Jó lenne, ha a pedagógusok végre a sarkukra állnának

– Mennyire elégedett a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azzal, hogy a középiskolákban február elsejéig továbbra is marad az online oktatás?

– Ez észszerű döntés. Azonban a PSZ továbbra is követeli, hogy azokban az intézményekben, ahol jelenléti oktatás-nevelés folyik, adják meg a vezetőnek azt a jogosultságot – amennyiben megjelenik az intézményben a vírus –, hogy saját hatáskörben eldönthesse, hány személyt és kiket küld karanténba, rendkívüli szünetet rendel el, esetleg egy vagy két hétre teszi át online térbe az oktatást. Az a hivatalos út, amelyet most be kell járni, több napot vesz igénybe, addig a vírus szabadon „pusztít” az intézményben. A PSZ azonban továbbra is úgy gondolja, hogy azokat az óvodákat és általános iskolákat, ahol nincs jelen a vírus, nem kell bezárni.

– Akkor sem, ha az országban megjelenik a vírus gyorsan terjedő angol vagy más hasonló mutációja?

– A PSZ nem akar csatlakozni a tízmillió járványszakértőhöz, ezért azt mondjuk, ha megjelenik a vírus bármelyik változata, az, aki minden információ birtokában van, az első pillanatban tudjon helyben intézkedni. Az intézményben az igazgatónak, intézményvezetőnek azonnali intézkedési jogkörrel kellene rendelkeznie a hatékony védekezéshez. Az is nyilvánvaló, ha a vírus ismét nagyon elterjed az országban, akkor – csakúgy, mint tavasszal – a teljes oktatást online térbe kell helyezni.

– Ez az eljárás nem felelne meg most a középiskoláknak is? Miért szükséges mindegyiknek eleve továbbra is online térben maradnia?

– Például azért, mert a középiskolákban eleve sokkal több az utazó diák. Nagyon sok köztük az ingázó, sok a kollégista, szemben az általános iskolába járókkal. Egyébként már a kisebbek oktatás utáni különórái, például a középiskolai felkészítő órák is többnyire áttevődtek az online térbe.

– Térjünk vissza a középiskolásokhoz. Egyre többen aggódnak amiatt, hogy az érettségizők bajban lesznek, hiszen már eddig is több hónapot töltöttek online oktatásban, és ha mostantól kezdve sem tudnak a szokott módon felkészülni, akkor hogyan fognak tudni vizsgázni?

– Reméljük, jól. Egyébként már én is láttam olyan mémeket, hogy „te mikor érettségiztél, 2021-ben? Ja, akkor levelezőtagozaton végeztél.” De komolyra fordítva a szót, a középiskolák nincsenek hermetikusan lezárva, főleg az érettségi évében, az érettségi tantárgyakból kis csoportokba szerveződve bemehetnek a diákok, folyhat az intézményben a személyes oktatásuk, nyilván a járványügyi szabályok szigorú betartásával. A PSZ kapott hírt arról, hogy november 11-e óta több budapesti és vidéki gimnázium élt is ezzel a lehetőséggel. Igaz, hallottunk olyat is, hogy bezárták a középiskolát, onnantól kezdve ott kizárólag online oktatás folyt. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bár a szakképzést kiszakították a köznevelés rendszeréből, a szakképzésben a gyakorlatokra a diákok kis csoportokban szintén bejárnak.

– Ki fogja azokat a diákokat kis csoportban oktatni, felzárkóztatni, akiknek a tanára épp online tanít?

– Ennek a logisztikáját meg kell szervezni. Például annak a pedagógusnak, aki érettségiző tanulóknak tart órát kis csoportokban, arra a napra nem rendelnek el online oktatást. Az online, de inkább nevezzük „karanténoktatásnak” egyébként sem az a lényege, ami sajnos nagyon sok iskolában gyakorlat, hogy az offline órarendet teszik át online térbe. Ez engem mint embert, pedagógust és szakszervezeti vezetőt is fölháborít, mert ez azt jelenti, hogy a gyerek reggel 8-kor leül a gép elé, és a különböző platformok egyikén 45 percet tanul, van 10-15 perc szünete, majd utána folytatódik az egész. Délutánra pedig megkövetelik tőle a leckeírást, amit aztán határidőre be is kell adnia. Vagyis ugyanúgy tanítják online, mintha továbbra is az iskolában ülne, csak éppen nem ül ott. Ez embertelen a pedagógussal és a diákkal szemben is, hiszen tudjuk, hogy egészen más egy jelenléti oktatásban 45 percet megtartani, mint az online térben a különböző platformokon.

– Nahalka István oktatáskutató azt mondja, hogy a pedagógiai kultúra elmaradottsága miatt nem sikeres nálunk a digitális oktatás...

– Én is olvastam Nahalka István tanulmányát, és azt kell mondanom, teljesen igaza van. Alapvetően már réges-rég meg kellett volna változnia a pedagógusképzésnek. De az oktatáskutató – teljes joggal – arról is ír: a pedagógusokból olyan szinten ölték ki az autonómiát, hogy nagyon sokan ráálltak – ahogy ő nevezi – az „értelmiségi segédmunkás” szintre. Ennek következtében olyan nagyon meg akarnak felelni a „felsőbb hatalmaknak”, legyen az az intézmény, a tankerület, a szakképzési centrum vezetője vagy akár maga az oktatáspolitika, hogy azt sem merik vállalni, amit most kellene: félretenni ezt a hihetetlen, mindent előíró Nemzeti alaptantervet (NAT). Ezt ugyanis online térben megtanítani fizikailag nem lehetséges, gyakorlatilag emberkínzás. Sok pedagógus azonban nem meri vagy nem is akarja csökkenteni a tananyagot, online módon továbbra is le akarja azt nyomni a gyerekek torkán. Fölösleges, nem megy, ezt be kellene látni.

– Mit javasol a PSZ a pedagógusoknak? 

– Mivel nem vagyunk jogalkotói vagy döntéshozói szerepben, a pedagógusoknak azt javasoljuk, amit már tavasszal is: ne 45 percben tartsák az online órákat, találjanak ki projektfeladatot. Most itt lenne az alkalom, hogy különböző tantárgyak pedagógusai összefogjanak, és olyan projekteket dolgozzanak ki, amelyekkel a tanuló otthon szívesen foglalkozik, esetleg kooperál a társaival, és akkor olyan munkát ad le, amely akár számonkérésnek is elfogadható. Ráadásul elsajátítja a kellő ismereteket is. 

– Mennyire kényszeríti rá a mostani járványhelyzet az oktatást, hogy így változzon?

– Ha mást nem, ezt pozitívan ki lehetne használni! Az oktatás irdatlan nagy és tehetetlen rendszer, megváltoztatása nagyon hosszú folyamat. Amit nagyon sürgősen el kellene kezdeni, a felsőoktatásban megváltoztatni a pedagógusképzést, hogy a fiatalok – akik esetleg a pályán maradnak – már teljesen új kultúrát sajátítsanak el, azt adják tovább a gyerekeknek, valamint a nevelőtestületekbe bekerülve a többi pedagógusnak is. Végre lehetne olyan hasznos pedagógus-továbbképzéseket is tartani, ahol ezt a fajta új, digitális kultúrát a pedagógus úgy tudja befogadni, hogy aztán tovább is tudja adni. Mert annak, hogy van egy 20 órás tanfolyam, ahol csillogó-villogó körülmények között bemutatnak neki egy sor új dolgot, de mire hazaér, a felét már el is felejtette, netán rájön, hogy az otthoni és iskolai feltételek híján nem is tudja a látottakat alkalmazni, emiatt nincs is kihez fordulnia, nem sok értelme van. Talán ez a pandémiás helyzet egy kicsit gyorsabb katalizátora lehet ennek az egész folyamatnak. 

– Ez nagyon szép, de mennyire mond ellent a kormány által megfogalmazott, most hivatalos oktatási elvárásoknak és irányelveknek?

– Teljesen. Nyilván ezeknek is meg kell változniuk. Én csak azt mondom, ha a felsőoktatási pedagógusképzést átalakítják, az már egyfajta kormányzati szándékot jelezne. És onnan már elindulhat a fejlődés, például, hogy a NAT tényleg csak keret legyen, amelyik pusztán a legfontosabb cölöpöket veri le, amelyhez alkalmazkodni lehet. De sokkal jobban kellene bízni a pedagógusokban is. Abban, hogy önállóan el tudják juttatni a diákokat azokra a képzettségi szintekre, amelyek a különböző iskolafokozatok befejezéséhez kellenek. 

– A jelenlegi kormányzati szándék megváltoztatására mi fogja a kormányt rávenni?

– Ez jó kérdés. Pillanatnyilag nem tudom. Nyilván jó lenne, ha a pedagógusok végre a sarkukra állnának és tiltakoznának, kikérnék maguknak azt a bánásmódot, amelyről az elmúlt tíz évben csak az bizonyosodott be, hogy a kormány nyűgnek tekinti az oktatást. Valójában csak az érdekli, hogy visszahozza az ágazatba a majdhogynem középkori feudalizmust. Hiszen látjuk, hogy az egészségügyben, a szociális területen és az oktatásban is folyamatosan mekkora teret nyer az egyház, és az állam szép lassan kivonul az oktatásból…