Ez már Orbánék végvonaglása, de még jó ideig eltarthat, és maga alá temetheti Iványiékat

„A MET és az Oltalom budapesti Dankó utcai portájánál pénteken megjelent egy asszony, kezében egy szatyorral. Az, aki fogadta, meg volt arról győződve, hogy élelmiszeradományt szeretne kérni, de az asszony elmondta, hogy korábban annyi segítséget kapott tőlük, hogy most, a nagy szükség idején a másutt kapott élelmiszeradományt inkább bevitte hozzájuk, hogy ezzel segítse munkájukat” – mesélte meghatódva Iványi Gábor. A lelkész azzal kapcsolatban idézte fel a történetet, hogy a Hírklikk megkeresésére elmondta: péntekig 38 millió forint pénzbeni adomány érkezett arra a számlára, amit a NAV által inkasszózott és megterhelt számláik helyett megjelöltek adományok fogadására. Az összegben nincsenek benne a természetben eljuttatott egyéb adományok. A jelen helyzetben napi 800 adag étel készül a konyhájukon (iskolaidőben 1200) – ebből jut a hajléktalanoknak, a kórházban ápoltaknak és a főiskolai hallgatóknak, továbbá a saját munkatársaiknak. Ehhez minden adományt felhasználtak-felhasználnak, így az eddigiektől eltérően, most az utcáról hozzájuk élelmiszeradományért bejövőknek egy tál ételt igen, de élelmiszercsomagot nem tudnak adni. 

Mint szerdán a Hírklikk is beszámolt róla, a kormány és annak kinyújtott csápjai ismét, sokadszorra támadásba lendültek Iványi Gábor ellen. Július 16.-án a NAV inkasszózta, lenullázta, adóssággal is megterhelte valamennyi intézményi számlájukat. Összesen fél napi működésre elegendő pénzük maradt, miközben az illetékesek a hozzájuk intézett megkereséseikre még csak nem is reagáltak. Napi kétmillió forint kell ahhoz, hogy minimális szinten fenn tudják tartani a karitatív és egyéb szolgálataikat. 

De ez csak az első lépés volt: amint a médiában megjelent a fenti információ, és Iványi Gáborék elkezdték ismertetni, hogy mi történt, ismét lecsaptak rájuk. Mint a MET közleménye hírül adta: országszerte több szociális intézményükben és az Oltalom Kórházban is állami ellenőrök jelentek meg arra hivatkozva, hogy korábban közzétették: csak12 órányi működésre maradt pénzünk, így meg kell vizsgálniuk, biztosítottak-e a működési feltételek. A szolnoki idősek otthonában pedig arról kértek nyilatkozatot a vezetőtől, hogy igazolja: a házi pénztári befizetések fedezik a működési költségeket. 

Majd megérkezett Pintér Sándor reakciója: az MTI híradása szerint a belügyminiszter a MET, az OKE és a Wesley János Főiskola intézményrendszerének a felszámolását, a kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű ellátottjaik sorsukra hagyását választotta. Mint Iványiék közleményükben leszögezték: „Megrendít minket, hogy egyértelmű együttműködési és tartozásrendezési szándékunk, megvalósítható válságköltségvetésünk bemutatása ellenére, a megegyezés helyett a céltalan rombolásban látják a megoldást. Ezzel az államnak anyagi nyeresége nem származik, az adósság visszafizetésének így semmi esélye. Ezt egy magát kereszténynek, a gyermekvédelmet kiemelten fontosnak nevező kormány részéről csak végtelenül cinikus, szomorú, embertelen, értelmetlen és mélységesen fájdalmas szociális krízist okozó gesztusként tudjuk értelmezni”.

Hogy mit gondol az elmúlt napok és persze az elmúlt 14 év történéseiről Iványi Gábor? A vele folytatott beszélgetésből egy fáradt, de nem belefáradt, s korántsem megtört, hanem az igazáért mindvégig harcolni kész ember képe rajzolódott ki. „Tisztában vagyunk azzal, hogy az eltaposásunk a cél, de nem hagyjuk annyiban” – szögezte le Iványi, akit mérhetetlenül felháborított az is, hogy a Belügyminisztérium valótlanságokat állít, a többi között azt, hogy ők ajánlották fel az intézményeik átadását, holott ez nem történt meg, ilyenről szó sem volt. „Iskoláinkat fenyegeti a szétverés veszélye, de ennek a felelősségét nem fogjuk átvállalni, azt szeretnék, ha könyörögnénk, de ezt nem fogjuk megtenni” – üzente. Hozzátette: ezzel az erővel az összes kórházat is be lehetne zárni, hiszen teljesen el vannak adósodva. Vagy – mondott további példákat – a Vízművek legnagyobb adósa ma a rendőrség és a büntető-végrehajtás, mindenki tartozik, miután mindenhonnan ellopták a pénz. „Ez már a végvonaglás, ami azonban még jó ideig eltarthat, és maga alá temethet bennünket” – jegyezte meg keserűen.

„Egyértelműen kicsinyes bosszú az, ami miatt így bánnak velük” – vonta le a következtetést. De nem hajlandók megadni magukat a kicsinyes bosszúnak, s a lehető legrövidebb időn belül visszamennek Strasbourgba, hogy ismét pert indítsanak a magyar állam ellen. Ezt most azért tudják megtenni, mert fél év után az Alkotmánybíróság végre döntött a MET egyházi státuszával kapcsolatban a Kúria által hozott döntést megtámadó beadványukról, persze nem meglepő módon, ellenükre – mutatott rá a lelkész, hozzátéve: így azonban már idehaza nem maradt jogorvoslati lehetőségük.

 S hogy most éppen miért történt ez így?  Már mintegy másfél évig a négylépcsős egyházzá válási eljárás 3. fokán, bejegyzett egyházi státuszban voltak, ami lehetővé tette az egy százalékos felajánlások gyűjtését a számukra. Legutóbb már 73 ezer ember nyilatkozott az szja 1 százalékáról a javukra. Ezen az összegen felül pedig mintegy félmilliárd forint kiegészítő támogatást kellett volna adni a MET-nek, mint bejegyzett egyháznak. Ez volt az a pont, amikor az ügyészség visszamenőlegesen megtámadta a Kúriánál a bejegyzési kérést, arra hivatkozva, hogy a jogszabályban szereplő öt év átlaga valójában nem is öt év átlagát jelenti, hanem azt, hogy öt évig kell várni arra, hogy egyet előre lehessen lépni. Erre hivatkozással a MET-et bejegyzettből visszaminősítették nyilvántartásba vett egyháznak, aminek nyomán mindent elölről kellett kezdeni, például új számlaszámokat nyitni, ami tetemes veszteséggel járt, hiszen nekik a bejegyezett egyházba vett számlaszámra utaltak. 

„A lehető legrövidebb időn belül, jó lenne, ha akár napokon belül be tudnánk nyújtani a beadványt Strasbourgban, aminek a tárgyalására soron kívüliséget fogunk kérni” – tudtuk meg a lelkésztől. A beadványukban azt akarják hangsúlyozni, hogy valamennyi veszteségüknek, bajuknak, kiszolgáltatottságuknak, anyagi helyzetük kilátástalanságának az alapja, hogy alkotmánysértő módon elvették tőlük az egyházi státuszt és 13 éve szórakoznak velük.

De persze tudatában vannak vele, hogy Strasbourgban sem napokon belül születnek meg a döntések. Amiben Iványi biztos, az az, hogy ez egy nyerésre ítélt ügy, „persze az már kérdés, mennyi idő alatt fut végig, illetve, hogy mi lesz utána, hiszen hiába volt az előző strasbourgi ítélet, a kormány nem hajtotta azt végre, inkább az azt ellehetetlenítő új egyházi jogszabályt hozott”.  

A lelkész azonban mindennek ellenére, továbbra is optimista, mondván: „egyszer ennek is vége lesz, hiszen addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, és ez korsó már régóta jár a kútra” – mondta, s tisztázandó hozzátette: a korsó alatt a hatalmon lévőket érti. 

Mennyi gyűlt össze adományokból azóta, hogy néhány napja a Szalmaszál számlájára kérték befizetni azokat? – kérdeztük. 38 millió forint – mondta, amit nagyon köszönnek. Ugyanakkor ez csak egy töredéke annak, amire szükségük volna. Jól enne, ha folytatódna az adományozás, de tudvalevő, hogy ebben is mindig eljön egy elfáradási pillanat. Arról már nem is szólva, hogy ugyanazok a nem nagy pénzekkel gazdálkodó emberek segítik mindig ki őket, akik a független médiát és más civileket is támogatnak. Kérdésünkre, hogy más egyházak nem siettek-e a segítségükre, nem álltak-e ki ily módon is mellettük, Iványi elmondta, hogy néhányan igen. Volt egy református gyülekezet és három kis, el nem ismert egyház, amely gyűjtést szervezett a számukra, s a Mazsihisz többször kiállt mellettük, adományt is kaptak tőlük, de mások nem. 

S hogy van-e vészforgatókönyvük? Iványi Gábor a kérdésre nemmel felelt, mondván: nem lehet ebben a helyzetben vészforgatókönyv alapján lépegetni, hallás után kell játszani, már csak azért is, mert nem szabad az ellenfelet alábecsülni. És most szó szerint idézzük azt, amivel összegezte az utat, amin most járnak. „Zsidó és hívő lelkem mondatja: van olyan, mint amikor Isten elindította Ábrahámot Ur városából megparancsolva neki, hogy a rokonaival és a népével, vonuljon ki az örökölt helyre, „a földre, amelyet Ő mutat neki.” Ábrahám kiment Urból, de nem tudta, merre induljon, mindig csak egy napot látott előre és így vándorolt el Hebronig – erről a szól a zsidóság is, és az igaz embereknek is ez az útjuk. Annak, aki nincs felháborodva azon, ha nem tudja, mi lesz másnap, mi lesz a következő lépés, és bárhova is megy, mindenütt otthon lesz, viszi a szívében az egész földet, és ő Isten vendége és barátja”