Hová tűntek a milliárdok? A nép elszámoltatást követel

A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszűnését nem siratják

A beszélgetés elején a két politikus reagált arra a kijelentésre, amely szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetésével gyengült Magyarország önrendelkezése. Kuncze Gábor szerint ennek éppen az ellenkezője igaz: a demokrácia erősödött azzal, hogy megszűnt egy olyan intézmény, amelynek elsődleges feladata a független sajtó és a civil szervezetek megfélemlítése volt.

Kuncze felidézte, hogy a hivatal évente mintegy 6,5 milliárd forintból működött, ebből 2,5 milliárd forintot fordítottak bérekre. Számításai szerint a 120 fős állomány átlagosan havi 1,7 millió forintos fizetést kapott, miközben szerinte semmilyen érdemi munkát nem végzett. Úgy fogalmazott: a hivatal klasszikus politikai kreálmány volt, amelynek létjogosultságát semmi sem indokolta azon kívül, hogy a Fidesz politikai céljait szolgálja.

Lendvai Ildikó részben árnyalta ezt a megállapítást. Szerinte ugyan nem volt valódi eredménye a hivatal működésének, de azt nem lehet állítani, hogy semmit sem csinált. Mint mondta, a szervezet folyamatosan zaklatta a civil szervezeteket, újabb és újabb dokumentumokat követelt tőlük, hazaárulással és különböző jogi következményekkel fenyegette őket. Bár ezekből végül nem lettek sikeres eljárások, a működésük így is komoly károkat okozott.

A politikus szerint nemcsak az országosan ismert szervezeteket érte hátrány, hanem számos kisebb helyi közösség is elbizonytalanodhatott. Sokakat visszatarthatott attól, hogy részt vegyenek civil munkában, mert attól tarthattak, hogy egy korábbi uniós támogatás miatt célkeresztbe kerülhetnek. Kuncze erre ironikusan úgy reagált: vitájuk végére tulajdonképpen ugyanoda jutottak, hiszen ő azt állította, hogy a hivatal nem végzett hasznos munkát, Lendvai pedig azt, hogy rengeteg energiát fordított értelmetlen feladatokra.

Az új hivatal sikerének feltétele a független igazságszolgáltatás

A beszélgetés második témája az újonnan létrehozott vagyon-visszaszerzési és vagyonvédelmi hivatal volt. Kuncze szerint ez gyökeresen más szerepet tölthet be, mint elődje, hiszen nem politikai ellenfelek megfélemlítésére, hanem a korrupciós ügyek feltárására és az állami vagyon visszaszerzésére jön létre.

Úgy vélte, a társadalom egyik legerősebb elvárása ma az, hogy végre történjen előrelépés a korrupciós ügyek kivizsgálásában. Ennek ellenére szerinte önmagában egy új intézmény létrehozása nem old meg mindent, hiszen sokan elvesztették bizalmukat az ügyészség függetlenségében. Éppen ezért indokoltnak tartja egy külön szervezet felállítását, amely képes lehet visszaállítani az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat.

Lendvai Ildikó szerint a hivatal feladatköre valódi társadalmi igényre válaszol, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy megfelelő jogorvoslati garanciák épüljenek be a működésébe. Ennél is lényegesebbnek nevezte azonban az ügyészség hitelességének helyreállítását. Úgy fogalmazott: nem feltétlenül személycserékről van szó, hanem arról, hogy az intézménynek vissza kell szereznie a társadalom bizalmát.

Mindketten úgy látták, hogy az ügyészség saját jelenlegi működésével is igazolja a korábbi kritikákat. Az utóbbi időszakban ugyan több korrupciós ügyben indult eljárás, ám ezek többsége már hosszú évek óta ismert volt. Kuncze szerint nehéz nem arra gondolni, hogy a választási eredmények hatására váltak hirtelen aktívvá a hatóságok.

Lendvai arra figyelmeztetett, hogy a Tisza-kormány politikai legitimitása is múlik azon, képes lesz-e teljesíteni azokat az ígéreteket, amelyeket maga fogalmazott meg a kampányban. A választók joggal várják el, hogy a korrupciós ügyek ne maradjanak következmények nélkül, ugyanakkor hangsúlyozta azt is: komoly ügyekben csak alapos nyomozás után lehet megalapozott vádat emelni.

Kampányeszköz volt a pénzszállító konvoj akciója

A műsor végén szóba került az ukrán pénzszállító konvoj elleni, nagy visszhangot kiváltó rendőrségi akció is. Kuncze Gábor szerint a történet minden eleme arra utal, hogy politikai döntés született, hiszen egy olyan pénzszállításról volt szó, amely engedéllyel, ismert útvonalon zajlott, és amelyet korábban rendszeresen végrehajtottak.

Felidézte, hogy a pénzszállítást korábban egy hivatalos pénzszállító cég végezte, később pedig maguk az ukránok folytatták ugyanazt a tevékenységet. Éppen ezért szerinte kizárt, hogy egy ilyen akció pusztán helyi rendőri kezdeményezés lett volna. Úgy fogalmazott: aki azt hiszi, hogy mindez spontán ötletként született, annak komoly valóságérzékelési problémái vannak.

Lendvai Ildikó azt tartotta különösen beszédesnek, hogy a hatóságok néhány nappal később maguk is visszavonultak az ügyből. Az érintetteket előbb őrizetbe vették, majd rövid időn belül tanúként engedték szabadon, miközben a lefoglalt pénzt is visszaadták. Szerinte mindez azt bizonyítja, hogy az egész történet jogilag tarthatatlan volt.

A két politikus szerint az ügy jól példázza a korábbi kormányzati működést: politikai célból indított látványos akciók követték egymást, amelyek végül rendre összeomlottak a valóság próbáján. Kuncze úgy fogalmazott, hogy ugyanilyen politikai termék volt a Szuverenitásvédelmi Hivatal is, amelynek megszüntetését ezért sem tartja veszteségnek. Lendvai pedig úgy vélte, a választási vereség ellenére a Fidesz továbbra is ugyanazokat a paneleket ismétli, miközben a választók saját mindennapi tapasztalataikkal szembesülve már nem hisznek ezeknek az állításoknak.