Szorulhat a hurok Orbán körül: elérheti a lavina

A Fidesz kritikája saját kormányzásának tükrében

A műsor első témája a Fidesz közleménye volt, amely nyugodt kormányzásra szólította fel az új kabinetet. Baka F. Zoltán szerint a felvetés önmagában is ellentmondásos, hiszen szerinte az elmúlt másfél évtizedet éppen a folyamatos rendkívüli jogrend és a politikai feszültség jellemezte. Úgy fogalmazott: nehéz komolyan venni egy olyan felszólítást, amelyet az a politikai erő fogalmaz meg, amely hosszú éveken keresztül maga is kivételes állapotokra hivatkozva kormányzott. Hangsúlyozta, hogy a mostani helyzet nem egy megszokott hatalomváltás, ezért az új többség követné el a legnagyobb hibát, ha úgy tenne, mintha „mi sem történt volna”, miközben szerinte először a korábbi rendszer örökségét kell felszámolni.

Lattmann Tamás szintén visszásnak nevezte, hogy a Fidesz a jogállamiság és a demokratikus alapjogok számonkérőjeként lép fel. Ugyanakkor jelezte: bár nem minden jelenlegi jogalkotási megoldás felel meg az ízlésének, érthetőnek tartja, hogy rendkívüli politikai helyzetekben a választók gyors és határozott intézkedéseket várnak el. Szerinte azonban továbbra is fontos kérdés, hogy ezek az intézkedések valóban rendszerszintű változást jelentenek-e.

Hol kezdődik a rendszerváltás?

A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, mitől tekinthető egy politikai fordulat valódi rendszerváltásnak. Lattmann Tamás szerint ennek nemcsak tartalmi, hanem eljárási feltételei is vannak. Úgy vélte, ha egy új hatalom kizárólag a meglévő alaptörvény keretei között próbál módosításokat végrehajtani, az inkább korrekciónak, mint rendszerváltásnak tekinthető.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Fidesz korábbi alkotmányozása számos ponton saját politikai érdekeihez igazította az intézményeket. Példaként említette a köztársasági elnök megválasztásának szabályait, amelyek az új alaptörvényben úgy változtak meg, hogy kizárják a korábban ellenzékből sikeresen alkalmazott parlamenti taktikák megismétlését. Éppen ezért szerinte ezeknek a szabályoknak az átírása már önmagában is értelmezhető egyfajta rendszerváltó lépésként, még akkor is, ha a parlamentáris berendezkedés alapjai nem változnak meg.

Baka F. Zoltán ugyanakkor úgy látja, hogy a demokratikus intézményrendszer alapjai nem szorulnak teljes újraépítésre. Inkább azt tartotta volna világos politikai üzenetnek, ha az új parlament már első ülésén kimondja: egy meghatározott átmeneti időszak kizárólag az alkotmányosság helyreállításáról és a korábbi rendszer lebontásáról szól. Ennek részeként akár ideiglenes megoldásokkal is új legitimációt lehetett volna adni olyan intézményeknek, mint az Alkotmánybíróság. Szerinte azonban végül nem ez az út valósult meg, ezért túlzásnak érzi a jelenlegi folyamatokat teljes értékű rendszerváltásnak nevezni.

Intézmények vagy emberek változtak?

A vita során mindketten egyetértettek abban, hogy a NER egyik legfontosabb tanulsága: a demokratikus intézmények működése legalább annyira függ az azokat vezető személyektől, mint maguktól a szabályoktól.

Baka F. Zoltán szerint az elmúlt tizenhat év problémáját nem elsősorban az intézmények jelentették, hanem azok a szereplők, akik ezeket vezették. Úgy fogalmazott, hogy egy tisztességes emberekkel működő intézményrendszer egészen más eredményt hozhatott volna. Szerinte a NER nem pusztán jogi értelemben épített ki autokratikus működést, hanem pszichológiai értelemben is, hiszen „a NER lelkekkel táplálkozik”, vagyis a rendszer támogatói és ellenzői egyaránt alkalmazkodtak ahhoz a politikai logikához, amely hosszú idő alatt alakult ki.

Lattmann Tamás ehhez kapcsolódva azt emelte ki, hogy a gyakorlat végül nem igazolta azt a feltételezést, miszerint a NER olyan merev intézményi rendszert épített volna ki, amely automatikusan biztosítja a befolyás átmentését egy választási vereség után. Szerinte éppen az látszik, hogy a politikai csúcsvezetők alatt működő apparátus jelentős része alkalmazkodik az új helyzethez, ami történelmi tanulságként is szolgálhat minden autokratikus rendszer számára.

A beszélgetés végén a figyelem az ellenzékbe került Fidesz politikai szerepére terelődött. Baka F. Zoltán szerint nem szabad úgy tenni, mintha a párt megszűnt volna politikai tényező lenni, hiszen továbbra is jelentős parlamenti frakcióval és több százezres, akár egymilliós támogatói bázissal rendelkezik. Úgy vélte, a demokratikus vita részeként továbbra is foglalkozni kell a Fidesz állításaival.

Lattmann Tamás ezt történelmi példával támasztotta alá. Felidézte, hogy a Jobbik megerősödése idején is komoly vita zajlott arról, szabad-e vitába szállni egy radikális politikai erővel. Szerinte akkor is hiba lett volna kizárni a közéleti vitákból egy olyan szereplőt, amely jelentős társadalmi támogatottságot szerzett. Úgy fogalmazott: nem az a feladat, hogy elhallgattassák az ellenfelet, hanem az, hogy szakmai érvekkel mutassák meg, miért tévesek az állításai. Hangsúlyozta, hogy a politikai verseny lényege éppen az, hogy minden szereplő megszólíthatja a választókat, és ha valaki nem reagál a másik fél üzeneteire, akkor végül azok maradnak egyedül a nyilvánosságban. Szerinte ezért nem az ignorálás, hanem a nyílt vita szolgálja leginkább a demokratikus közéletet.