Kártérítés? – Oldjuk má' meg okosba'!

Amikor gyorshajtás miatt bírság megfizetésére kötelezik, a büntetés megfizetése helyett szeretne inkább maga mellé ültetni egy rendőrt, és megmutatni, hogy Ön képes lassan is hajtani?

Amennyiben Önt megerőszakolja valaki, az elkövető számára engedné, hogy a büntetés letöltése helyett inkább öltözködési tanácsokat adjon Önnek?

Amikor orvosi műhiba miatt, súlyos egészségügyi problémái keletkeznek, engedné, hogy kártérítés helyett, a hibát vétő orvos inkább bemutathassa egy bábun, hogy el tudja végezni hiba nélkül is a beavatkozást?

Amikor utazásra jogosító (jegy/bérlet) dokumentumok nélkül veszi igénybe a közösségi közlekedést, a kiszabott bírság megfizetése helyett Ön szeretne inkább utólagosan vásárolni egy jegyet, vagy bérletet?

Sokáig lehetne még folytatni a sort, de talán a kérdés már így is értelmezhető...

Számomra egyértelmű, hogy Ön eddig is bármikor meghívhatott volna egy NAV-ellenőrt vacsorára, egy rendőrt az autójába, az orvos gyakorolhatott volna bábukon, jegyet/bérletet vehetett volna utazás előtt, a szexuális ragadozó is lehetett volna inkább békés sztájliszt, de nem így történt. Ha viszont nem így történt, akkor a végeredményekről elég pontosan rendelkeznek a hatályos jogszabályok.

És hát, tetszik, nem tetszik, elméletileg még mindig jogállamban élünk (bármennyire is építi le lépésről lépésre azt Orbán Viktor és kormánya). Egy jogállamnak pedig elég pontos szabályok határolják be a működését.

Például egy teljesen jogszerűen megítélt kártérítés esetén, gondolkozni sem lenne szabad alternatív megoldásokon. A kártérítést ki kell fizetni, a továbbiakban pedig jogkövető magatartást kell folytatni. Igen, az államnak is.

Az államnak korábban minden eszköz rendelkezésére állt, hogy a gyöngyöspatai roma gyermekek ne elkülönített, még az átlaghoz képest is csökkentett színvonalú oktatásban részesüljenek. A kártérítés helyett felajánlott képzéseket az államnak kutya kötelessége lenne megadni a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő gyermekeknek és családjuknak. Ezen nincs is mit gondolkodni. És ennek a világon semmi köze a jogszerűen megítélt kártérítés kifizetéséhez.

Az, hogy a miniszterelnök egyáltalán felvet bármilyen, a jogkövető magatartástól eltérő viselkedési formát, önmagában megrendíti a jogállamiságot – innen már nem sok választja el a társadalmat a teljes káosztól. Hogy mindezt ráadásul úgy teszi, hogy közben megpróbál magyarokat magyarok ellen fordítani, a társadalomban sajnálatos módon jelenlévő rasszizmust táplálni, ártatlan gyermekek ellen tüzelni szomszédjaikat, honfitársaikat, az pedig maga a szégyen és gyalázat.

Az, hogy a miniszterelnök gátlástalan, rasszista kijelentései valamiféle munka nélküli jövedelemnek titulálják a kártérítést, Orbán Viktor szegénységi bizonyítványa.

Az, hogy a miniszterelnök egy jogszerűen megítélt kártérítés kifizetését ellenezve, szemen köpi a jogállamiság alapjait, és továbbra is hivatalában maradhat, az a kormány szegénységi bizonyítványa.

Az, hogy mindezek után, a kormány egy újabb manipulatív nemzeti konzultációval próbál önigazolást nyerni a gyomorforgató hozzáállásához már nem újdonság. Ha jól sejtem, valami olyasmi lesz majd a kérdés, hogy „Ön szeretné, ha romáknak elvégzett munka nélkül is fizetne az állam több száz millió forintot az Ön adójából?". Vagy valami hasonlóan megtévesztő, gyűlöletet szító megfogalmazás. Hozzászoktunk már.

Az viszont a társadalom felelőssége, hogy amikor ilyen események zajlanak, mennyire hallatja a hangját. Február 23-án, a tatárszentgyörgyi rasszista sorozatgyilkosságok évfordulóján, 13 órától minden magyar állampolgárnak az utcán lesz a helye a „Szabad Bíróság! Szabad Gyöngyöspata!" című tüntetésen.

Elég volt a rasszizmusból, elég volt a gyűlöletből, elég volt a törvény előtti egyenlőtlenségből, az uszító miniszterelnökből, elég volt a NER-ből! Már bőven sok is...

És ha legkésőbb 2022-ben nem váltjuk le ezt a kirekesztő, gyűlölködő, rasszista kormányt, az már a mi – magyar állampolgárok – szegénységi bizonyítványunk lesz.

Tehát nem – ne oldjuk meg okosba'!