Ihász Sándor: van a jogállami gondolkodás és van a „hát megtehetik” gondolkodás
Nemcsak a kezem, a lelkem sincs bilincsben, aki ismer engem és az ügyet, az nem lepődött meg a történeten, ez az előző öt év szükségszerű következménye – mondta Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyész, akit nem jogerősen bűnösnek mondott ki a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB). Ihász Sándort hivatali visszaéléssel vádolták meg, és ezért egy év, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A Klikk TV Mélyvíz című műsorában úgy fogalmazott, egy automatikus és formális eljárásnak vagyunk a tanúi, amely alapvetően konstruált, mert meglévő, külön-külön igaz vagy valós elemeket olyan logikával kapcsol össze és von le belőle következtetést, amelynek az égvilágon semmi köze nincs a valósághoz
„Nem az a lényeg, hogy mi az ügynek a tárgya, hanem, hogy milyenek a körülményei és az előzményei” – mutatott rá Ihász Sándor.
Az eljárás a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentésére indult, a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) 2018 áprilisában gyanúsította meg Ihász Sándort. A gyanú szerint 2017 októberében – amikor fellebbviteli főügyész volt – hivatalában átvette a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatos beszélgetésekről készült hangfelvételek leiratát ismerősétől, Gyárfás Tamástól, aki azért fordult hozzá, hogy tanácsot kérjen tőle.
„Nem kellett volna semmilyen bizonyítékot tartalmazó iratot átvenni és arról kellett volna tájékoztatást adni, úgy, hogy Gyárfás úr az én javaslatomra ment el a rendőrségre azzal az irattal. De a dokumentumnak nincs köze a Fenyő-gyilkossághoz.”
A KNYF szerint a főügyésznek fel kellett ismernie, hogy a hanganyag leiratában foglaltak olyan új bizonyítékok, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a Fenyő-gyilkosság felbujtójának azonosításához, felelősségre vonásához. Ennek ellenére, Ihász Sándor – a vád szerint ügyészi kötelességét megszegve – nem adta át a bizonyítékokat a nyomozóhatóságnak, hanem hivatali helyiségében tárolta azokat.
„A lehallgatás egy részének nincs meg az anyaga. Egy okiratban valaki leírt valamit, ez persze törvényes, csak túl sok az a véletlen, ami nem véletlen, de összeállt” – reagált a vádakra. „A bíróság sem tudott szakmailag mit kezdeni sem az üggyel, sem a személyemmel és nem tudta kezelni az ügy politikai hátterét. Ez az egész döntés megalapozatlan, nincs felderítve, hiányos, olyan tényeket tartalmaz az indoklás, amik effektíve a valósággal, a megállapított bizonyítékokkal, az iratokban lévő tényekkel ellentétesek.”
Ihász Sándor idézett egy újságírót, aki azt írta, hogy „Ihász a mártír”. „Aki Orbán ügyészségével szembemegy egy olyan értékrenddel, egy olyan emberi karakterrel, egy olyan önálló szakmai tudással és mindennek a vállalásával, képviseletével, ahogy én ezt csináltam, másrészt a szervezethez és a szakmához lojálisan mindvégig, az így jár. Van a jogállami gondolkodás és van a ’hát megtehetik’ gondolkodás. Az ügy háttere részben politikailag motivált, részben szakmai és személyes bosszú irigységből, gyűlöletből, féltékenységből fakadó, amely az ügyészség akkori vezetésben konkrét személyekhez köthető probléma.”
Az ügyészség az ítéletet tudomásul vette. A vádlott a felmentés érdekében fellebbezést jelentett be, hangsúlyozva, hogy véleménye szerint az ítélet teljes egészében megalapozatlan, a jogkövetkeztetés pedig törvénysértő. A védelem elsődlegesen a vádlott felmentése érdekében, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, harmadlagosan pedig az elsőfokú határozat hatályba léptetése ellen és új eljárás lefolytatása érdekében fellebbezett.
„Az volt a cél, mint a Harry Potterben, hogy a falról levett kép mögül is kiirtsák az emlékemet, megalázzák, meghurcolják, kicsinálják, hogy az életben többé ne tudjak se dolgozni, se élni. Arra rendkívül büszke vagyok, hogy én ebből megerősödve jöttem ki, függetlenül attól, hogy mi a döntés, mert ma is itt beszélgetek, és a DK-ban, a Dobrev Klára által elképzelt és megvalósítani kívánt jogállami struktúrának az igazságszolgáltatásra vonatkozó részében öröm dolgozni, számítanak rám.”
Ma a bíróságok sajnos már nem függetlenek, az ott eljáró bírók ugyanolyan jellegű, közvetett, áttételes, politikai, szakmai, emberi pressziókkal vannak terhelve – tette hozzá.
„Egyrészt az évekig tartó időhúzás, másrészt, hogy olyan mentőkörülményeket is tartalmazó bizonyítási cselekményeket nem végeztek el, például tanúkihallgatásokat, amik csak a mi indítványunkra történtek meg. Emellett a volt helyetteseim közül az egyik a panaszt bírálta el, a másik a vádiratot írta alá. Olyan ügyész vett részt a tárgyaláson részben, aki nekem köszönheti a kinevezését az én közvetlen beosztottjaim közül” – hívta fel a figyelmet az anomáliákra a volt fellebviteli főügyész.
Ez látszik a Völner-Schadl ügyön is, amelyről csak mint jogász volt hajlandó beszélni, hiszen az iratokba nem tud betekinteni. Ihász Sándor elmondta, miért lehet az, hogy Schadl György a Végrehajtói Kamara elnöke börtönben van, míg Völner Pál volt államtitkár szabadlábon védekezhet
„Völner Pál még az előtt jelentkezett, mint még beidézték volna vagy gyanúsítottként, vagy ki akarták volna hallgatni. Van a kettejük között, a személyükhöz kapcsolódó érdemi különbség, ami kihatással lehet arra, hogy a kényszerintézkedés bármilyen formáját alkalmazzák vele szemben. Ha önként jelentkezett, akkor a szökés, elrejtőzés veszélye nem áll fenn. A bizonyítékok eltüntetéséhez már eltelt annyi idő, hogy az sem áll fenn, bár Schadlnek, a sajtóban megjelent lehallgatásaiból kiderült, hogy a börtönből is intézkedett. Ez is különbség, de megerősítem, ez szakmai állítás, nem erkölcsi.”
Ihász Sándor szerint még ha sikerül is az ügyet kisebbíteni kárösszeg szempontjából, akkor is végrehajtandó szabadságvesztés lesz a vége.
