Hogyan működik a gyakorlatban a mobilok kitiltása az iskolákból?
Vajon ki és hogyan fogja ellenőrizni a kormány legújabb rendeletét, amely szerint a diákok az iskolaidő alatt nem tarthatnak maguknál mobiltelefont, kép- vagy hangrögzítésre, illetve internetelérésre alkalmas okoseszközöket az adott oktatási intézményben? – teszi fel a kérdést a Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb posztja. A tanárokat védendő, a szerző egy lehetséges – és bevált – ötletet javasol a tanügy illetékeseinek: amikor az ügyvédek beszélőre mennek valamelyik büntetés-végrehajtási intézetbe, a mobileszközeiket bezárják egy erre a célra rendszeresített lemezszekrénybe. A készülékeiket – amelyekhez közben senki nem fér hozzá – távozáskor kapják vissza.
„A kormány megtalálta a hazai közoktatási rendszer rohamosan csökkenő színvonalának javítására alkalmas megoldást: a jó szokása szerint – nyilván a háborús veszélyhelyzetre tekintettel – sietve alkotott rendeletet arról is, hogy a tanulók az iskolákba szeptembertől nem vihetnek be a közbiztonságra különösen veszélyes tárgyakat, és az oktatási idő alatt nem tarthatnak maguknál mobiltelefont, illetve kép- vagy hangrögzítésre, valamint internetelérésre alkalmas okoseszközöket” – indul a Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb bejegyzése. Mint az írás a tiltott kategóriával kapcsolatban megjegyzi: eddig sem volt jellemző, hogy a gyerekek például vadásztőrt, rugóskést, számszeríjat, dobócsillagot, csúzlit vagy riasztópisztolyt rejtettek volna a táskájukba.
Más a helyzet az okoseszközökkel: ezeket tehát szeptembertől az oktatási intézménybe történő belépéskor le kell adni, a diákok majd csak távozáskor kapják vissza azokat. (A mobileszközök egyébként máshol – például Finnországban – is ki vannak tiltva az iskolákból, bár azt nem tudni, ezt ott hogyan valósítják meg.)
Arról nem tudni, hogy nálunk ezt hogyan képzelik megoldani a gyakorlatban. Magyar György szerint a leghatékonyabbnak a repülőterekről ismert fémérzékelő kapu és csomagátvizsgáló röntgen telepítése tűnik. Ezek hiányában az iskolai beléptetésnél a diákok önbevallására kell támaszkodni. Elképzelhető persze a motozás és a táskák egyenkénti átvizsgálása is, ám ez egyrészt nagyon hosszú időt venne igénybe, s azt sem szabályozták, hogy a pedagógus – az iskolaőr – egyáltalán jogosult-e mondjuk a motozásra.
A rendelet számos további homályos részletére is felhívja a figyelmet a blogposzt. Ha – mint a rendeletet írja – arra utaló információ merül fel, hogy a tanuló tiltott tárgyat tart a birtokában, akkor „a szabályok betartását a pedagógus jogosult ellenőrizni azzal, hogy elsősorban felszólítja a tanulót a tárgy átadására”. Honnan merül fel vajon az információ? Az meg egyenesen értelmezhetetlen, hogy ha a gyerek a „felszólítás ellenére a tárgyat nem adja át, felszólítja a tanulót annak igazolására, hogy a tiltott vagy használatában korlátozott tárgy nincs a birtokában”.
„Az egész maga egy jogalkotási abszurd” – szögezi a tapasztalt ügyvéd, hozzátéve: ezzel még nincs is vége a történetnek. A mobilokat reggel le kell adni, azokat az állagmegóvás érdekében szakszerűen kell tárolni, majd a tanítás végeztével vissza kell adni a diákoknak. Például egy öt-hatszáz fős általános iskola esetében: ha egy gyerekkel végeznek a telefonok átvételekor 15 másodperc alatt, akkor a szükséges idő egy ekkora intézményben már majdnem két óra. „Aki ezt kitalálta, azt meg kellett volna buktatni matekból már az általános iskolában, mert nem jutott eszébe, hogy a jogszabály alapján a tanítási időt reggel hat órától kellene számítani” – mutat rá a blogposzt, ironikusan megjegyezve: persze nem kizárt, hogy a diákokat egyszerre tíz, egyébként unatkozó tanár ellenőrzi – akiket a mobilok elhelyezésében más ráérő sok pedagógus is segít –, hiszen akkor már jóval rövidebb idő alatt elvégezhető a beléptetés.
Magyar György végezetül még egy dologra felhívja a figyelmet: egy okostelefon használtan is százezer forintos értéket képviselhet. Vajon ki felel azért, ha valamelyik vásott kölyök azt állítja, hogy az új állapotú készülékét megviselt, karcos állapotban kapta vissza? Nincs még elég bajuk a pedagógusoknak ahhoz, hogy ilyen helyzetekkel is ők birkózzanak meg? – teszi fel a költői kérdést az ügyvéd, aki azzal a – nem is ironikus, inkább szarkasztikus – megjegyzéssel zárja a blogját: „Ezek után joggal várhatjuk az oktatás színvonalának emelkedését...”.
