Göncz Árpád valamiért a hatalom bögyében van

Az 1956-os forradalomról szóló kormányzati megemlékezések és a hatalom megbízásából készült alkotások a jelek szerint nem szánnak jelentős teret a történelmi hűségnek. A Blokád című film alkotói a rendszerváltozás utáni Magyarország első nagy politikai és gazdasági krízisén keresztül akarták bemutatni az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József politikai pályafutását, középpontba állítva az 1956-os forradalom és az 1990-es taxisblokád eseményeit.

A film a moziknak pénzt, a Duna TV-nek a szombati premieren nézettséget hozott, a kormány oldaláról díjakat, míg a szakértőktől erős kritikát kapott. A rendező a kritikákra egyszer tettlegességgel válaszolt, amikor a Népszava újságíróját fellökte és szidalmazta a júniusi Magyar Mozgókép Fesztiválon. Csákvári Géza a lap tudósítója így reagált a támadásra: „Bár az indulatot és az erőszakot nem indokolhatja, a Blokád valóban nem tartozik az általam kedvelt és jónak vélt alkotások közé. Kurzusfilmnek tartom, nem egyedüliként, amelyben Göncz Árpád, a néhai köztársasági elnök a filmben hazaárulásra készül, más jelenetekben pedig egy fóbiák miatt szenvedő, bomlott elméjű művész paródiája, ami szimplán méltatlan ábrázolás és művészi interpretáció.”

Mintha egy párhuzamos történeti narratíva tenné meg nem történtté azt a forradalmat, amelyet Göncz Árpád 1848 jobbágy-felszabadító forradalma mellett 1956 munkás-felszabadító forradalmaként emlegetett. Miért nem ez a történelmi értékelés szerepel a megemlékezésekben? Hol hallatszott a hivatalos csatornákon Nagy Imre, Bibó István, Göncz Árpád neve?  Miért ezt a filmet vetítik az 1956-os forradalom évfordulóján? Miért kell Göncz Árpád tekintélyét rombolni? Nem tudom, csak sejtem – fejtegette Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány elnöke. Emlékeztetett rá, hogy az író-politikus egész élete a demokráciáért folytatott következetes küzdelem jegyében telt. A XX. század mindkét totalitárius rendszerével szembeszegült, az 1989-'90-es közép-kelet-európai demokratikus változások tevékeny részese volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságában, a Szabad Demokraták ügyvivőjeként, majd a köztársaság elnökeként. „Ha csak alkalmam van rá, elmondom: nem a megszépítő messzeség, hanem a történelmi távlat mutatja igazi nagyságát az akkori idők hazai főszereplőinek, Antall József miniszterelnöknek – meg előtte Németh Miklósnak és utána Horn Gyulának – Göncz Árpád köztársasági elnöknek, Szabad György házelnöknek, Sólyom Lászlónak az Alkotmánybíróság elnökének, Hagelmayer Istvánnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió akkori intézményeinek és akkori vezetőinek.”

Gulyás András is látta a filmet, először csak annyit mondott róla, hogy neki más az olvasata. Majd arról beszélt, hogy a Göncz Árpád születésének 100. évfordulójára rendezett tavalyi kiállításon is felidézték a taxisblokádot. Az egyik kép alatt az alábbi szöveg olvasható: „Az alig fél éves, III. Magyar Köztársaság első nagy demokrácia-próbája a taxisblokád volt, amelyet egy, a nagybeteg miniszterelnök távollétében nem megfelelően előkészített benzin áremelés váltott ki. Göncz Árpád határozott, a hadsereg bevonását meggátoló, vitát is generáló fellépése megelőzte a veszélyes helyzet eszkalálódását, hozzájárult a tárgyalásos rendezéshez, amelyet a kórházból Antall József is szorgalmazott az emlékezetes „pizsamás” interjúban.” 

„Miért Göncz Árpád lejáratásával kell Antall József nagyságát emelni, akinek az államférfiúi tevékenysége ma már egyértelműen elismert? Nem tudom, de, ahogy ismertem, ez Antall József ízlésének sem felelne meg” – vélte az alapítvány elnöke.

A Klikk Tv Heti egyenleg című politikai elemző műsorának egyik korábbi adásában Lengyel László közgazdász, politológus, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója és Szakonyi Péter újságíró arról beszélt, hogy az Orbán-rendszer megpróbálja integrálni a művészeket, tudósokat, írókat, de egyáltalán nem mindegy, hogy valaki milyen minőségű alkotást ad ki a kezei közül, és a munkájukra mennyire nyomja rá bélyegét a politika. Mert a Blokádra rányomta – tették hozzá.

Szakonyi Péter felidézte, hogy annak idején három napon keresztül biciklivel járta körbe a fővárost és maga is feldolgozta a taxis-blokádot egy könyvben. Ezért sem értette, hogy például Antall Józsefet miért emelték a „mennyekbe”, miközben Göncz Árpád egy „bohóc” szerepébe kényszerült a filmben. Szerinte az alkotók egyáltalán nem vették komolyan a feladatot és kicsit sem néztek utána a valós történteknek. Ha úgy tekintünk rá, hogy az csak egy film, nem pedig a történelmi eseményeket feldolgozó és azt bemutató alkotás, akkor az a jelenet is beleférhet, amikor Göncz Árpád egy „v”-t formáz az ujjaival a Parlament előtt. Csakhogy az a felvétel nem a taxissztrájk idején, hanem fél évvel korábban készült, „aznap, amikor köztársasági elnökké választották és Antall József társaságában mentek ki a parlament előtti térre” – mondta Gulyás András.

Lengyel László is úgy gondolta, hogy a film köszönő viszonyban sincs a valósággal, mert az sem derül ki a filmben az első szabadon választott miniszterelnökről, hogy a három napos blokád alatt tudta meg: halálos beteg. Egyszerre találta magát szemben a fellázadt néppel és az orvosai előrejelzésével: ha folytatja miniszterelnöki tevékenységét, akkor 2-2,5 éve van hátra. Göncz Árpád pedig jó barátságban volt Antall-lal, és azért nem küldte rá a népre a hadsereget, mert az ő népe is volt, és emlékezett 1956-ra. De az alkotók úgy tűnik, valamiért nem emlékeznek 1956-ra, hiszen a filmben az sem szerepel, hogy míg Antall József  – édesapja barátainak köszönhetően – elkerülte, addig Göncz Árpád a forradalom után börtönbe került.

Az alapítvány elnöke felidézte Gerő András történész figyelmeztetését, miszerint a rendszerváltást mintha kezdenénk lebecsülni, lekicsinyelni jelentőségét az ország és a történelmünk szempontjából, hiszen – minden hibájával együtt és azzal, ami kialakult belőle – egy reményteli, fontos pillanat volt. A közelmúltban elhunyt történész felvetette, gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha a köztársasági elnök nem igyekszik elkerülni a hadsereg bevonását. Ennek kapcsán Gulyás András idézett dr. Helgert Imre és dr. Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában című könyvéből: „A taxisblokád során a blokád fenntartói elleni fellépés „rubiconja" a honvédség tervezett felhasználása volt. … Az eseményeket összerakva megállapítható, a honvédség alkalmazásának leállítása – mivel ezzel egyidejűleg a blokád felszámolásának erőszakos végrehajtása is lekerült a napirendről – volt az a pont, ami megakadályozta a benzin áremelkedés kapcsán kitört válság további elmélyülését, és lehetőséget adott a kormánynak a konfliktus tárgyalásos lezárására."

Lengyel László szerint nem azért csináltak ilyen filmet, mert fiatalok a készítői, hanem azért, mert parancsba kapták, hogy ilyen legyen. Megkapták azt az előítéletes szempontrendszert, amit meg kellett jeleníteniük a filmben, és amiért aztán dicséretet is kaptak. „Azt tudjuk, hogy Göncz valamiért a bögyében van a rendszernek”, ezért hiányzik a valóság az újkori filmekből. Ha ugyanis nem így tesznek, akkor kiderült volna, hogy Göncz Árpád a nép hőse volt, akinek a népszerűsége ezután hihetetlenül megemelkedett és a mai napig is ő a legnépszerűbb köztársasági elnöke Magyarországnak, mert ő valóban képviselte a magyarokat. 

„Ahogy egymással bánunk, olyan a hazánk és nem jó, hogy így bánunk a nagyjainkkal. Ahogy meg tud férni a nemzeti emlékezetben egymás mellett Kossuth Lajos, Széchenyi István és Batthyány Lajos, akikről tudjuk, hogy sok mindenben eltérően gondolkoztak, de a haza sorsának jobbításáért folytatott cselekvő, aggódó tevékenységük közös volt. Meg kellene becsülnünk azokat a történelmi elődöket, akikre a jövőnket is építhetjük” – mondta összegzésül Gulyás András.