Juhász Ferenc: semmiféle történelmi hagyomány nem erősíti, hogy a magyar katonanemzet
A magyar haderőfejlesztésnek és fegyverkezésnek az a veszélye, hogy az összes környező kelet-európai országban, ahol félnek a magyar nacionalizmustól, ugyanazt fogja csinálni, és beindul egy fegyverkezési verseny. Ennek már számos jele van – nyilatkozta lapunknak Juhász Ferenc egykori honvédelmi miniszter. A magyar fegyverbeszerzések egy jelentős részére pedig úgy tekinthetünk, hogy azok az új „stadionok”, amelyekből könnyen gyorsan tudnak pénzt kilopni. Juhász Ferenc beszélt arról is, semmiféle történelmi hagyomány nem erősíti azt, hogy a magyar olyan nagyon-nagyon katonai nemzet lett volna.
– A honvédelmi tárca vezetője, Szalay-Bobrovniczky Kristóf arról beszélt, hogy a magyar köztudottan katonanemzet. Ez valóban így van?
– Az a baj, hogy a magukat konzervatívnak mondó politikusok, mint Hende Csaba volt honvédelmi miniszter, és jelenlegi utóda, Szalay-Bobrovniczky Kristóf a külsőségekből, a látványos elemekből nagyon sok következtetést vonnak le. Hende beöltöztette a fél hadsereget díszegyenruhába, hogy tisztelegjenek neki különböző helyeken, a mostani honvédelmi miniszter előszeretettel jár katonai egyenruhában és jelenik meg olyan helyeken, ahol ilyenfajta „mulatságok” vannak. Holott neki a kiképzésekre, a felkészítésre kellene összpontosítania. Ráadásul semmiféle történelmi hagyomány nem erősíti azt, hogy a magyar olyan nagyon-nagyon katonai nemzet lett volna.
– Ha már a történelmi hagyományoknál tartunk, a miniszter azt is mondta, hogy a magyar fegyverrel foglalt hazát és azzal is védte meg. Lehet, hogy én rosszul emlékszem az iskolában tanultakra, de mintha a fehér ló mondája másról szólt volna…
– Én meg arra nem nagyon emlékszem, hogy az elmúlt néhány száz évben fegyverrel meg lehetett volna védeni Magyarországot. De a szándék egyértelmű. Szalay-Bobrovniczky azt szeretné, legyen olyan képesség, amely egyáltalán esélyt ad arra, hogy a haza önmagát megvédje, és ez egy honvédelmi minisztertől normális elképzelés. Ezzel önmagában nincs baj. A baj azzal van, ha egy olyanfajta hamis tudatot próbálnának elültetni, ami arról szólna, hogy a magyar katona fényes győzelmeket aratott a világ össze hadseregén, és puszta tekintetünktől most is mindenki térdre rogy. Ezt próbálják elhitetni, ezt próbálják sulykolni, ami szerintem helytelen. Megint a sípra engedik a gőzt, nem pedig a kerekekre, és azt gondolják, hogy hamis propagandával a semmittevést lehet feledtetni.
– A miniszter szerint a magyar kormány Közép-Európa legjelentősebb haderőfejlesztési programját hajtja végre, mert ugyan Magyarország továbbra is a béke pártján áll, de a békéhez erő kell, az erőt pedig haditechnikánk és katonáink garantálják. Nem arról van szó, hogy például az orosz haditechnikát kellene lecserélnünk, mondjuk azt a 23 orosz harci helikoptert, amelyekhez jelenleg nem is lehet alkatrészt szerezni?
– A kormánynak az utóbbi három-négy évben az a megfogalmazott, hangsúlyos üzenete a magyar nép felé, hogy erősödni kell, fegyver kell. Én viszont azt gondolom, hogy a fegyverbeszerzések egy jelentős részére úgy tekinthetünk, hogy azok az új „stadionok”, amelyekből könnyen, gyorsan tudnak pénzt kilopni. Némely beszerzés stratégiailag nem igazán indokolt, vagy legalábbis nem látszik az az összkép, ami szükséges ahhoz, hogy miért azt, miért úgy, miért annyiért fejlesztik. Az, hogy titokban néhányan eldöntik, nagyon helytelen. A világon ezek mindenütt transzparensek, átláthatóak, nyomon követhetőek. Nálunk nincs egy értelmezhető katonai stratégia, hogy ki ellen védjük magunkat, milyen veszély ellen kell felkészülni, annak a veszélynek az elhárítására milyen eszközök kellenek.
– Ráadásul a NATO tagjaként talán nem lenne mindegy, hogy mikor, honnan, mit szerzünk be…
– A NATO-ba, mint egy közös védelmi rendszerbe léptünk be, amihez nyilván nekünk magunknak is hozzá kell járulni olyan képességekkel, amelyek másutt, mások megsegítésében is hasznosak lehetnek. A magyar haderőfejlesztés, fegyverkezés azt a veszélyt hordozza, hogy az összes környező kelet-európai ország, ahol félnek a magyar nacionalizmustól, ugyanazt fogja csinálni, tehát itt beindul egy fegyverkezési verseny. Ennek már számos jele van, hiszen a csehektől a szlovákokig, másokig a magyar hatásra tekintettel fegyverbeszerzéseken gondolkodnak.
– Nekünk mit kell még lecserélnünk a helikoptereken kívül?
– A fegyver a leggyorsabban avuló eszköz. Olyan, mint a számítástechnika. Ami tegnapelőtt még a legmodernebb volt, az holnapután abszolút elavult lesz. Emiatt nagyon nehéz konkrétan megmondani, mit kell lecserélni. Inkább azt a kérdést kellene feltenni, hogy milyen képességeket kell erősíteni.
– És milyeneket?
– A mozgékonyságot, az együttműködési készséget, aztán a légtérvédelmet, hogy kóbor repülők ne repülhessenek Magyarország fölött anélkül, hogy mi a fülünk botját mozdítanánk. Ezeket a képességeket kell normális körülmények között erősíteni. Ebben egyébként benne van a helikopter, de amit beszereztek, az pont arra nem alkalmas, mint amire használni kellene: csapatokat, fegyverzetet szállítani, a szárazföldi erőket kiegészíteni. Sokkal inkább arra való, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter vagy a honvédelmi miniszter repkedjen vele.
– Végül is az mennyire támasztja alá a honvédelmi miniszter „katonanemzet vagyunk” kitételét, hogy még 500-an sem jelentkeztek a szeptember 5-én második alkalommal induló Önkéntes Katonai Szolgálatra? Pedig fűt-fát ígérnek nekik: a katonai pálya izgalmaiba való betekintés mellett, a képzés ideje alatt fizetést, a felsőoktatásba jelentkezőknek plusz pontokat…
– Már az is kész csoda, hogy ennyien jelentkeztek. Nyilvánvaló kudarcát jelzi annak az elszánásnak, hogy majd önkéntes tartalékosokkal fogják felturbózni a magyar hadsereget. Ez is pontosan cáfolja azt a fajta hagyományt, amit ők szeretnének elültetni, hogy a magyar katonanemzet. A magyar fiatalok ódzkodnak ettől, és a családjuk – mit ne mondjak – irtózik attól, hogy a gyerekük katona legyen.