Jeszenszky Géza: radikális változás jön a külpolitikában
A Klikk TV Centerpálya című műsorában Jeszenszky Géza volt a vendég, aki részletesen beszélt arról, milyen állapotban van ma a magyar diplomácia, és milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy egy új kormány valódi, önálló külpolitikát tudjon folytatni. Az egykori külügyminiszter szerint nem egyszerű korrekcióra, hanem „alulról induló építkezésre” és jelentős személyi változásokra van szükség.
„Sokkal radikálisabb változások kellenek”
Jeszenszky Géza saját tapasztalataiból kiindulva emlékeztetett: a rendszerváltás idején már egyszer végrehajtott egy átalakítást a Külügyminisztériumban, de akkor tudatosan kerülte a teljes személycserét. „Nem fogjuk megismételni az 1948-as kommunista hatalomátvételt” – hangsúlyozta, utalva arra, hogy akkor a teljes szakmai gárdát lecserélték politikai alapon.
A mostani helyzetet azonban súlyosabbnak látja. „Most viszont az a helyzet, hogy itt sokkal radikálisabb változásra, személycserékre van szükség” – fogalmazott. Ugyanakkor világossá tette: ez nem jelenthet válogatás nélküli tisztogatást. Szerinte a külügyben még mindig vannak olyan szakemberek, akik nehéz körülmények között is helytálltak, és rájuk lehet építeni.
A problémát elsősorban a felső vezetésben látja. Úgy véli, legalább főosztályvezetői szintig indokolt lehet az átalakítás, mivel az elmúlt években „rengeteg inkompetens, képzetlen, néha még nyelvtudásban sem megfelelő ember” került kulcspozíciókba. Ezért szerinte az új külügy felépítését alulról kell kezdeni, valódi szakmai alapokra helyezve.
Karrierdiplomaták helyett politikai lojalitás
A beszélgetés egyik központi témája a karrierdiplomaták és politikai kinevezettek kérdése volt. Jeszenszky szerint mára elmosódott a különbség, mert „rengeteg karrierdiplomatát eltávolítottak”, különösen 2014 után.
Definíciója szerint karrierdiplomata az, aki fiatalon belép a külügybe, végigjárja a ranglétrát, különböző posztokon szolgál, és onnan megy nyugdíjba. „Ilyen embereket is eltávolítottak” – mondta, hozzátéve, hogy ez komoly szakmai veszteséget jelentett.
A nagyköveti kinevezéseknél szerinte elvileg természetes a vegyes rendszer: a fontos posztokra gyakran politikai kinevezettek kerülnek, de csak akkor, ha valóban alkalmasak. A jelenlegi helyzetben viszont „nagyon sok esetben csak a politikai megbízhatóság volt a kritérium”.
Érdekes módon úgy látja, hogy most ismét szükség lehet politikai kinevezettekre – de más értelemben. „Bizonyos értelemben csupa politikai kinevezetre van szükség, de ezek egy része lehet olyan, akit visszahoztak a régi külügyi gárdából” – fogalmazott. Hozzátette: a jövőben a gazdasági szakemberek szerepe felértékelődhet, különösen, ha a külgazdaság különválik a külügytől.
„Magyar Péter nem puha ember”
A külpolitikai irányváltás kapcsán Jeszenszky határozott véleményt fogalmazott meg. Szerinte az új vezetés karaktere kulcsfontosságú: „Magyar Péter nem egy puha ember, és ez nagyon jó.” Úgy véli, a jelenlegi helyzetben kifejezetten szükség van határozottságra, még akkor is, ha ez időnként kevésbé „diplomatikus” megnyilvánulásokkal jár.
A nagyhatalmakhoz való viszonyban pragmatizmust sürgetett. Oroszországgal kapcsolatban kijelentette: „korrekt viszonyt kell fenntartani, mert atomhatalom”, ugyanakkor nem szabad illúziókat táplálni egy „háborús bűnökkel terhelt” politikával szemben. Az energiafüggőség csökkentését elengedhetetlennek nevezte.
Az Egyesült Államokkal kapcsolatban élesen bírálta az elmúlt évek egyoldalú politikáját. „A jó külpolitika nem pártpolitikát folytat” – mondta, utalva arra, hogy hiba volt kizárólag egy amerikai politikai irányzatra építeni a kapcsolatokat. Szerinte Magyarország országokkal, nem pedig pártokkal ápol kapcsolatot.
Izraelt különleges partnernek nevezte, történelmi és kulturális okokból is. „Izraellel nekünk különlegesen jó viszonyt kell folytatni” – hangsúlyozta.
A régiós politikában jelentős lehetőségeket lát. A visegrádi együttműködés újjáélesztését reálisnak tartja, és úgy véli, a szomszédos országokkal is javítható a viszony. Szerbiában és Szlovákiában politikai változásokat valószínűsít, Lengyelországban pedig a kapcsolatok erősödésére számít.
Ukrajna kapcsán egyértelműen fogalmazott: „a háborúnak véget kell vetni, ez az eminens magyar érdek”. Hozzátette, hogy hosszú távon a legnagyobb szomszéddal kell a legjobb kapcsolatot kialakítani.
Összegzésként optimista képet festett: „ragyogó jövőt látok a magyar külpolitika előtt”. Ugyanakkor világossá tette, hogy ez csak akkor valósulhat meg, ha valódi szakmai megújulás történik – nem pusztán politikai jelszavak szintjén.
