Herczog Mária: komoly károkat okoz a kormány „családbarát” politikája 

Valóban igaza van az államfőnek?

Magyarországon nem történt „családbarát fordulat” 2010 után, legalábbis a családok túlnyomó része esetében biztosan nem. Kétségtelenül nagy segítséget jelentettek az intézkedések azoknak a jómódú családoknak, amelyek élni tudtak a nyújtott kedvezményekkel, de ők enélkül is boldogulnának. A babaváró hitel, a CSOK, az adókedvezmények, juttatások csak a magas jövedelműeknek, valamint a kellő idejű munkaviszonnyal és biztosítási jogviszonnyal rendelkezőknek elérhetőek. Ez azonban az ő esetükben sem jelent családbarát fordulatot, mivel alapvető szolgáltatások hiányoznak, vagy elégtelenek. Nagyon kevés a bölcsődei férőhely, súlyos munkaerő- és forráshiánnyal küzdenek az óvodák, iskolák, így az ellátások minősége jelentősen romlik, az egészségügy helyzete katasztrofális, sok helyen nincs sem gyermek-, sem felnőtt háziorvos, a szakellátásokra, kórházi kezelésre hosszú várólisták alakultak ki, alig elérhetők a pszichológusok, szociális munkások, a fogyatékkal, krónikus betegséggel élő gyerekek számára nem biztosított az inkluzív, befogadó nevelés, gondoskodás. Sok család számára megoldhatatlan az idős, beteg családtagok gondozása, a segítség hiánya. Ezek a súlyos problémák a magas státuszú családokat is érintik, és nem minden esetben oldhatók meg csak pénzzel. 

Hornung Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára szerint, a kormány családbarát politikája három pillérre épül: az otthonteremtés támogatására, a támogatásokkal és adókedvezményekkel az anyagi biztonság megteremtésére, valamint a választás szabadságának megadására, hogy a gyereket vállalóknak ne kelljen lemondaniuk a munkavállalásról, a karrierépítésről. Ha ez a három terület valóban stabilan áll, már nevezhető családbarátnak a kormány politikája?

A kormányzati politika egyértelműen bünteti és kirekeszti a szegény családokba születő gyerekeket, mivel több mint 15 éve nem emelkedett a családi pótlék, az egészségügyi és szociális ellátások, oktatás minősége jelentősen csökkent, ami azokat sújtja elsősorban, akiknek nincs módjuk a drága és csak nagyvárosokban elérhető szolgáltatásokat igénybe venni. A lakhatási szegénység, a közlekedési problémák, a levegőszennyezettség, az izoláció, a kulturális-, sport-, szabadidő-programok elérhetetlensége a gyerekek legalább egyharmadát érinti, ami hátráltatja a fejlődésüket, és jelentősen csökkenti a későbbi lehetőségeiket, újratermelve a szegénységet, kirekesztettséget. 

Mi a véleménye az államtitkár által emlegetett harmadik pillérről, a választás szabadságának megadásáról, amely azt célozza, hogy a gyereket vállalóknak ne kelljen lemondaniuk a munkavállalásról, a karrierépítésről?

A gyed, gyes melletti teljes munkaidőben történő foglalkoztatás lehetősége nagyon jól mutatja a kormányzati politika hamisságát. Az a kijelentés, hogy ez lehetővé teszi a szülők, nők számára a szabad választást a munka és az otthon maradás között, hamis és többszörösen káros. Miközben mindkét ellátás eredeti célja az volt, hogy a kisgyerekes szülők otthon maradhassanak a gyerek hároméves koráig, azt állítva, hogy ez a gyerekek számára a legjobb lehetőség a korai kötődés és fejlődés szempontjából, mára a magas jövedelműeknek ez többszörös juttatást jelent – gyed, gyes és munkabér – míg az alacsony jövedelműek, munkanélküliek számára nem ad választási lehetőséget. Ez oda vezet, hogy akinek sok pénze van, dolgozhat és a gyereke számára biztosíthat otthoni fizetett gondoskodást vagy magánbölcsődét, míg a többieknek akkor is igénybe kell jobb híján venniük a gyest, ha dolgozni szeretnének, mivel se munka, se elérhető napközbeni ellátás nincs. A gyerekek 16,2 százalékának érhető el a bölcsőde ma Magyarországon, a kistelepülésekre szánt mini bölcsődék nagyon magas áron nyújtanak szolgáltatást. Éppen azok a gyerekek nem részesülhetnek napközbeni ellátásban, akiknek ténylegesen szükségük lenne erre. Ez az intézkedés ráadásul súlyosan ellentmondásos üzeneteket közvetít, mivel a hazai közvéleményben a kutatások szerint változatlanul él az a téves felfogás, hogy az anyáknak otthon kellene maradniuk a gyerekek hároméves koráig, és csak nagyon indokolt pénzügyi okokból vállalni munkát. 

A szociális háló vagy a gyermekvédelem minősége hogyan befolyásolhatja egy család életét?

Elmaradtak azok a társadalmi, szakmai viták, amelyek segíthetnék az érdekelteket és a közvéleményt abban, hogy értsék, melyek a gyerekek tényleges fejlődési szükségletei, mit jelent a korai kötődés és a jó gondoskodás a gyerekekről. Másrészt sok szülőnek nincsenek megfelelő ismeretei és készségei a megfelelő neveléshez, gondozáshoz, és a felkészülésre, segítség kérésére szinte semmiféle lehetőség nincs, mindenkinek tökéletes szülőnek kellene lennie. Szégyen és stigma, ha valaki e téren gondokkal küzd. A védőnői szolgálat nem tudja a megváltozott feltételek között megfelelően ellátni a feladatait, a legkritikusabb helyeken nincs védőnő, vagy csak helyettesítéssel biztosítható, és az államosítás ennek a szolgálatnak sem tett jót. A gyermekjóléti és családsegítő ellátások kapacitásai és erőforrásai rendkívül alacsonyak, még tűzoltáshoz sem elégségesek, a veszélyeztetett gyerekek számáról nincs reális adat, többségük ellátatlan, mivel a családok támogatása elégtelen, még a problémák felismeréshez is kevés. Nő a tizenéves terhességek száma, ami egyrészt a leszállított tankötelezettségi korhatárral függ össze, másrészt a jó minőségű reproduktív egészség, szexuális felvilágosítás oktatásának és az ingyenesen elérhető fogamzásszabályozási eszközök hiányával. 

Novák Katalin azt állítja, hogy a kormány családbarát intézkedéseinek következtében, uniós szinten hazánkban nőtt a legnagyobb mértékben a gyermekvállalási kedv és a házasságkötések száma is. De a KSH októberi adatai szerint a tavalyihoz képest csökkent itthon mindkét mutató. Mindez hogyan függhet össze egy család működésének minőségével? 

A gyermekvállalási kedv növekedése minimális, a demográfusok szerint az elmúlt 11 évben olyan mértékben csökkent a népesség, mint a népszámlálások kezdete, 1870 óta soha két cenzus között. A születések száma 2010-es években azért nőtt átmenetileg, mert noha kevesebb volt a szülőképes korú nő, a kormányzati döntések eredményeképpen kicsivel több gyerek született. Ugyanakkor tovább csökken a szülőképes korú nők száma a következő időkben, így mindenképpen illuzórikus azt várni, hogy bármilyen intézkedés hatására lényegesen több gyerek szülessen. Ráadásul a felelősen gondolkodó emberek számára egyértelmű, hogy egy gyerek vállalása nem függhet az anyagi előnyöktől elsősorban, számtalan más szempontot kell figyelembe venni, és nagy baj lenne, ha a gyerekek a vélt anyagi előnyök miatt születnének meg, miközben mára egy gyerek felnevelése rendkívül nagy anyagi terhet ró minden családra, és a gyerekek harmonikus felneveléséhez felelős, szerető és gondoskodó szülőkre, gyerekbarát környezetre és társadalomra, magas színvonalú, kiszámítható, hosszú távon is működőképes intézményekre és szolgáltatásokra van szükség, amely feltételek Magyarországon sajnos egyáltalában nem biztosítottak, és remény sincs arra, hogy a közeli jövőben megvalósuljanak. 

A kormánynak miért lehet olyan fontos, hogy a párok összeházasodjanak?

A házasságkötések számának emelkedése, a házasságon kívül született gyerekek számának csökkenése egyértelműen azzal az intézkedéssel van összefüggésben, ami csak a házasságban élőket támogatja, szemben az élettársi kapcsolattal, vagy az egyedülállók gyerekvállalásával. Ugyanakkor ezek a házasságok vélelmezhetően még bomlékonyabbak lesznek, ha elsősorban a juttatások igénybevétele céljából köttetnek. Ez sem segíti a gyerekek harmonikus nevelkedését. Mind a házasságkötések, mind pedig a megszületett gyerekek száma csökkent az elmúlt évben a KSH októberi adatai alapján. 

Lakhatás, munka, egészségügy, oktatás – bölcsődék, óvodák, iskolák –, idősek ellátása a sarokkövei egy család életének. Hogy látja, minden pillérre szükség van ahhoz, hogy egy család jól működjön, illetve több házasságot kössenek, és több gyermeket vállaljanak?

A hazai családbarát politika nem támogatja a generációk közötti együttműködést, a fiatalok, az idősek életminőségének biztosítását, csak a házasságkötések és a gyerekszám növelésre törekszik, ami nagyon szűk látókörű, rövid távú és sok negatív következménnyel járó irány. Nem vesznek tudomást azokról az intő jelekről, amelyek előre jelzik a hosszú távú károkozást, a társadalom további szétszakadását, a különféle kor- és társadalmi csoportok szembeállítását, a mind több mentális és pszichés gondokkal küzdő, ellátatlan embert, a megnövekedett gyermekvédelmi gondoskodásba kerülő, nagyon fiatal gyerekek problémáit. 

Mi kell ahhoz, hogy egy családbarát politika igazivá váljon, jól tudjon működni?

2023 júniusában az Európai Tanács felszólította az Európai Bizottságot, hogy egy megfelelő eszköztárral segítse a tagállamokat a demográfiai problémák kezeléséhez az Európai Unió tagországaiban, mivel ezek a kérdések mindenütt aktuálisak. Holisztikus és integrált megoldásokra kell törekedni, valamennyi szempont figyelembevételével. Mivel a gyerekek majdnem egynegyede veszélyeztetett szegénységgel és kirekesztettséggel az EU átlagát tekintve, erre kiemelt figyelmet kell fordítani, ahogyan az idős korúak egyre nagyobb hányadának igényeire és szükségleteire is.