Itt a titkos jelentés a magyarországi korrupcióról!

Meglepő hír, hogy az Orbán-kormány megszüntette a jelentés titkosítását. Nem arról van szó, hogy az európai korrupció-ellenes szervezet megunta a titkolózást és kiszivárogtatta a tényeket?

Egyértelmű, hogy a magyar kormány hozzájárulása kellett a Greco által készített korrupciós jelentés nyilvánosságra kerüléséhez.

Vagyis titokban tartható, ha egy országban nagy a korrupciós veszély?

Formálisan előfordulhat. Mi egyébként néhány hete közérdekű adatigényléssel fordultunk a Belügyminisztériumhoz, s kértük a jelentések nyilvánosságát. Ezt akkor megtagadták. Ezért a bírósághoz akartunk fordulni, de némileg váratlanul a jelentések végül plénum elé kerültek. A Transparency International Magyarország mindenképp megpróbálta volna kiharcolni a súlyos megállapítások nyilvánosságra kerülését. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ilyen ügyekben a kormányzat sem titkolózhat. 

Viszont az a néhány ellenzéki lap rendszeresen beszámol a korrupciós ügyekről, a kormányzat köré gyűlő oligarchák tevékenységéről. S persze a civil szervezetek is felemelik a szavukat, tehát mindenki tisztában lehet a veszélyekkel.

Ezért valójában nincs is értelme a Greco jelentését titokban tartani. A hazai közönség lassan már zokszó nélkül tudomásul veszi a hatalom korruptságát, amit a kormány Soros befeketítésével igyekszik ellensúlyozni. Külföldön viszont talán kínos, ha a nemzetközi szervezetek ekézik a magyar kormány korrupciós, vagy jogállami tevékenységét. Inkább titokban tartják, ha a politikusaink illetlenül viselkednek.

A magyar kormányon kívül kevesen szokták titkosítani a jó szándékú kritikát?

Demokratikus országok közül senki. Az olyan fél-diktatúrák, mint például Azerbajdzsán, vagy Fehéroroszország viszont élnek a lehetőséggel. Ja és néha Magyarország is.

Az elkészült jelentések évek óta a hazai pártfinanszírozás átláthatatlanságát, illetve a parlamenti képviselők ügyeit, a bírák és az ügyészek korrupciós kockázatait elemzi. Egy évtized alatt semmit sem oldott meg a kormány?

Érdemi előrelépés lényegében tíz éve nem történt.

Pedig a Belügyminisztérium a mai közleményében úgy fogalmazott, hogy Magyarország a valós problémákat megoldotta. 18 ajánlásból 5 teljesült. Nem igaz?

Fenntartom, hogy a lényeg nem változott. Változatlanul nem ellenőrizhetőek a vagyonnyilatkozatok, a politikai szereplők gazdagodása követhetetlen. Ez legfeljebb a hiten alapul.

Néha büntetlenül kifelejtenek százmilliós villákat, vagy milliárdos jövedelmeket.

Ez pedig tökéletesen alkalmas a politikai közbizalom aláásására. De beszélhetnénk arról is, hogy a Velencei Bizottság már 2012-ben megállapította, hogy az Országos Bírói Hivatal vezetőjének, Handó Tündének hatalma ellensúly nélküli, és túlzó. A magyar törvényhozók azonban semmit nem változtattak ezen a helyzeten. Ami óriási hiba, mert emiatt Magyarországon a független bíráskodás állandó veszélyben van. 

A választót mindez látszólag hidegen hagyja, mintha az egész nem is az ő érdekeit sértené.

Pedig az emberek jó része a korrupció áldozata lesz! A nyomozó hatóságok, az ügyészek tétlensége, a kormányzati bűncselekmények esetén tapasztalható passzivitása sokakat közvetlenül is érint. De mindez nem csak egyetlen személyhez, vagy egy politikai közösséghez köthető, hisz a probléma rendszerszintű. A személyek cserélődhetnek, a hibás modell azonban változatlan. A szovjet időkből, tehát az államszocializmusból örökölt, a végrehajtó hatalomtól független ügyészségi modell képtelen megfelelő teljesítményt nyújtani. Hiányzik az ügyészek és az ügyészség elszámoltathatósága is. Jól bizonyítja ezt a hazai politikai rendszer korruptsága.

Mondana példát?

Gondoljon bele: a magyar ügyészség képtelen eljárni a Microsoft és a kormányzat százmilliós korrupciós ügyében! Ez képtelenség! Miközben az amerikai hatóságok végzik a dolgukat. Eldönthetjük, hogy sírunk vagy röhögünk!

Ezt nehéz eldönteni, mert a kormány komoly arccal állítja, hogy számos intézkedést hozott a korrupció visszaszorítására, például súlyosabbak lettek a büntetési tételek, és a korábbinál szigorúbbak a közbeszerzési szabályok. Ez sem befolyásolja a magyarországi korrupciót?

Nézze, a papír, amire mindezt leírták türelmes. Az emberek türelme viszont véges, mindig a választásokon dől el, hogy a választók elfogadják-e a politikusaik magyarázkodását.

Egyelőre tudomásul veszik, hisz nemcsak a gázszerelő Mészáros, hanem már Mészáros-gyermekek gazdagodásának is tanúi vagyunk. Egyre-másra nyerik a közbeszerzéseket, mintha rajtuk kívül más nem is létezne…! Ezekbe a folyamatokba önök belelátnak?

Csak annyira, mint más halandó! Vagyis semennyire! Magyarországon a jogállam már nem rendelkezik meghatározó erővel, ezért teljesen mindegy, hogy hatalom milyen szigorú törvényeket játszik ki, vagy mulaszt el alkalmazni. A szabályok felrúgásával maga az állam részesíti védelemben a korrupt magatartást.

Közben a kormánypárti média azt szajkózza, hogy a korrupció felszámolása érdekében megfogalmazott ajánlásaival a Greco beavatkozik az ország belügyeibe. Lehet ezt még komolyan venni?

Ez a szöveg a kommunizmus legsötétebb éveiből fennmaradt érvanyag. Az Európa Tanácsra a’70-es években is úgy tekintettek, mint imperialista szervezetre, amely be akar avatkozni Magyarország belügyeibe. Mára tehát egy vadonatúj leninista érvanyagot sikerült nemzeti színűvé átpingálni.

Épp ezért fontos kérdés, hogy az Unió vezetése mikor emeli majd fel a szavát az európai pénzek hazai, intézményes megcsapolása ellen. Reménykedni kell, hogy az Európai Unió inkább előbb, mint utóbb megtalálja a fogait és a körmeit, amivel szét tudja marcangolni a magyar korrupció testét!

Az uniós ügyészséghez csatlakozás mennyire oldaná meg a hazai korrupciós problémát? Meg lehetne akadályozni, hogy eltűnjenek az uniós pénzek?

Nehezebbé lehetne tenni. A mi munkánk ma arra korlátozódik, hogy nehezebbé tegyük a lopást a hatalom birtokosainak és a korrupcióban résztvevőknek. De nekünk, civil szervezeteknek nincs valódi hatáskörünk, az Európai Ügyészségnek viszont lenne megfelelő felhatalmazása. Tehát, ha Magyarország csatlakoznak az Európai Ügyészséghez, akkor a hazai korrupció hatékonyan megszüntethető lenne. Talán ezért retteg tőle annyira a regnáló hatalom.