Hiller István: A kormányváltás után visszakapják az egyetemek az autonómiájukat

Szinte még a pezsgőspoharakat sem mostuk el és máris előrukkolt a kormány egy újabb egyetem „alapítványosításával”: a gödöllői Szent István Egyetemen a sor, amelynek a nevét is megváltoztatják – februártól Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemként működik tovább. A vezetésére kijelölt kuratórium tagjai közt üdvözölhetjük Csányi Sándort és Lázár Jánost, valamint Nagy István agrárminisztert, Horn Pétert és Bedő Zoltánt az MTA rendes tagjaiként.

Az elmúlt tíz év tán utolsó önálló oktatási és kulturális miniszterét kérdeztük arról, hogy megmenthető-e a felsőoktatás a kormány letámadó politikájától, amivel a kulcsintézményeket sorra kiszervezik az állami fenntartás alól. Hiller István szerint az Orbán-kormány az elmúlt évtizedben nem sokat tudott kezdeni a felsőoktatás színvonalával, ami nem, hogy fejlődött volna, de minimum stagnált, leginkább lejtmenetben sorvadozott. Mindez megmutatkozott a felvételi jelentkezések számában is, példaként említve olyan pedagógusképző intézményt, ahol 35 százalékkal csökkent az érdeklődők száma. Mindez arra ösztönözte a kormányt – Palkovics László tompa fényű miniszterségét kihasználva –, hogy egy új fenntartási formát igyekezzenek a probléma megoldásaként erőltetni. 

Hiller véleménye szerint az alapítványi forma korántsem ismeretlen az oktatási infrastruktúrában, olyat viszont a világ nem ismer, hogy állami intézményekből kreálnak alapítványi működést. Ráadásul jelentős múlttal rendelkező egyetemekben vegyítik a hagyományos egyetemi posztokat egy alapítványi kuratórium fennhatóságával: „egészen más egy olyan felsőoktatási intézmény, amit eleve alapítványi formában hoznak létre, erre számos példa ismert az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában. De olyan, hogy a privatizáció sajátos technikájával állami intézményből fabrikáljanak alapítványit, ilyen nincs”.

Az MSZP szakpolitikusa szerint ennél is nagyobb hiba, hogy a mai napig semmilyen színvonalbeli emelkedés nem igazolja az átalakítások kényszerét, amivel pedig mindezt indokolni próbálta a kormány. Ennek illusztris példájaként említette a Budapesti Corvinus Egyetemet, ahol nemzetközi színvonalon folyt az oktatás, mégis itt kezdték meg a struktúra próbáját – s bizony különösebb zökkenők nélkül át is verték. Itt ráadásul még el sem telt a szakma szerint optimálisnak vélt legalább három tanév, hogy a minőségi változás adta tanulságok meghatározhatóak legyenek. Már egy év után rá is erőltették a szisztémát újabb hat másik egyetemre, „ami a szakma megcsúfolása, egyértelműen politikai döntés”. 

Hiller István ebből a folyamatból két példát vél kiemelendőnek – a Szent István Egyetem és a Színház- és a Filmművészeti Egyetem esetét. Az előbbinél a szisztéma olyan abszurd helyzetet is teremtett, hogy az eredendően agráriummal foglalkozó egyetemkomplexumhoz került például a kaposvári képzés. Itt viszont időközben megszületett egy művészeti kar és jelenleg az a parodisztikus gyakorlat, hogy „az agráriumhoz kétségkívül magas színvonalon értő szakemberek, oktatók döntenek művészeti képzésről. Mintha egy bölcsész végzettségű történész, mint jómagam, atomfizikusoknak kezdene utasításokat adni, ami senkinek sem válna a hasznára” – jellemezte a groteszk helyzetet Hiller István. 

A hatalmas visszhangot kiváltó SZFE esetében viszont minden hibát elkövetett a kormány az átalakítás erőltetésével, amit csak elkövetni képes volt. Mindebből a társadalom számára is világosan megmutatkozott, hogy az alapítványi átalakítás mintája mindenhol ugyanaz, de ebben az esetben országosan ismert színészek, rendezők, művészek álltak ki az alapítványi forma erőltetése ellen, ami hatalmas és a kormány számára váratlan botrányt kavart. Itt ráadásul szó sem volt még alibiből sem egy elkerülhetetlen átalakítás kényszeréről, az ugyanis már folyamatban volt az SZFE gárdájának egyetértésével – „aki azt állítja, hogy a színművészeti működése egy múltból visszamaradott zárvány volt és ezért kellett a változtatás, az vagy hazudik, vagy nincs tisztában a tényekkel”.

Mindennek ellenére, abban a kérdésben, hogy az alapítványi kuratóriumok szaporodását tekintve visszaszerezhető lesz-e valaha a felsőoktatás a Fidesz-kormány erőszakos magánosításából, a szocialisták szakpolitikusa bizakodó:

– A válaszom egyértelműen igen – legalábbis most, január 5-én. Ennek egyrészt az a szakmai magyarázata, hogy bár a fenntartói teendők változatlanul maradnak a kuratóriumoknál, a tulajdonosi jogokat azonban az állam nem adja át, ami azt bizonyítja, hogy ők sem tudják felelősséggel megítélni, hogy az átalakítások mekkora károkat okozhatnak a jövőre nézve. A tulajdonosnak pedig jogában áll a kuratóriumok összetételét, funkcióját, létét módosítani. Ennek átalakítása a kormányváltást követően jogászi munka lesz és nem politikai csata. A magyar felsőoktatás és a magyar kutatás területe jelenleg egyértelműen egy egységes politikai terv jól körülhatárolható térfoglalásának az áldozata. Mindez azonban annyira szakmaiatlan, hogy olyan ellenállást generál, amiről nem feltételezem, hogy a jövőben csökkenne. Mi, az ellenzék pártjai mindannyian egységes állásponton vagyunk abban a kérdésben, hogy a későbbiekben nyilvánosságra kerülő közös programunknak eminens része lesz a felsőoktatási és kutatási autonómia valamint a színvonal összekötése. Úgy gondoljuk, hogy a szabadság minőséget hoz, a jó irányítás pedig megteremti ennek feltételeit. Ha a politika minderre rátelepül, ott nincs más, mint kényszer, ami megöli a szellemi eredményeket és innovációt. Abban mindegyik ellenzéki párt egyetért, hogy az autonómia pártján vagyunk, ezért azon intézményeknél, ahol az autonómiát garantálják, igénylik és lételemük, ennek helyreállítását kimondott és kiemelt célunknak tekintjük. A választási kampányban, a választások során emellett állunk ki és erre szólítjuk fel és hívjuk a magyar értelmiséget is – nyilatkozta a Hírklikknek Hiller István, az MSZP volt oktatási és kulturális minisztere.