Juhász Ferenc: Polt Péter minden hétfőn bejárt a miniszterelnökhöz raportra
A KlikkTV Fordulópont című műsorában Balogh Judit műsorvezető vendégeivel, Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszterrel, Horváth Gáborral, a Népszava megbízott főszerkesztőjével és Murányi Andrással, az Index felelős szerkesztőjével járta körbe a jelenlegi elszámoltatási folyamatok legégetőbb kérdéseit. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy miközben egyes ügyek szimbolikus jelentőségük miatt alkalmasak a nyomozásra, a mélyben meghúzódó, rendszerszintű lopási mechanizmusok és a korábbi politikai korszakok beágyazott szereplői még mindig súlyos örökséget jelentenek az országnak.
Lélegeztetőgépek és horkolásgátlók: a covid-időszak milliárdos üzletei
A műsor fókuszában az egyik leginkább szimbolikus és a társadalom emlékezetébe mélyen beleégett ügy, a világjárvány alatti lélegeztetőgép-beszerzések álltak. A résztvevők rámutattak, hogy a Külügyminisztérium által bonyolított ügyletek során nemcsak csillagászati áron vásároltak eszközöket, de a beszerzett gépek jelentős része a gyakorlatban teljesen használhatatlan volt a covid-betegek ellátására. Horváth Gábor kiemelte az egész folyamat mögött meghúzódó teljes hozzá nem értést és az állami igények rossz felmérését. Mint elmondta, a világpiaci kapkodás ellenére is látszik, hogy közvetítő cégeken keresztül, kifejezetten erre a célra alapított vállalkozások beiktatásával folytak a beszerzések, ami a közpénzek jól azonosítható eltulajdonítási aspektusa.
Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter még élesebben fogalmazott, emlékeztetve arra, hogy Magyarországon haltak meg arányaiban a legtöbben a covid-járvány idején európai viszonylatban, miközben a döntéshozók nem egyeztettek az egészségügyi vezetőkkel arról, hány orvos vagy kórházi ágy áll egyáltalán rendelkezésre a gépek üzemeltetéséhez. A volt miniszter szerint ez a projekt arról szólt, hogyan lehet az állam pénzét a saját javukra fordítani, s a parlamenti vitákban nem véletlenül nevezték a felelősöket a halál kofáinak. A helyzetet súlyosbítja, hogy a használhatatlan gépek raktározása máig milliárdos tételeket emészt fel, és a jövőben a megsemmisítésük is tovább terheli majd az adófizetőket.
A bebetonozott ügyészség és Polt Péter megkerülhetetlen felelőssége
Bár a visszaélések papíron és logikailag könnyen visszakövethetők lennének, a bírósági felderítés legnagyobb akadálya az elmúlt másfél évtizedben a legfőbb ügyész intézményi magatartása volt. Murányi András hangsúlyozta, hogy az összefüggő fideszes érában Polt Péter felelőssége megkerülhetetlen abban, hogy az ország idáig jutott a jogállamiság, a korrupció és a törvények semmibevétele terén. Az ellenzéki pártként működő Fidesz által pozícióba helyezett legfőbb ügyész a vádemelés jogával, illetve annak szisztematikus elmulasztásával lényegében megakadályozta és gátolta, hogy a nyilvánvaló bűncselekmények napvilágra kerüljenek vagy nyomozati szakaszba jussanak.
Juhász Ferenc felidézte saját parlamenti tapasztalatait, amikor látta, hogy minden hétfőn Polt Péter bejárt a miniszterelnökhöz raportra, ami hűen tükrözi, hogy az ügyészség a törvényesség legfőbb őre helyett sokkal inkább a pártpolitikai érdekek kiszolgálójaként és védelmi bástyájaként működött. A beszélgetésben elhangzott, hogy a korrupciós mechanizmusok védelmében hozott döntések, valamint a covid-dokumentációk megsemmisítése ellen tett feljelentések után az ügyészség szándékosan tétlen maradt, elszabotálva a vizsgálatokat.
Utólagos lepapírozások és a raktárakban porosodó közpénzek
A műsorban bemutatott másik kirívó példa a Ferencvárosi Torna Club és az állam közötti 25 milliárd forintos szerződés esete volt, ahol az eredetileg építkezésre szánt forrásokból semmi sem valósult meg, ehelyett a pénzt egy projektcégen keresztül játékosvásárlásokra költötték. Horváth Gábor kifejtette, hogy a kormány utólag, egy decemberi határozattal próbálta meg lepapírozni és működési költséggé átminősíteni a már elköltött összegeket, ami a bíróság előtt a közpénzlopás minősített esete lehet. Ez a technika kísértetiesen hasonlít a Fidesz által korábban alkalmazott alapítványi formákhoz, ahol az állami pénzt alapítványokba helyezve igyekeztek azt magánpénzzé minősíteni a nyilvánosság szeme előtt.
Murányi András egy korábbi analógiát is felhozott az első Orbán-kormány idejéből, a stadion-beléptető rendszerek esetét, amikor hatalmas összegekért vásároltak szoftvereket és hardvereket úgy, hogy a fogadó kluboknak semmilyen alapstruktúrájuk nem volt a kábelezés vagy az üzemeltetés megoldására. Azok az eszközök végül egy zuglói raktárban porosodva vesztették el az értéküket, pontosan úgy, ahogyan most a milliárdos lélegeztetőgépek teszik, miközben az elszámoltatást követelő társadalmi elégedetlenség egyre nagyobb nyomást helyez a mindenkori kormányzati szereplőkre.
