Juhász Péter: aki erről beszél, az életével játszik
Egy több tízmilliárd forintos, az államot súlyosan megkárosító áfacsalási ügy körvonalai rajzolódnak ki abból a történetből, amelyről Juhász Péter beszélt a KlikkTV Mélyvíz című műsorában. Az ügy középpontjában olcsó orosz gáz, újonnan alapított kereskedőcégek, eltűnő strómanok és egy olyan rendszer áll, amely szerinte politikai kapcsolatok, jelentős tőke és hatósági közreműködés nélkül nem működhetett volna évekig. A beszélgetés apropóját az adta, hogy megszólalt Leskó Péter, az ügy egyik gyanúsítottja, aki azt állítja: nem a valódi felelősöket keresik.
Két szakember a vádlottak között, miközben a pénz nyomai máshová vezethetnek
Juhász Péter szerint az ügy összetettsége miatt még azoknak sem könnyű átlátni a történetet, akik hosszabb ideje követik az eseményeket. Éppen ezért hívta fel a figyelmet Magyari Péter, a Válasz Online újságírójának részletes cikksorozatára, amely szerinte nélkülözhetetlen a háttér megértéséhez.
A történet egyik legérdekesebb szereplője Leskó Péter, aki 16 hónapot töltött előzetes letartóztatásban, majd húsz nap szabadlábon töltött idő után ismét őrizetbe került. Juhász szerint Leskó már korábban jelezte a hatóságoknak, hogy vallomást tenne az ügy valódi hátteréről, és arról, kik lehettek a rendszer haszonélvezői, ám állítása szerint erre nem voltak kíváncsiak.
„Azt tapasztalta, hogy őt mint szakembert berakják a történetbe, vele akarják elvitetni a balhét, miközben soha nem kérdezték ki arról, kik állhattak az egész rendszer mögött” – fogalmazott Juhász.
A nyomozás jelenlegi állása különösen furcsa a volt politikus szerint. A több mint negyven gyanúsított közül ugyanis mindössze két olyan személy van előzetes letartóztatásban, aki valóban értett a gázkereskedelemhez. A többiek olyan strómanok, akik nevükre vett cégek révén kerültek a történetbe. Juhász ezt a rendszerváltás utáni évek hírhedt fantomcéges konstrukcióihoz hasonlította.
Így működhetett a rendszer
A beszélgetésben Magyari Péter magyarázata alapján három szereplői kör rajzolódott ki. Voltak a régi, valós gázkereskedők, akik régóta jelen voltak a piacon. Megjelentek új alapítású cégek, amelyek valamilyen módon kedvező feltételekkel jutottak hosszú távú orosz gázszerződésekhez. Emellett létrejött egy harmadik kör is: olyan cégek hálózata, amelyek valójában nem kereskedtek sem gázzal, sem más termékkel, csupán számlákat gyártottak.
A konstrukció lényege az volt, hogy az új gázkereskedők az olcsón megszerzett orosz gázt a piaci árnál kedvezőbben adták tovább a nagy kereskedőknek. Az üzlet látszólag veszteségesnek tűnt, valójában azonban az áfarendszer kihasználásával jelentős profit keletkezett. Az érintett cégek papíron hatalmas értékű elektronikai termékeket, mobiltelefonokat vagy más árukat vásároltak, amelyek után levonható áfát számoltak el, így lenullázták saját befizetési kötelezettségüket.
A fantomcégek később eltűntek, mire a NAV számon kérhette volna rajtuk az elmaradt adót. A valódi kereskedők eközben rendkívül olcsón jutottak gázhoz, amelyet tárolhattak vagy továbbértékesíthettek.
Juhász hangsúlyozta: Leskó Péter szerepe ebben a rendszerben a saját állítása szerint kimerült abban, hogy közvetített a szereplők között. „Ő gázipari szakember, aki a kereskedelmi kapcsolatokban segített. Az más kérdés, hogy sejthette-e, mi áll a háttérben, de ettől még nem ő alapította a cégeket, és nem ő állította ki a hamis számlákat” – mondta.
Politikai kapcsolatok és a rezsicsökkentés kérdése
A beszélgetés legfontosabb állítása az volt, hogy egy ekkora volumenű üzlet Juhász szerint nem működhetett volna komoly politikai háttér nélkül. Számításai szerint már a rendszer beindításához is legalább 40 milliárd forintos tőkére volt szükség, miközben napi egymillió eurós ügyletek zajlottak.
„Kellett hozzá orosz kapcsolat, kellett hozzá politikai kapcsolat, és kellett hozzá legalább 40 milliárd forint” – fogalmazott. Szerinte nehezen elképzelhető, hogy újonnan alapított magyar cégek önmagukban juthattak volna hozzá olyan hosszú távú orosz gázszerződésekhez, amelyekhez normál körülmények között csak jelentős piaci vagy politikai háttérrel rendelkező szereplők férhetnek hozzá.
Juhász azt is felvetette, hogy a konstrukció közvetve hozzájárulhatott a rezsicsökkentés fenntartásához. Az olcsón beszerzett gáz ugyanis bekerülhetett a magyar tárolókba, ami kedvezőbb beszerzési árakat eredményezett. Csakhogy az állam közben elesett az áfabevételektől.
„A politikai haszon biztosan megvolt, mert így olcsóbban jutottak gázhoz. A kérdés az, hogy volt-e ezen túlmenően személyes anyagi haszon is” – mondta.
A volt politikus szerint az ügy egyik legfontosabb kérdése, hogy a hatóságok miért nem a pénz és a döntések valódi útját követik. Megfogalmazása szerint „egészen biztos”, hogy nem Leskó Péter a rendszer fő szervezője. Úgy véli, a történet mögött a NER-elit köreihez vezethetnek a szálak, mert csak ott találhatók meg egyszerre az orosz kapcsolatok, a szükséges tőke és az a politikai befolyás, amely biztosíthatta a rendszer zavartalan működését.
Juhász ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a végső válaszokat nem neki kell megadnia. „Az én érzésem nem lényeges. Az a fontos, hogy kiderüljön, kik voltak a valódi haszonélvezők. Hetvenmilliárd forintról beszélünk, ennek az egyetlen károsultja pedig a magyar költségvetés, vagyis mi magunk vagyunk.”
