Iványi Gábor: az a bajuk velünk, hogy nem hagyjuk magunkat félretolni

Lát kivezető utat ebből a helyzetből? 

Nézze, a világháború után is fel lehet építeni megint egy országot. Nincs olyan hatalom, amely örökké tart, mert egyedül Isten örök, és aki rosszul néz a tükörbe, és azt hiszi, hogy onnan Isten tekint vissza, annak azért tudnia kell, hogy nem ő, hanem az Úr az, aki a kezében tartja az események végső szálait. Nem veszíthetjük el az Istenben való bizalmat, de abban is bízom, hogy az emberek félrevezethetősége sem tart örökké. Egyszer csak ráébrednek, hogy ez így nem jól van. 

A belügyminiszter felajánlotta, hogy mivel a MET alkalmatlan az intézményei fenntartására, a „törvény nevében” átveszi önöktől a teljes szociális rendszerüket.

Nem ajánlottak semmit. Bejelentették. Kiadtak egy cinikus nyilatkozatot, aminek az a lényege, ahogyan maffiakörökben is szokás, ha nem adod, elveszem! Ma egész nap tárgyaltunk, és úgy döntöttünk, mi is kiadunk egy közleményt: a panaszunkkal visszamegyünk Strasbourgba. Újra elmegyünk oda, mert 13 éve rendezetlen a státuszunk, és az összes nyomorúságunk abból fakad. Az egyházi státuszunkat alkotmánysértő módon elvették, szórakoznak velünk. Legutóbb a bejegyzett egyházi státusból is kitúrtak minket, ahol pedig csak egyedül mi voltunk, mondván, hogy öt év átlagában nem tudunk megfelelni a követelményeknek. Az ügy eljutott a Kúriáig, ott is törvénytelen ítélet született, amit aztán hogy, hogy nem, az Alkotmánybíróság is jóváhagyott. Addig csűrték, amíg az Ab értelmezésében úgy szólt az ítélet, hogy a jogalkotó szándéka szerint szó sincs „átlagról”, öt évet vár el. Ezért visszavették tőlünk a bejegyzett egyházi státust is, és csak nyilvántartásba vett egyházi státust kapunk, ami nekünk minimum félmilliárd forint vesztességet jelent.

Nem lehet, hogy tényleg értelmezési különbségekről van szó?

Nem. Megy a packázás, a gonosz, ördögi játék. Mindig valami más feltételt szabnak, amit, ha teljesítünk, akkor kitalálnak mást, messzebbre teszik a célszalagot. Emiatt teszünk újra panaszt Strasbourgban.

Ezt a kormányt nem tartja vissza semmi, ha valamit, vagy valakit tönkre akar tenni. Se Brüsszel, se Strasbourg. Talán az általános hazai felháborodás segíthet.  

Egyfajta időleges megoldás lehet az a sok adomány, amely a Szalmaszál Alapítványon keresztül érkezik. Ezekkel a forintokkal valahogyan ki tudnánk húzni. 

Erre nem terjed ki az inkasszó?

Még nem. De hát kirabolni mindent lehet. Most nyilván egy darabig azon törik a fejüket, hogy vegyék el ezt is, de mindent meg fogunk tenni, hogy ezt ne tehessék meg.  Ha meg mégis elveszik? Akkor kitalálunk egy újabb formát. Nem fogjuk feladni!

Önnek honnan van ennyi ereje?

Honnan van az erőm? 51 évvel ezelőtt, 1973-ban szenteltek fel, de az elmúlt fél évszázad nagyobbik fele a hatalommal való küzdelemben telt el. 1981-1983 között konfliktusba kerültem az állammal. Házkutatások, meg minden olyan vegzálás következett, aminek börtön lett a vége. Az élet megpróbáltatásai, a sok-sok tapasztalat segített abban, hogy most se rendüljek meg az állam ijesztgetéseitől. Pedig ez a mostani nehezebb és aljasabb, mint akkoriban volt. Ezt most azok folytatják ellenem, ellenünk, akik a kereszténység álarcában, hivalkodóan kereszténynek nevezik magukat. Pedig nekik is ugyanabból a Bibliából kellene tanulniuk, légyen akár menekültekről szó, akár a szegényekről, akár a közvagyon iránti tiszteletről, a másik ember méltóságának komolyan vételéről. Nincs egyetlen pontja se e kormányzat működésének, ami ne sértené a Bibliát, az evangéliumokat, a krisztusi elveket.

Mit gondol, mi a bajuk önnel, az egyházával?

Mindig az volt a baj velem, hogy szóvá szoktam tenni, ami nem egyeztethető össze a keresztényi elvekkel. Nekem, lelkésznek, ez is a dolgom. Ahogy egy orvost el kell csapni, ha becsapja a betegeit, és nem mondja meg, hogy az az életmód, amit folytatnak, a halálukhoz vezet, akkor nekem azt kell elmondanom, hogy az a politikai életforma, amit folytatnak, az a nemzet halálához vezet. Mi a baj az egyházközösségünkkel? Nem hagyjuk magunkat félretolni. Azért nyúznak minket halálra, mert tartozunk a vízdíjjal? Mert inkább bért adunk abból a kevéske pénzünkből a dolgozóinknak, akik minden baj és nehézség ellenére kitartanak mellettünk, és emiatt elmaradunk a járulékaikkal? Ha körülnéznének a maguk háza táján, talán észrevennék, hogy nálunk sokkal több közműdíjjal tartozik a rendőrség és a büntetésvégrehajtás. Az adósságai miatt az összes kórházat be lehetne zárni, nem elsősorban a mienket. Ott kilopják a pénzt a rendszerből. Ha valaki bűnösen bánt az anyagiakkal, és ebből más embereknek a helyzete kockázatos körülmények közé került, és emiatt aggódni kell valakinek, akkor az éppen ez a kormány! Lelkipásztorként azt mondom: tessék megtérni! Politikusként meg azt mondom: tessék távozni a hatalomból! Magyarország hagyományai nem ezek. Kossuth, Eötvös, Széchenyi, és a többiek nem ezt hagyták ránk. Akik szerették ezt a hazát, és széppé akarták tenni, ha kellett, a saját vagyonukat is odaadták, de nem a szegény emberek sorsának kockáztatásával teremtettek vagyont maguk számára. 

S ezeket a vádakat nem tudják megbocsátani azok az emberek, akik most el akarják a MET-et tiporni? 

Akkor is el kell mondanom. Ha ezen fölháborodnak és eldöntik, hogy eltipornak, azzal nem tudok mit kezdeni. Akkor sem fogok hallgatni. Nagy kár, hogy Magyarország így néz ki, hogy az emberek egy jelentős része nem veszi észre, hogyan lettünk elsőkből az utolsók Európában. Mert nem is olyan régen még elsők voltunk. 

Elmúlt hetven éves, hogyan bírja ezt a harcot?  

 73 éves vagyok, ilyenkor már akkor is nehezebben viseljük a terheket, ha nincs ekkora nyomás az emberen. Akkor is elkezd tiltakozni a szervezet, nem jól alszik, nem pihen eléggé az ember. Ezt nem panaszként mondom, csak azért, hogy őszintén feleljek a kérdésére. Úgy gondolom, amíg itt vagyunk a Földön, és ha romlik is az egészség, akkor romló egészséggel kell végeznünk a dolgunkat.