Jön a korrigált nyugdíj, a visszamenőleg járó pénz, ám az érintetteknek nincs miért hálásnak lenni

Ma hajnalban érkeztek meg a bankszámlákra az ettől a hónaptól esedékes korrekcióval megemelt november havi nyugdíjak, plusz az év elejétől visszamenőlegesen járó kiigazítás összege, beleértve a 13. havi nyugdíjét is (a jövő héten pedig folyamatosan hordják ki a postások). Forintban ez annyit jelent, hogy a 210 700 forintos átlagnyugdíj 6 532 forinttal 217 232 forintra emelkedik, ennyit „hoz tehát a postás” novemberre, emellett a 10 hónapra járó + a 13. havi nyugdíj korrekciójának az összegét, 71 852 forintot.

A kiigazítás persze igazságtalan – ahogy a nyugdíjas szervezetek és a szociális érzékenységgel megáldott politikusok, szakértők, elemzők nem győzik hangoztatni, mondván: ugyanúgy jár a 3,5 százalékos visszamenőleges korrekció a milliós nyugdíjat élvezőknek, mint a legkisebb összeget kapóknak. Ám a legszegényebbek, legelesettebbek sanyarú sorsa – mint megszokhattuk – nem hatja meg a Fidesz-kormányt, amely a sokszoros kérés, javaslat, felszólítás ellenére sem hajlandó plusz összegekkel kárpótolni a leginkább rászoruló nyugdíjasokat.

A 3,5 százalékos kiigazítás oka is csak az, hogy törvény köti Orbánék kezét. (A Hírklikken megírtuk, hogyan is lesz a 3,5 százlékból 3,1.) Minimum ennyivel lesz magasabb ugyanis az idei (nyugdíjas) infláció annál, mint amit a kormány az év elején prognosztizált, s amennyivel így megemelte januártól a nyugdíjakat. Az alábbi grafikon az eddigi tényadatokat mutatja (az októberi infláció számát a Központi Statisztikai Hivatal majd ma délelőtt teszi közzé), azt, hogy az idén az elmúlt adott hónapban mekkorával voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint egy éve. Az éves infláció ezek átlagából jön ki – s ezt a kormány az első nyolc hónapból kiinduló prognózisa „lövi be”.

Forrás: KSH

Érkezik tehát az emelt nyugdíj és a visszamenőleges korrekció. Ugyanakkor nyugdíjprémium az nem lesz, hiszen az csak akkor jár, ha a gazdasági növekedés meghaladja a 3,5 százalékot – ám a magyar gazdaság recesszióban senyved. Kérdés, van-e okuk a nyugdíjasoknak örülni? És hálásnak lenni – ahogy a kormány a kommunikációjában rendre beállítja?

„Hálásnak lenni – az nem egy közgazdasági kategória, bár Orbán Viktor nyilvánvalóan elvárja, hogy a nyugdíjasok hálásak legyenek neki” – szögezte le Katona Tamás. A közgazdász szerint nem véletlenül mondogatja a miniszterelnök, hogy tulajdonképpen nem jutna a nyugdíjasoknak, mert nincs fedezete a kiigazításnak, de ő ragaszkodik hozzá, mert az becsületbeli ügy. „Ez nyilván arról szól, hogy legyenek neki a nyugdíjasok hálásak” – vélte a KSH korábbi elnöke, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának szakértője.

Vajon reális-e a kiigazítás mértéke? – erre is kíváncsiak voltunk. Katona Tamás szerint valószínűleg nem az. Azért fogalmaz így, mert az éves átlagos áremelkedést még nem láthatjuk, de szerinte  0,5-1 százalékpont közötti különbség végül lesz a nyugdíjasok rovására – magyarázta.

A kérdésre, hogy igazságos-e a 3,5 százalékos kiigazítás, a szakértő először némi pontosítás szükségességére hívta fel a figyelmet. A törvény azt mondja ki, hogy az inflációval arányosan kell emelni a nyugdíjakat, amit pedig ígért a kormány tizenvalahány évvel ezelőtt, az arról szólt, hogy garantálja a nyugdíjak reálértékének a megőrzését, „azt persze nem tették hozzá, hogy csak ezt garantálják”. Merthogy 2010 előtt a svájci indexálás érvényesült, ami annyit jelentett, hogy két tényezőn – az árindexen és a bérindexen – múlt az emelés. Ezt a módszert azonban a Fidesz a 2010-es hatalomra kerülése után megváltoztatta, aminek „köszönhetően” a nyugdíjasok – a korábbiakkal ellentétben – már nem élvezhetik a gazdaság teljesítményéből származó többlet-jövedelmet, s ezért a nyugdíjak értéke jóval alacsonyabb a keresetekhez viszonyítva, mint volt 2010-ben. „Szoktuk az úgynevezett helyettesítési értéket is vizsgálni, ami annyit jelent, hogy a nyugdíjba vonulás előtti utolsó keresethez viszonyítjuk a belépő nyugdíjat: nos, ez korábban 70-75 százalék volt, most pedig 50 százalék körüli” – mutatott rá még egy anomáliára. 

Katona Tamás szerint egyébiránt még a törvényeknek is csak részben felel meg a nyugdíjkorrekció, mert például az elmúlt két évben 1,5 százalékponttal alacsonyabb korrekciót kaptak végül a nyugdíjasok, mint amilyen a tényleges árindex volt. Szerinte ez az idén is valószínűleg így lesz. Törvényes akkor lenne, ha a kormány utólag korrigálna, amikor az éves tényadat birtokában kiderül, hogy a nyugdíjasok rovására tévedtek a korrekcióval kiegészített éves emelésnél („ami előfordulhat, hiszen az első nyolc hónapból kiinduló prognózis alapján állapítják meg a novemberi kiigazítás mértékét”). A nyugdíjas szervezetek joggal kérik, hogy januárban – amikor már ismert a 2023-as infláció –, korrigáljanak ismét. Katona Tamás szerint kiváló alkalom lenne például, ha a februárban folyósított 13. havi nyugdíj számfejtéséhez hozzácsapnák az elmaradt emelést. 

Még egy szempontra felhívta a figyelmet, amit az idei évre lényegesnek tart. Ez nem más, mint az, hogy némileg bizonytalan a Központi Statisztikai Hivatal által közölt árindex, merthogy nem fedi pontosan a valóságot. Példaként említi: akkortól, hogy megszüntették a rezsicsökkentést („a rezsicsökkentés csökkentése”), a KSH azt figyelembe véve számolja ki az energiaár-emelkedését, hogy a  Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal szerint milyen mértékben fizették a felhasználók a rezsicsökkentett, illetve az afölötti árat – „ez utóbbiról pedig tudjuk, hogy az utóbbi időben a világpiaci ár többszöröse, ami nem csak módszertanilag inkorrekt, de azért is problémás, mert tudvalevően nagyon sokan kényszerűségből takarékoskodnak, például csak egy szobát fűtenek emiatt, ami jelentősen rontja az  életminőséget”.

Miként egyébként az is, ahogy az élelmiszerek esetében az alapvető cikkek ára az átlagnál jóval nagyobb mértékben emelkedett. Nem véletlen, hogy majdnem 10 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom. 

Mi lesz jövőre? – kérdeztük. Hasonló anomáliákra kell a nyugdíjasoknak számítaniuk, mint az idén vagy akár tavaly? A kormány 6 százalékos inflációt prognosztizál, ám nem mehetünk el amellett, hogy nagyon jelentősek a felfelé mutató kockázatok – mondta a szakértő, aki szerint ezeket egyáltalán nem a háború, meg a szankciók, hanem a kormány idézi elő. A tavalyi választási kiköltekezés szinte kegyelemdöfést vitt be az államháztartásba, a kormány azóta is komoly bajban van, s emeli az adókat. Novemberben és decemberben ugyan egy számjegyűre lassul majd az infláció, s így az év egésze 17,5-18,5 százalékkal zár, de 2024 első negyedévében meg fog torpanni a fékeződés, köszönhetően például adóintézkedéseknek. Ilyen lesz például az üzemanyagok jövedéki adójának a literenkénti 41 forintos emelése („amit persze Brüsszelre fognak”). De például a hulladékgazdálkodással kapcsolatos növekvő költségek is ezt eredményezik majd. Számos olyan változás lesz tehát, ami miatt nem 6 százalékos, hanem afeletti infláció várható jövőre. De persze a nyugdíjasok az év elején csak 6 százalékos emelést kapnak...

„Az igazi probléma – persze a rossz gazdaságpolitika mellett –, hogy nem látszik, miként fog lejjebb menni az infláció, ami jövőre 7-8 százalékos lehet, de kérdés, utána mi lesz” – mutatott rá. 

Attól vajon kell-e tartani, hogy minderre még rátesz egy lapáttal a Fidesz, s választási év lévén, ismét elkezd majd osztogatni? – kérdeztük. Katona Tamás nem tart valószínűnek komolyabb osztogatást, az önkormányzati választás kapcsán elsősorban abban bíznak, hogy januártól látszani fog valamilyen életszínvonal-javulás, „bár erre nem látok esélyt”. Az Európai Parlament választási kampányát pedig ideológiai fronton akarják elsősorban megvívni, nem véletlen az újabb nemzeti konzultáció meghirdetése – mondta.