Hivatalos látogatásra továbbra sincs meghívása a magyar miniszterelnöknek

Miért állhat Magyarország érdekében a kínai kapcsolat szinte erőltetett menetű erősítése akkor, amikor a társadalom egyre kevésbé vevő rá. Hiszen felmérések igazolják, hogy sokat romlott Kína megítélése a magyarok körében. Ahogy azt a Pew Research közelmúltban közzétett felmérése mutatja: a magyarok fele ma már negatívan ítéli meg Kínát (hét éve még ez az arány 44 százalék volt csupán), továbbá ugyanilyen arányban bizalmatlanok annak vezetőjével szemben. Ráadásul, míg 2019-ben a magyarok 52 százaléka ítélte úgy, hogy Kína a világ vezető gazdasági hatalma, ma már ennek felénél alig valamivel nagyobb arányban – 27 százaléknyian – gondolják ezt. Ennek ellenére, elképesztően nyomul a magyar kormány Kína felé, kezdve a Budapest-Belgrád vasútvonallal, a Fudan Egyetem kampuszán át az akkumulátorgyárakig. Ma már vannak olyan spekulációk is, hogy a kormány azért akarja megvenni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret annak a tulajdonosától, hogy átjátssza azt a kínaiaknak. Ez már nem is keleti nyitás – ami nagyjából be is fuccsolt –, hanem az ország kiszolgáltatása Kínának, legalábbis az eddigi nemzetközi példák alapján.

De mi ennek az oka? Mit tud Kína, amit a nyugati szövetségeseink nem tudnak? Jó ez
Magyarországnak? Vagy talán csak Orbánnak és köreinek? De mi az ok? A motiváció?

Odze György írót, volt diplomatát kérdeztük, aki éveket töltött pekingi állomáshelyen.
A szakértő több okot is felsorolt arra, miért fontos Orbán Viktornak és köreinek a kínai
kapcsolat. Az első, hogy lényegében kiszorultak az unió gazdasági térségéből, ha nem is formailag, hanem a gyakorlatban, ma már úgy tekintenek rájuk az EU-ban, mint egy pénzkövetelő társaságra, s semmilyen uniós ügyben nem kapnak szerepet. Ezért óhatatlanul elkezdtek kifelé fordulni a rendszerből, és Orbánnak – valamiért – kapóra jött a kelet-ázsiai térség, holott – az állításaikkal szemben – nincs ott gazdasági lehetőség. Ezzel kapcsolatban Odze megjegyezte, hogy a türk-kapcsolatokon belül, számára tulajdonképpen megmagyarázhatatlan a török viszony, „bár Orbánnak nyilván igen rokonszenves Erdoğan hatalmi mágiája”. Arra pedig, hogy ez mennyire így van, ékes bizonyíték a legfrissebb eset: Erdoğan testőrei megvertek egy magyar állampolgárt Budapesten, s ez a magyar rendőrség számára természetes volt. Ez emberi és politikai zsákutca – jegyezte meg a szakértő, hozzátéve: Orbán azonban belekapaszkodik a türk vonalba is, hiszen ezekben az országokban érzi jól magát, megkapja a számára fontos díszőrséges fogadtatást.

Az egykori diplomata egy további oknak a komoly kínai nyomulást nevezte – ez egyébként is jellemző rájuk, mindenhova, örökké megpróbálnak benyomulni, az alaptermészetükből fakadóan, soha nem katonailag, hanem gazdaságilag. Ennek céljával találták ki az „Egy övezet egy út” mítoszt, ami mögött – jegyezte meg – nincs semmilyen komoly filozófia, arra viszont jó, hogy a nem száz százalékosan önálló országokban erősítsék a befolyásukat.

De miért fontos Magyarország Kína számára? – kérdeztük a szakértőtől, aki kifejtette, hogy a kiemelt fontosságunkat Peking számára az adja, hogy rajtunk keresztül be tudnak jutni az Európai Unióba, útlevelekkel, kötvényekkel, szakemberekkel...  

Ugyanakkor Kínában nem fogadják nagy pompával Orbánt, utoljára Medgyessy Péter
miniszterelnök kapott állami látogatáson díszszázadot, himnuszt stb. – az tényleg áttörés volt, jegyezte meg Odze, hozzátéve, hiába igyekszik ennek ellenkezőjét beállítani a Rogán-Havasi-féle propaganda. Mint megjegyezte: hivatalos látogatásra továbbra sincs meghívása Orbán Viktornak Pekingbe. Pedig a magyar sajtó egy része úgy tálalta a miniszterelnök küszöbön álló pekingi útját, mintha őt külön meghívták volna Kínába, holott ez sem más, mint blöff, ugyanis kilencven más állam- és kormányfővel együtt látják vendégül az – amúgy maoista találmányként tálalt, és a világ által bevett – „Egy övezet, egy út” tanácskozáson. Az más kérdés, hogy amúgy szó sincs „egy útról”, s arról, hogy együtt mennénk a kínaiakkal, merthogy ez kizárólag az ő terjeszkedésük célját szolgálja – szögezte le, rámutatva: ebbe illeszkedik a Budapest-Belgrád vasútvonal projektje is („A Fudan Egyetemről elfeledkezhetünk, az ugyanis meghalt”). Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy Kínából naponta érkeznek tehervonatok Európa számos állomására, s a Budapest-Belgrád vonal a kínaiak számára nem több, mint egy mákszem a mákostésztában, de arra azért mégiscsak jó, hogy egy sor magyar cég jól jár vele, a kínaiak pedig szakembereket küldhetnek Magyarországra. Arról persze senkinek fogalma nincs, hogyan tudják majd megoldani a beérkező kínai áruk átrakodását, hiszen azokat el kell majd juttatni kikötőkbe – mutatott rá. Ez is csak a kínai dominanciát tükrözi – vélekedett. 

Magyar oldalon pedig egyre több látszatcselekedettel próbálják elfedni, hogy gyengül a
gazdaság. Szerinte az akkumulátorgyárak is ide sorolandók. A kormánypropaganda úgy állítja be, mintha folyamatosan történne valami, Szijjártó Péter minden nap bejelent valamit, hol egy akkumulátorgyárat, hol a Budapest Taskent légijárat beindítását (amit három nappal később már csendben meg is szüntettek)... „De mindez csak blöff, miközben Kína minden olyan alkalmat, pozíciót kihasznál, ami akár csak egyetlen centiméteres haladást jelenthet számára a céljai elérésében”. S hogy mennyire így van: a kínaiak működtetnek Budapesten egy irodát (CCEE), aminek valójában az a feladata, hogy nyomon kövesse a magyar gazdaság alakulását („nem véletlenül nem fejlődést mondtam”), szakembereket hoznak Magyarországra, ők tárgyalásokat folytatnak, ismerik a magyar gazdaságot, annak gyenge pontjait, s ezeken a réseken tudnak a kínaiak behatolni – magyarázta a szakértő.

De hát fontos ez Magyarország számára, vagy csak a kormány profitál belőle? – kérdeztük. Odze határozott véleménye, hogy az ország számára ez egyáltalán nem fontos, s „mi, a társadalom vergődünk, hánykolódunk a propaganda tengerében”.  Ehhez egy sokatmondó adalékot említett: a magyar-kínai kereskedelmi forgalomban – az OEC összesítése szerint – Kína ötszörös túlsúlyban van (ötször olyan értékben vásárolunk az ázsiai országból, mint amennyit oda eladunk), miközben a hozzánk hasonló Finnországban pariban van a forgalom.

Odze szerint az Orbán-féle keleti nyitás csak mese, hiszen Magyarország egész gazdasága a német autóiparra épül, a kínai akkumulátorgyártás pedig ebbe a sorba illeszkedik. „Mi nem vagyunk jelen nemhogy a világ-, de még az európai gazdaságban sem, csak pótlékok vagyunk, Kína számára is” – szögezte le. 

Nagy kérdés, hogy mindez mennyibe kerül? Mármint az országnak, a magyaroknak.
Kérdésünkre Odze határozottan rávágta „erre az ország nemhogy rámegy, de már rá is
ment”. Amíg az emberek ilyen közömbösek, amíg a vezető hír Mészáros Lőrinc
jachtvásárlása, addig a helyzet reménytelen, „mint amikor a gyerek egész évben bukásra áll, s bár még nem bukott meg, mi is így haladunk előre bukásig”.

S hogy van-e visszaút? A szakértő pesszimista, mondván: „nyilván nincs, úgy be van
betonozva ez a rendszer, amennyire csak be lehet”.