törvénybe beemelt szigorítás nyomán elindított konkrét eljárásokkal kapcsolatban. Hiába próbálta a kormány több tagja – a többi között Varga Judit igazságügyi és Gulyás Gergely kancelláriaminiszter – visszautasítani a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény vonatkozó passzusa miatt,  bel- és külföldön elhangzott kemény bírálatokat, az élet bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik a szólás- és a sajtószabadság elleni támadásként látták a lépést. De hogy mi számít rémhírnek? – erre nincs pontos útmutatás. Erős a gyanú, hogy Orbánéknak (sok)minden, ami nem az ő szájuk íze szerint való.

Vajon rémhírt terjesztett-e Kiss Róbert rendőr alezredes az operatív törzs május 18-i tájékoztatóján, amikor azt mondta, hogy addig 94 büntetőeljárást indítottak rémhírterjesztés miatt? Hiszen az Országos Rendőr-Főkapitányság – a HVG kérdésére, hogy eddig hány alkalommal kerestek fel állampolgárt a lakásán és állítottak elő rémhírterjesztés miatt  – május 21-én azt tudatta, hogy „Az ön által kérdezettnek megfelelő statisztikai kimutatást a rendőrség nem vezet.” Persze lehet, hogy a kákán is a csomót keressük, de az vesse ránk az első követ, akit nem háborított fel, hogy a kormány a koronavírus-járvány ürügyén, súlyos büntetésekkel fenyegette a szájukat még kinyitni merő állampolgárokat és a még szabad médiát.

Konkrét esetek

Május 12-én értesült arról a közvélemény, hogy rémhírterjesztés megalapozott gyanúja miatt, büntetőeljárást indított a szerencsi rendőrkapitányság a 64 éves Kusinszki Andrással szemben. Bűne mindössze annyi volt, hogy a koronavírussal kapcsolatos intézkedésekről tette közzé a véleményét a Facebookon. A rendőrség megjelent a férfi lakásán, majd kihallgatásra vitte. Az ügyészség később ugyan felülbírálta a döntést, de ez volt a szélesebb nyilvánosság által megismert első bizonyíték arra, hogy  a felhatalmazási törvénnyel együtt bevezetett rémhírterjesztésre vonatkozó kiegészítésekre hivatkozva, akár egy közösségi oldalra feltett vélemény miatt is meghurcolhatják az embert a hatóságok. 

Nem kellett sokat várni a következő esetre: már másnap  újabb áldozatot szedett a jogszabály. Lapjelentések szerint, a gyulai rendőrök hajnalban – rémhírterjesztés gyanúja miatt – bevitték Csóka-Szűcs Jánost, a Kossuth Kör helyi vezetőjét, a Momentum gyulai tagját. Rabosították, majd négy óra múlva kiengedték. A rémhír egyébként az a tény volt, hogy az ágykiürítések kapcsán leírta: „Gyulán is kiürítettek 1170 ágyat.”. Ráadásul a rendőrség tette ki a police.hu portálra az akcióról a videót, azaz keresték a nyilvánosságot, ami elősegíti a megfélemlítést – igaz, utóbb, a nagy botrány nyomán a videót elérhetetlenné tették.

Részben visszakozott a kormány

Az óriási hazai és külföldi felhördülés miatt (ez utóbbit jól szemlélteti például a törvényt ellentmondásosnak nevező Politico cikke) a kormány utóbb visszakozott – persze csak ebben a két esetben. Varga Judit igazságügyi miniszter nem győzte hangoztatni, hogy a hatóságok is hibázhatnak („csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”), s felülbírálta a rendőrséget az amúgy Orbán-ellenességgel nehezen vádolható Polt Péter vezette ügyészség is.

A kormány hiába próbálja a rendőrségre kenni az ügyeket, a szakértő legalábbis úgy gondolja, hogy „nyilván nem a helyi körzeti megbízottra van bízva a ’rémhírterjesztők’ kiszűrése”.  Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a Hírklikknek kifejtette, hogy „szó sincs arról, hogy rendőrök szórakozottan szörfözgetnek a neten, aztán egy idő után lecsapnak valakikre. A magyar rendőrök és a titkosszolgálatok minden esetben célzottan figyelik az adott oldalakat, a legtöbbször valamilyen előzetes információ alapján”.

Sok sebből vérzik

A rémhíreket terjesztők büntetését öt évben állapította meg a nevezett törvény. Ez szigorítást jelent az előzőekhez képest, amikor a büntetési tétel alacsonyabb volt. Mint előre jelezte a kormány, a veszélyhelyzet megszűnése után is hatályban fogja tartani az emelt tételt.

A törvény így fogalmaz, „Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben, olyan valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".

Továbbá, „Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A heves bírálatok nem kis részben azért érték a kormányt ez ügyben, mert több mint gyanúsnak tűnik, hogy miért a felhatalmazási törvénybe foglalták azt? És miért pont most jutott az eszükbe hozzányúlni az  eddigi gyakorlathoz? A választ legtöbben a fenyegetés szándékában látják. Az pedig már bónusz kérdésnek számít, hogy ki dönti el, mi a rémhír. Hogy visszautaljunk a bevezetőre: akkor az operatív törzsben rémhírt terjesztettek volna?

Sorozatunk eddig megjelent írásai:
Eltitkolt, örökre szóló rendkívüli intézkedések is történhettek
Az önkormányzatok kivéreztetése