Ijesztő probléma a liberális demokrácia „ellenhulláma”

HírKlikk 2020. szeptember 30. 19:45 2020. szept. 30. 19:45

Tény, hogy még ma is a fehér férfi szavazók teszik ki a szélsőjobboldali pártok és szervezetek követőinek többségét Európában, de van egy aggasztóbb probléma is: a szélsőjobb diskurzus bekerült a fősodor jobbközép pártok vonalába olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint a bevándorlás, vagy a globális politika, és ennek nagy jelentősége van a jövőben a liberális demokrácia számára a globális politikában – olvasható az Open Democracy oldalán. Az egykor a fősodorhoz tartozó jobbközép pártok, mint a Fidesz és a lengyel PiS tovább tolódtak jobbra, és most ideológiájukban teljesen kibontakozott populista radikális jobboldali pártokat idéznek.

Az európai politikában kiterjedt felmérések mutatják, hogy a munkásosztályhoz tartozó férfiak sokkal inkább vonzódnak a szélsőjobb pártokhoz, és rájuk szavaznak. Oda kell azonban figyelni arra, hogy a mai európai szélsőjobb, és különösen a populista radikális jobboldal igyekszik „diverzifikálódni”, és a társadalom jelenleginél szélesebb rétegeiből vonzani szavazókat. Hasonlóan törekszik arra, hogy több témát vessen fel. A szerző példákat sorolt arra, hogyan követhető nyomon az „ideológiai mérséklődés” egyebek mellett a francia Marine Le Pen pártjánál, s felemlegetett egy kutatást, amely nemrég azt mutatta ki, hogy számos szélsőjobboldali párt elkezdett társadalmi-gazdasági kérdésekkel és környezetvédelemmel foglalkozni – olvasható az Open Democracy oldalán megjelent elemzésben.

A szerző szerint, a szélsőjobb afféle ernyő, amely alatt a szélsőjobboldali, és a populista radikális jobboldali pártok jelennek meg. Radikális populistának minősíti többek között Le Pen pártját, a német AfD-t, az Osztrák Szabadságpártot (FPÖ) és az olasz Ligát. Ezekben a közös vonás, hogy demokratikus választásokon akarnak hatalomra jutni, de gyakran szembenállnak a demokrácia „liberális” komponensével. Ezzel szemben, a szélsőjobboldaliak hajlanak arra, hogy teljes egészében elutasítsák a liberális demokráciát, és „szélsőségesebb”, valamint alternatív utakat keresnek a hatalomra jutáshoz. A korszerű szélsőjobb pártokhoz sorolta a szerző a görög Arany Hajnalt, a magyar Jobbikot, a német NPD-t és a szlovákiai Kotlebát. 

A szerző szerint, mélységesen aggódni kell amiatt, amit olyan tudósok, mint (a szélsőjobb kutatásával foglalkozó) Cas Mudde a radikális jobboldal diskurzusának  globális politikába való „normalizálódásnak” és „fősodorba kerülésének” nevez. Ez az aggasztó trend azt szolgálja, hogy legitimálja a populista radikális pártokat azzal, hogy a fősodorba juttatja diskurzusukat, és ezzel a szavazók körében elfogadhatóvá teszi. E trend legutóbbi példái láthatók a szerző megállapítása szerint Magyarországon, Lengyelországban, az Egyesült Államokban és Brazíliában, ahol erodálták a demokratikus intézményeket. A legutóbbi kelet-európai fejlemények azt is megmutatják, hogyan ássák alá  – például Magyarországon – a kulcsfontosságú demokratikus intézményeket, a jog uralmát és az igazságszolgáltatást, a civil szervezeteket és az ellenzéki pártokat. Közben másutt – Trump amerikai és Bolsonaro brazíliai elnök – polarizáló és megosztó retorikát tette magáévá, és ez rávilágít arra is, hogy a korszerű demokráciákban szintén felemelkedőben van a tekintélyelvűség mintája. 

A szerző idézte egy korábban másokkal közösen írt cikkét, amelyben azt elemezték, hogy Európában a fősodorhoz tartozó jobbközép pártok miként igyekeztek választási előnyöket szerezni azzal, hogy a szélsőjobboldali pártokat követve, a 2015-ös menekültválság idején a migrációval kapcsolatos kérdésekben egyre keményebb álláspontra helyezkedtek. Másrészt kérdés, hogy a fősodorhoz tartozó jobbközép pártok a mostani választási periódusban nem hajlanak-e a taktika követésére. Nyugat-Európában ezek a pártok a politikai spektrum jobbközép pozíciója irányában látszanak mozdulni, különösen a társadalmi és kulturális témakörökben, mint a migráció és az integráció. A jobbközép pártok ezzel a jobbra tolódással kinyithatták Pandora szelencéjét, mert bevitték a szélsőjobb ideológiáját a fősodorba. Ez a stratégia rövid távon előnyöket hozhat a jobbközépnek, de ennél sokkal valószínűbb, hogy hosszú távon a szélsőjobb javára válik – mutatott rá az írás. A szerző szerint, az egykor a fősodorhoz tartozó jobbközép pártok, mint a magyar Fidesz és a lengyel PiS, tovább tolódtak jobbra, és most ideológiájukban teljesen kibontakozott populista radikális jobboldali pártokat idéznek. 

A liberális demokrácia úgynevezett „ellenhulláma” ijesztő probléma, ami túllép az olyan fejlett demokráciákon, mint az Egyesült Államok, és szimptomatikussá válik a globális politikában, különösen azokban a közép-kelet-európai országokban, amelyekben soha nem volt demokrácia, mint Magyarország, Lengyelország és például Brazília – írta a szerző.  

 
Forrás: Hírklikk