Európa nem kért a magyarok énekéből

Nem az immár második alkalommal indult Pápai Joci a hibás ebben, ő és csapata megtettek minden tőlük telhetőt. Olyannyira, hogy titokban még a két évvel ezelőtti nyolcadik helyezésnél is jobbra számítottak.

Nem Pápai Joci a hibás, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy valami magyar átok ül rajtunk. Arról sincs szó, hogy a magyar emberek rosszul énekelnek, a magyar dalok rosszak, a koreográfiánk felejthető.

Lehet, szubjektív a vélemény, de azt kell mondanunk, hogy Európa nem szeret bennünket. Az Eurovíziós dalfesztivál ugyanis a szavazás rendjéből következően csak hivatalosan (és részben) a dalok és az előadók versenye - ez a vetélkedés a valóságban legalább ennyire az egyes országok másokkal kapcsolatos szimpátiájáról szól. Nem szakmai megmérettetés tehát, hanem egy hatalmas show: olyan műsor, amelynek „sportéke” alig van, üzenete annál inkább.

Van ugyan szakmai zsűri, ám felerészben az európai országok polgárainak telefonon leadott szavazati alapján alakul ki a sorrend. Saját országára senki sem voksolhat, a magyarokra tehát Magyarországról nem lehetett sms-eket küldeni. Máshonnan lehetett volna, de csak kevesen éltek a lehetőséggel.

Leegyszerűsítés, persze, hogy az, de a tendenciák ettől még léteznek. Az Eurovíziós Dalfesztivál szakmailag keveset ér, a szimpátia kimutatására azonban alkalmas. Nincs jó hírünk Európában, az ott lakó népek, valljuk be, nem szeretik a szabadságharcot. Már ezer évvel ezelőtt, a hátrafelé nyilazás sem javított az imázsunkon, most meg mintha megint az lenne. A magyarok nyilasaitól, ha nem is fél, de idegenkedik Európa. Ki tudja miért, Európa legtöbb országában dolgozni és élni szeretnek az emberek – mellesleg idehaza is – és nem a szabadságharcnak kinevezett gyűlöletbeszéddel átitatott politikai ámokfutást díjazzák.

Sajnáljuk Pápai Jocit: ennél ő és a normális Magyarország is többet érdemel.