Ide jutottunk: gazdasági zsákutca és növekedési válság a dilettáns orbáni kormányzás eredménye

Pénteken jelentette meg a Központi Statisztikai Hivatal a tavalyi gazdasági teljesítményt tartalmazó gyorstájékoztatóját, amely alaposan lehűtötte a kedélyeket. Ugyan az elemzők előzetesen sem vártak túlságosan komoly növekedést, de még az óvatos becslésüket is alulmúlta a közzétett adat. Miszerint az utolsó negyedévben 0,2 százalékos növekedést sikerült összehozni az előző negyedévhez képest, az év egészében pedig mindösszesen 0,3 százalékra futotta a magyar gazdaságtól. Az eredmény nem csak egy valamilyen váratlan, kivédhetetlen okból, tényező miatt bekövetkezett stagnálás-közeli teljesítmény. Mint az alábbi grafikon is mutatja, sajnos egyáltalán nem egyszeri botlásról van szó. Az elmúlt négy évben gyakorlatilag stagnált a magyar gazdaság, amely hol recesszióba süllyedt, hol picit növekedett, hol ténylegesan stagnált. 

Forrás: KSH, Portfolio

Most lehetne azon viccelődni – mondjuk fekete humorként –, hogy hova jutottunk a repülőrajttal tavaly, s mi lett volna, ha nem vett volna repülőrajtot a magyar gazdaság, de ennél sokkal komolyabb a tét. Már csak azért is, mert nem egy kisiklásról kell beszélnünk, hanem elvesztegetett évről, évekről. Ennek a logikája mentén, így a választások előtt azt is érdemes megnézni, hogy honnan hova jutott a magyar gazdaság a Fidesz 2010 óta tartó regnálása óta. És azt is, hogy milyen hazai és nemzetközi körülmények között érték el az eredményt. Ez persze kötetnyi elemzést is megérdemelne, Katona Tamást azonban arra kértük, hogy jelzésszerűen vegye végig a 15 év teljesítményének egyes vetületeit, olyanokat, mint maga a növekedés, az elszalasztott lehetőségek, a nemzetközi környezet stb.

A korábbi pénzügyi államtitkár, KSH-elnök távolabbról kezdte a választ. Mint magyarázta: sokféleképpen lehet megkülönböztetni a vonatkozó adatokat, azok milyenségét, értelmét. A leggyakrabban használt mutató az egy főre jutó GDP – s e tekintetben valamelyest ugyan felzárkóztunk az Európai Unióhoz 2010 óta, ugyanakkor a térségbeli országokhoz képest lemaradtunk, mégpedig látványosan. 2010-ben Közép-Kelet-Európa országai közül a 3.-4. legjobbak voltunk, ma pedig hátulról nagyjából a 3. helyre elég a teljesítményünk. Ez azt jelenti, hogy a felzárkózás nem stimmel – mutatott rá. 

Különösen az utóbbi néhány évben – először a COVID-válság, majd az oroszok által Ukrajna ellen indított háború kapcsán – a kormány állandóan azt hangoztatja, hogy a nemzetközi helyzet, valamint a háború miatt nem tudunk normális növekedést elérni, illetve még szokták emlegetni a német gazdaság stagnálását, mondván, annyira függünk tőlük. De a pandémia és a háború nem csak ránk hat – állapította meg a szakértő. Ami pedig a német gazdaságtól való függőséget illeti: az ugyan igaz, hogy a német gazdaság tulajdonképpen leállt és jelek szerint csak tavaly év vége felé indult el a nem túlságosan oszlopos, de mégis csak kilábalás útján, ám valahogyan ez a németektől nálunk amúgy jobban függő lengyel és a cseh gazdaságot sokkal kevésbé érinti, hiszen a lengyeleknél 3,5-4, a cseheknél pedig 2,5-3 százalékos a növekedés, a magyar pedig valójában stagnál. „Érdemes megnézni, hova jutottunk az elmúlt kormányzati ciklusban, azaz 2022-től mostanáig: ugyanott tartunk, pontosabban 1-2 tizeddel magasabb csak a növekedés, ami praktikusan helyben topogást jelent” – szögezte le. 

S hogy ennek mi a legfőbb oka? Súlyos problémát jelent a magyar gazdaságban az évek óta tartó súlyos szerkezeti válság – magyarázta Katona Tamás. Tulajdonképpen egy gazdasági zsákutcába juttatott el minket a dilettáns orbáni kormányzati politika, s ehhez adódott a 2022 óta egy súlyosbodó növekedési válság. A kormány pedig ezt képtelen kezelni, s a külföldi működtőke becsalogatásával már elismeri, hogy a magyar gazdaság képtelen meglenni az uniós források nélkül.

Ha már uniós források: azért hosszú éveken át elképesztő mértékben ömlöttek be az euró milliárdok a magyar gazdaságba – jegyeztük meg. Katona ezzel egyetértve rámutatott: olyan forrásbevonás történt 2010 óta, amire eddig nem volt példa, ám Orbánék ezzel sem tudtak élni. S habár a kormány most váltig állítja, hogy a kieső uniós támogatásokat, forrásokat majd külföldi működőtőkével helyettesítik, de egyrészt ez nem állja meg a helyét. A nyugati befektetőket ráadásul elriasztja az egymást követő Orbán-kormányok által folytatott nemzetközi politika, az, ahogy durván támadják és mindenben szembemennek a saját szövetségeseikkel, mondván, nekünk semlegesnek kell maradnunk, jóban kell lennünk a többi között Kínával és Oroszországgal is. Ennek eredményeként azonban ma már nemigen jön a nyugati tőke, sőt, már a keleti tőke is kevésbé – fejtegette, hozzátéve: bajban van a kormány amiatt is, hogy Trump politikája Kína-ellenes. Tudnivaló, hogy Washingtonból többször is figyelmeztették Orbánt arra, hogy nem nézik jó szemmel azt a kapcsolatot. Nem véletlen, hogy az utóbbi jó fél évben nemigen van szó az orbáni propagandában a kínai kapcsolatokról – jegyezte meg.

A szerkezeti válság fontos szerepet játszik. Az akkumulátorgyártás rendkívül problematikus, nem véletlen, hogy például a BYD nem indult még el (állítólag majd nemsokára elstartol, de a kapacitásról nem érkeznek hírek) – emlékeztetett Katona Tamás, aki szerint tudnivaló, hogy az ázsiai – és főként a kínai – tőke sajátosságaként mindent otthonról hoznak, s nagyjából ázsiai munkaerővel is dolgoznak, így magyar szempontból a hozzáadott értéke minimális. Mindeközben pedig a kormány százmilliárdokat költ rájuk, volt olyan év, amikor a GDP mintegy 10 százalékával támogatták a külföldi működőtőke itteni gazdasági tevékenységét – mondott egy sokkoló adatot

Kitért emellett arra is, hogy a helyzet nem csak emiatt súlyos idehaza. A társadalom jövedelem szempontjából is kettészakadt, s nagyon megnőtt a szegények aránya – hívta fel a figyelmet egy nagyon lényeges szempontra. Mindez azt is jelenti, hogy rossz úton jár a kormány, gyökeres változás kellene a politikájában – állapította meg.

„A végtelenségig sorolhatnánk a magyar gazdaság problémáit, nem véletlen, hogy közben az összes alrendszer a működőképesség határán billeg, gondoljunk csak az egészségügyre, az oktatásra és a szociális ellátórendszerre” – hozott be még egy vetületet Katona Tamás, megjegyezve: ezekben is olyan különbségek vannak Magyarországon, amilyenek Európában elképzelhetetlenek.

A kérdés az, mennyi időbe telne egy fenntartható növekedési pályára navigálni a gazdaságot? – vetettük fel. Katona úgy látja: szerencsére sok mindent át lehet alakítani, a költségvetésben is komoly változtatásokra nyílik lehetőség. „Nem kell rögtön egy nagy megszorítás” – mondott egy jó hírt, hozzátéve: arra van szükség, hogy a kormány értelmesen, szakszerűen végiggondolja a helyzetet, a célokat, s világossá tegye, hogy nem a bot akar lenni a küllők között az Európai Unióban. A változás ezekben elhatározás kérdése, s máris könnyebbé válna általuk a helyzet. Meg kell persze kezdeni a gazdaság szerkezetének az átalakítását, és sürgősséggel az alrendszerek helyzetének a rendbe tételét is. Úgy látja, hogy a szociális ellátás területén már 1-2-3 év jó eredményeket tudna hozni; az egészségügyben 2-3 évre lenne szükség látható eredmények eléréséhez, a szerkezetváltáshoz és az oktatásban azonban hosszabb idő kellene. Ezzel együtt is ezekbe is azonnal bele kellene fognia az új kormánynak – szögezte le. 

Mi történne, ha maradna Orbán és a kormánya? – kérdeztük. „Akkor tovább csúszunk le a lejtőn” – szögezte le, hozzátéve: „az nem járható út, semmi jóra nem vezet, hogy ha még a gázt is nyomjuk, amikor megyünk lefelé a lejtőn. A minimum az lenne, hogy ne nyomják a gázt, de Orbán még erre sem hajlandó”.

Eddig megjelent írásaink:

1. Az inflációval foglalkoztunk elsőként ebben a megközelítésben
2. A befektetők számára mérvadó hitelminősítések terén sem volt előrelépés.