Ihász Sándor: Orbánt és a teljes láncolatot vizsgálni kell

Ihász: már a nyomozás alapja is kérdéses

Az egykori fellebbviteli főügyész szerint az aranykonvojügy kezdettől fogva számos jogi kérdést vet fel. Úgy fogalmazott, hogy „az a négy szerv, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az ügyészség, a NAV és a TEK külön-külön és együtt is bűzlik”, mert álláspontja szerint már a nyomozás elrendelésének alapja sem volt megfelelő.

Ihász abból indult ki, hogy a nyilvánosságra került információk szerint a pénzszállítás nem titkos, illegális művelet volt, hanem korábban is rendszeresen végzett, engedélyezett és bejelentett tevékenység. Ezt egy hétköznapi pénzszállításhoz hasonlította, amikor egy áruház bevételét páncélautó viszi a bankba.

Ha valóban így történt, akkor szerinte nehezen állítható fenn a pénzmosás gyanúja. Márpedig büntetőeljárást csak akkor lehet jogszerűen elrendelni, ha a bűncselekmény gyanúját tények és bizonyítékok támasztják alá. Állítása szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal részéről nem állt rendelkezésre olyan megalapozott információ, amely erre elegendő lett volna.

Ebből következően az ügyészség sem jelölhette volna ki a NAV-ot a nyomozás lefolytatására. Ihász szerint a NAV arra sem hivatkozhat, hogy ügyészi utasítást hajtott végre, mert törvénysértő utasítást minden hatósági dolgozónak kötelessége megtagadni.

További súlyos problémának nevezte, hogy az eljárás során összekeveredtek a büntetőeljárási szerepek. Felhívta a figyelmet arra: ha valakit pénzmosásban bűnsegédnek vagy társtettesnek tartanak, akkor gyanúsítottként kell kihallgatni, nem tanúként. Szerinte ennek ellenére tanúként hallgatták ki az érintetteket, miközben olyan kényszerintézkedéseket alkalmaztak velük szemben, amelyek tanúk esetében nem szokásosak. Ezt a jogintézmények összekeverésének és az eljárás megalapozatlanságának nevezte.

A politikai felelősséget is vizsgálni kellene

A volt főügyész szerint a felelősség vizsgálata nem állhat meg az egyes hatóságok vezetőinél. Úgy véli, azt is tisztázni kellene, hogy született-e politikai utasítás az akció végrehajtására.

Felvetette, hogy akár a miniszterelnök, akár más politikai vagy állami vezetők szerepe is vizsgálható lehetne, ugyanakkor hangsúlyozta: konkrét bizonyítékok nélkül senkivel szemben nem lehet büntetőjogi felelősséget megállapítani.

Külön kitért azokra a sajtóhírekre, amelyek szerint Hajdú János telefonjának vizsgálata bizonyíthatná egy esetleges politikai utasítás tényét. Ihász ezt jogilag téves következtetésnek nevezte.

Mint mondta, önmagában abból, hogy két ember telefonon beszélt egymással, semmilyen büntetőjogi következtetés nem vonható le. A híváslista legfeljebb a kapcsolat tényét igazolja, de nem a beszélgetés tartalmát. Ahhoz, hogy egy telefonbeszélgetés bizonyítékként felhasználható legyen, előzetesen, bírói engedéllyel végzett lehallgatásra lenne szükség.

Ugyanígy elégtelennek tartotta azt az érvelést is, hogy tanúk hallották a telefonbeszélgetést. Szerinte nem az a döntő, hogy valaki telefonált-e a miniszterelnökkel, hanem az, hogy bizonyítható-e, milyen utasítás hangzott el. Ennek hiányában ezek az információk nem alkalmasak büntetőjogi felelősség megállapítására.

„Nem az Orbán Viktort mentegetem” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy jogállamban kizárólag konkrét tények és bizonyítékok alapján lehet bárkit felelősségre vonni.

Az ügyészség teljes átalakítását sürgeti

Ihász szerint nemcsak az aranykonvojügyet kellene kivizsgálni, hanem az elmúlt évek több nagy horderejű ügyét is. Példaként említette a Szőlő utcai ügyet, a lélegeztetőgép-beszerzéseket, a letelepedési kötvényeket, a Mátrai Erőmű ügyét, valamint a Belgrád–Budapest vasútvonal beruházását.

Úgy véli, ezekben az ügyekben nemcsak a legfőbb ügyészt, hanem az ügyészség szakmai vezetőinek esetleges felelősségét is vizsgálni kellene. Kifogásolta azt is, hogy jelenleg ugyanaz a hierarchikusan működő ügyészségi szervezet vizsgálhatná saját döntéseit, amit nem tart összeegyeztethetőnek a jogállami működéssel.

A volt főügyész szerint nem látszik valódi szándék az ügyészség átfogó reformjára. Pedig szerinte éppen erre lenne szükség ahhoz, hogy hasonló ügyek a jövőben ne ismétlődhessenek meg. Álláspontja szerint nem elegendő egyes személyeket lecserélni, hanem szervezeti, strukturális és szakmai változtatásokra is szükség lenne.

Figyelmeztetett arra is, hogy a késlekedés komoly kockázatokkal jár. Ha a nyomozások nem indulnak el időben, eltűnhetnek a bizonyítékok, befolyásolhatják a tanúkat, és jelentősen romolhat a sikeres bizonyítás esélye.

A beszélgetés végén szóba került a tervezett vagyonvisszaszerzési hivatal is. Ihász szerint önmagában egy új intézmény létrehozása nem oldja meg a problémákat. Úgy fogalmazott: előbb tisztázni kell, milyen nyomozati jogosítványokat kapna, alkalmazhatna-e titkos információgyűjtést, illetve hogyan illeszkedne az ügyészség alkotmányosan meghatározott kizárólagos vádképviseleti szerepéhez.

Hangsúlyozta, hogy az elszámoltatás csak akkor lehet eredményes, ha a rendőrség, az ügyészség és a többi igazságügyi szerv összehangoltan, kizárólag szakmai és jogállami szempontok alapján működik együtt. Véleménye szerint amennyiben az eljárásokat politikai indulatok vagy érdekek hatják át, „akkor ez minden lesz, csak nem elszámoltatás.”