Ifjúság elleni minősíthetetlen, erőszakos bűncselekmény
Diákok (és nem mellékesen oktatóik) ellen hatalmi helyzetből elkövetett abúzusnál nehéz visszataszítóbbat, aljasabbat elképzelni.
Különösen undorítóvá teszi az SZFE szétverését (önmagában is az) az a kíméletlenség, ahogy az önkény készséges zsoldosai eljártak. Kezdettől hazudoznak, gyalázkodnak, rágalmaznak; Döbrögi módjára dölyfösködnek.
Ezzel azonban létrehoztak valamit, amit már nem fognak tudni eltörölni: ideig-óráig győztesnek képzelhetik magukat, de a hallgatók és oktatóik ellenállása már-már hőskölteménnyé nemesedett – példájuk, ha lesz itt még valamikor normális ország, társadalom – mindig hatni fog.
Természetesen tudjuk, kik a fő bűnösök. De az élet olyan, hogy az őket illetőnél is nagyobb megvetés az osztályrészük azoknak, akik oktalan vagy akár érthető, indokolt sértettségből, gőgből, tobzódó hatalmi vágyból, kárörömben kéjelegve, végrehajtónak szegődnek. Az ő aljasságuk marad meg leginkább az ember emlékezetében: róluk gondoljuk, hogy végül is nem volt kötelező bakónak állni. Csinálhattak volna maguknak új egyetemet – pénzt biztosan adott volna a Gazdi…
Vagy nem – hiszen éppen az a feladatuk, hogy szétverjenek valamit, ami a jelenlegi hatalom engedélye nélkül, akár ellenére létezett, létezik.
A diákok tévedhetnek – s egy pillanatra tegyük föl, hogy alapvetően tévednek: valóban kihasználják őket azok a visszataszító komcsi libernyákok, hazaárulók, akik évtizedek óta akadályozták a nemzetikeresztény színjátszást, megfosztva a közönséget attól a katarzistól, amelyet a családi élet szentségéről szóló darabok válthattak volna ki. Pintér Béla műveinek előadására készítik föl őket, a mai hatalom és persze az egész nemzet kigúnyolására…
Ha mindezt föltételezzük, Vidnyánszkyék eljárása akkor is megbocsáthatatlanul sötét, bűnös dolog: hiányzik ugyanis belőle minden tisztelet…
Nem tudom, érthető-e, miről beszélek: annak a tiszteletnek a teljes hiányáról, amelyet például Orbán vagy Szijjártó és a többiek naponta szoktak megkövetelni maguknak… S milyen érdekes: belőlük ugyanúgy hiányzik a bírálóiknak is kijáró tisztelet, mint Vidnyánszkyékból. Az a tisztelet, amely jár azoknak a fiataloknak, akik szembefordulnak a hatalommal, netán föllázadnak ellene.
Még ha tévednek, akkor is.
De csak gyalázkodásban, hazudozásban, rágalmazásban és negligálásban volt részük – attól a kormánytól és zsoldosaitól, akik ugyanúgy köpnek ombudsmani állásfoglalásra, mint jogerős bírósági ítéletre.
Oszt jó napot – „ ércsük", uraim, úrhölgyeim és elvtársaim..?
Még ha tévednének, akkor is! De nem tévednek – ettől is olyan nagyszerű és profi minden, amit csinálnak.
Különben láttam darabokat a családi élet szentségéről – például a Hamletet, a Tartuffe-öt, A revizort… Nézhetők…
És láttam Pintér Béla-darabokat is, például a Bajnokot vagy az Ascher Tamás Háromszékent. Zseniális mindkettő.
Ennyit Vidnyánszkyék esélyeiről. Akik maguktól kéredzkednek föl a magyar kultúra szégyentablójára, azokat onnan le nem veszi többé senki...
