Farkas Gábor Gábriel a világ elé vinné a magyar kabaré dalait
Farkas Gábor Gábriel énekesként, színészként és képzőművészként is sajátos világot teremtett magának. Gyerekkora óta rajong a régi kabarézenékért, a revükért és a big band hangzásért, miközben a festészetben és az utazásban is az önkifejezés lehetőségét keresi. A KlikkTV Bóta Café című műsorában Bóta Gáborral beszélgetett művészi pályájáról, külföldi élményeiről, hitéről, családjáról és arról, miért tartja fontosnak, hogy az ember a legnehezebb helyzetekben is megtalálja a fényt.
Hétévesen már a régi kabarédalokat énekelte
Farkas Gábor Gábriel egészen korán beleszeretett a múlt század első felének zenei világába. A padláson talált gramofonlemezekről olyan dalokat tanult meg, amelyeket ma már kevesen ismernek. Mint felidézte, akár hétévesen is kívülről fújta ezeket a számokat, miközben a környezetében inkább a korabeli popzene számított népszerűnek. Később a jazz és a big band hangzás is meghatározó élményévé vált. Édesapja nyugatról hozott lemezeket, köztük Frank Sinatra, Ella Fitzgerald és Sammy Davis Jr. felvételeit, amelyek tovább erősítették a rajongását.
A művészeti érdeklődését nemcsak a zene, hanem a kabaré és a revü látványvilága is alakította. Képzőművészeti egyetemi diplomamunkáját a budapesti Moulin Rouge-hoz kapcsolódóan készítette: egy hatalmas falfestményen idézte meg a párizsi és a magyar mulatók világát, a korabeli előadókat, akrobatákat és jelmeztervezőket. Ezt a különleges világot ma is igyekszik életben tartani. Meggyőződése, hogy a két világháború közötti magyar kabaré és operett dalai nemzetközi figyelemre is érdemesek.
Egyik emlékezetes szakmai élménye Liza Minnelli telefonhívása volt. Peter Howard, Bob Fosse egykori korrepetitor zongoristája juttatta el hozzá Farkas Gábor Gábriel felvételeit. A világhírű előadóművész gratulált neki, különösen egy levelét méltatva, amelyben arról írt, milyen meghatározó hatással volt rá Minnelli Radio City Music Hallban adott koncertje. Később Budapesten személyesen is találkoztak, és Minnelli egy dallal is megajándékozta.
A magyar kabaré dalait a világ elé vinné
Farkas Gábor Gábriel egyik legfontosabb művészi célja, hogy a magyar könnyűzene és kabaré kevésbé ismert klasszikusai külföldön is ismertté váljanak. A beszélgetésben szóba került Szirmai Albert és Zerkovitz Béla életműve, valamint a Csókos asszony és a Los Angeles-i zsebemben című dal is. Utóbbit olyan hangszerelésben dolgozták fel, mintha egy nagy Broadway-musical része lenne. A művész szerint ezek a szerzemények angol fordításban is megállnák a helyüket.
Liverpoolban már be is mutatott két világháború közötti magyar kabarédalokat, köztük a Tanulj meg, fiacskám, komédiázni című számot. A fordítás és az előadás tapasztalatai megerősítették abban, hogy a magyar daloknak nemzetközi közönség előtt is lehet sikerük. Nemrég New Yorkban Billy Stritch-csel, Liza Minnelli egykori zenei vezetőjével is megosztotta elképzeléseit, aki szintén lelkesedett a magyar zenei anyag színpadra vitelének lehetőségéért.
A művész életében a festészet ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint az éneklés. Nemrég csatlakozott a Budapest Art Factory közösségéhez, ahol ismét műtermi munkával és kiállítási tervekkel foglalkozik. Úgy véli, a különböző művészeti ágak nem állnak távol egymástól: ugyanazokat az érzéseket és gondolatokat lehet közvetíteni zenével, képekkel vagy színészi eszközökkel.
A természet csendjében találja meg az egyensúlyt
A színpadi szereplések és a közönség figyelme után Farkas Gábor Gábrielnek szüksége van az elvonulásra. Gyakran utazik trópusi országokba, ahol a természet közelségét és a csendet keresi. Thaiföldön például egy olyan egyszerű tengerparti kunyhóban töltött hosszabb időt, amelynek egyik oldala teljesen nyitott volt a tenger felé. Mint mondta, nem a luxus, hanem a természetközeliség és a nyugalom vonzza. Ezek az időszakok segítenek feltöltődni, hogy aztán újra színpadra állhasson.
Pozitív életszemléletét a mindennapi emberi kapcsolatokban is igyekszik érvényesíteni. Szerinte sokszor nem tudjuk, miért viselkedik velünk ingerülten valaki, ezért nem érdemes azonnal magunkra venni a másik indulatát. „Nem tudhatjuk, hogy mi van mögötte” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a másik ember viselkedése mögött akár egy rossz hír vagy személyes probléma is állhat.
A hitéről szólva elmondta, római katolikus neveltetést kapott, nagymamája pedig Apor Vilmos hittantanára volt, és a boldoggá avatásakor tanúként jelen volt a Vatikánban. Nagymamájától olyan hitet látott, amely nem járt együtt kirekesztéssel vagy mások megkülönböztetésével. A különböző kultúrák és vallások megismerése után arra jutott, hogy sokszor ugyanazokat a dolgokat fogalmazzák meg eltérő nyelveken.
Családja szeretete és támogatása szintén meghatározó volt számára. Gyerekkorában az iskolában nehezen viselte a lassú tempót, és első osztályban még az eltávolítása is felmerült. Édesapja azonban kiállt mellette, amikor a pedagógusok problémás gyereknek tartották: „Mi ilyennek szeretjük, próbálják ki maguk is” – mondta nekik. Édesanyja pedig mindig támogatta abban, hogy azt fejlessze, amit igazán szeret. Farkas Gábor Gábriel szerint ez a szeretetteljes háttér tette képessé arra, hogy mások felé is szeretetet közvetítsen. Úgy fogalmazott, mindenbe képes beleszeretni, és rendkívül hálás azért, amit az élettől kapott.
