Katona Tamás: a Fidesz gazdaságpolitikája megbukott, de az árat a társadalom fizeti meg

A magyar társadalom nagyon sokat veszített azzal, hogy 12 éve a Fidesz uralja a gazdaságpolitikát, A Fidesz nyert vele, mert fölrúgta a jogállamot, de láthatóan bebetonozta a hatalmát és nyert vele egy szűk réteg is, amely nagyon meggazdagodott – mondta Katona Tamás közgazdász, egyetemi tanár, amikor arra kértük, vonja meg a Fidesz 12 éves gazdaságpolitikájának mérlegét. Hozzátette: bár ez a gazdaságpolitika megbukott, de a társadalom gyakorlatilag most fizeti meg az árát.

Miben volt más a Fidesz gazdaságpolitikája, mint a 2010 előtti? 

Szinte mindenben gyökeres változást hozott. Talán úgy lehetne leginkább jellemezni, hogy megy a hajó a tengeren, és normál esetben a gépházból a lapátokra terelik az energiát, de azért van hajókürt is, az szintén energiát fogyaszt. A magyar gazdaságra mindig az volt a jellemző, hogy a gépházban megtermelt energiát a hajókürtre irányították. Most eljutottunk oda, hogy szinte a teljes energia már a hajókürtre megy. Ezért aztán már tényleg csak imbolyog a hajó, és nem megy előre. 

Miért?

Van néhány olyan dolog, amiről nem szabad megfeledkezni. Először is, drasztikusan megváltoztatták a tulajdonviszonyokat. A másik, de nem elhanyagolható kérdés, hogy ezek módszerükben olyan intézkedések voltak, amelyek nagyon durván fölrúgták a jogállami normákat. A gazdaságpolitika ilyen szempontból nem volt hátrányos a többi szakpolitikával szemben, mert minden szakpolitikát a hatalompolitikának rendeltek alá. A lényeg az volt, hogy egy szűk, hatalom közeli oligarcharéteg mindent letarolt, például az összes állami tendert, aminek egy része költségvetési, de jóval nagyobb része uniós források felhasználásával történt. Gyakorlatilag verseny nélkül nyertek el mindent. 

A Fidesz-kormány kommunikációja nem erről szólt…

A kommunikáció azt szolgálta, hogy a valós intézkedéseket leplezze. Nem véletlen, hogy megszűnt a költségvetés transzparenciája, éjszakai rendeletekkel és határozatokkal felülírják a költségvetési és minden egyéb törvényt. Amiről végképp nem lehet elfeledkezni, az a konfrontatív politika, amit úgy folytat a kormány, hogy annak az erőssége folyton növekszik. Az utóbbi néhány évben pedig az erőszakossága exponenciálisan növekszik. 

Voltak-e, és milyen intézkedések, amelyek a magyar gazdaság fejlődését szolgálták?

Először is sikerült az egyensúly látszatát fenntartani. Mindig imbolygott a forintleértékeléstől kezdve, a monetáris politika hiteltelenné válásáig, de az egyensúly látszatát egészen mostanáig sikerült fenntartani. Sikerült elérni egy nagyon gyors gazdasági növekedést, igaz, annak igen nagy ára volt, és van most is. Kettészakadt a társadalom, túlfűtötté vált a gazdaság, egészen torz helyzet alakult ki azáltal, hogy gyakorlatilag egy összeszerelő ország lettünk, és néhány multi tevékenysége adta a GDP-nek egy igen nagy részét. Pozitív, hogy jelentősen javult az adóbefizetési fegyelem, az adóbeszedés hatékonysága. Ennek a másik oldala azonban az, hogy a gazdagoknak kedvez, a jövedelemadó minimális, és Európában egyedülálló módon egykulcsos. A bank vezérigazgatója ugyanannyit adózik, mint a bank pénztárosa, vagy a bank kertésze. A fogyasztást pedig iszonyatos mértékben, „világbajnoki” szinten adóztatják, ami azt jelenti, hogy a közteher viselését átirányították a gazdagoktól a szegények felé. Hiszen a fogyasztási adót fizeti a nyugdíjas, a nagycsaládos és a munkanélküli is. Az pozitív, hogy növekedett a beruházási hányad, eljutottunk a GDP 28 százalékáig, csak az a baj, hogy ez nem a gazdaság valódi fejlődését szolgálja.

Milyen beruházások növekedtek meg elsősorban? Mire ment a pénz?

Nagyon sok presztízsberuházás jött létre, gondoljunk a stadionokra, a kormányzati épületekre, általában a sportberuházásokra. Nem akarom eltúlozni az állami beruházások szerepét, de egyébként a versenyszférában is nagyon sok olyan beruházás jött létre, ami átmenetileg növeli a GDP-t, de ezzel váltunk összeszerelő országgá. Az utóbbi időben pedig jönnek a környezetszennyező beruházások, az akkumulátorgyárak és egyebek. Nem véletlen, hogy ezeket Európa más országai nem akarják befogadni.

Mik azok a gazdasági intézkedések, amelyek az elmúlt 12 év intézkedései közül a kárára voltak a magyar gazdaságnak?

Kis túlzással azt mondhatnám, hogy szinte mindegyik. Ez nagyon torz gazdasági szerkezet, ezért mondtam, hogy az ország összeszerelő gazdasággá vált. Ezzel kapcsolatosan lerohasztották az oktatást, és azt akarják, amit a MKIK egész sajátosan gondolkodó örökös elnöke mondott, hogy a tanoncok országa legyünk. Ez majdnem, hogy megvalósult, amióta 16 évre vitték le a tankötelezettségi korhatárt. Csaknem 100 ezer fiatal került ki úgy a tanköteles korból, hogy nincs meg a nyolc általánosa. A torz versenypolitika és az oligarchák támogatása miatt rohamosan romlik a versenyképességünk. Nem azon múlik az előrejutás, hogy valaki milyen hatékony, hanem azon, hogy milyen politikai kapcsolatai vannak. Ennek a legsúlyosabb következménye, hogy a környező országokhoz képest lemaradtunk a gazdasági versenyben, és tulajdonképpen ma már ott tartunk, hogy az Európai Unióban csak Bulgáriával versenyzünk. Jelenleg a háztartások egy főre jutó fogyasztásában – amit egyre inkább a rangsor fő mutatójának tart az Eurostat – jelenleg a huszonhatodikak vagyunk. Két éve még a huszonhetedikek voltunk, és csak azért kerültünk előbbre, mert Nagy-Britannia kilépett az unióból. Idetartozik az is, hogy kettészakadt a társadalom. Minden támogatás azokat szolgálja, akik nem szorulnak rá. Jó példa erre az összes olyan támogatás, amit a családok kapnak. Minden az adófizetéssel, vagyis a jövedelemmel arányos. A családi pótlékhoz 2008 óta nem nyúlt senki, de idetartozik az egykulcsos jövedelemadó és sok egyéb. Ami most egész pregnáns, hogy az energiafogyasztásban a fogyasztást, és nem a fogyasztót támogatjuk. A Covid alatt minden országban támogatták a rászorulókat, mi azokat támogattuk, akik erre nem szorultak rá, akik behozták a semmire sem jó lélegeztetőgépeket és így tovább. Lezüllött az oktatás, de lezüllött a közfinanszírozott egészségügy, szétszakadt a szociális háló, és alig van mobilitás. A társadalomban olyan mértékű lett a gyűlölet – amit ez a kormány gerjeszt –, hogy az elképesztő.

Mi lesz mindennek a következménye?

Tizenkét évről beszélünk. Egyre nagyobb energiahányadot kellett a hajógépésznek a kürtre irányítania a megtermelt gőzből. Ez tizenkét évig ment ugyan, a monetáris politika hiteltelenné vált, de most hetek alatt, a szemünk előtt megbukott ez a gazdaságpolitika. Kicsúszott a kormány kezéből az irányítás, a piacgazdaságot láthatóan nem lehet felülírni, kiderült, hogy nem lehet kanyarban előzni, nem állíthatjuk azt, hogy az áremelkedést a határainkon lefékezzük. Gyakorlatilag most fizeti meg a társadalom a voluntarista gazdaságpolitika árát. Csak az a probléma, hogy eddig egy igen szűk réteg gazdagodott, míg ennek az árát az egész társadalom nyögi.

Akkor összességében az egész magyar társadalom nyert, vagy veszített ezzel az új gazdaságpolitikával?

A magyar társadalom nagyon sokat veszített. 

És ki nyert?

Egyrészt a Fidesz, mert ugyan fölrúgta a jogállamot és minden egyebet, de láthatóan bebetonozta a hatalmát, és egy szűk réteg, amelyik nagyon meggazdagodott. Gondoljunk csak a nemzet gázszerelőjére, aki víz-, gáz- és később „sajtószerelőként” az ország leggazdagabb emberévé válhatott.