Katona Tamás: látványos lecsúszás után Európa szegényházába kerültünk

A magyarországi helyzet teljes bemutatására készül Magyar zsákutca az Európai Unióban című tanulmánykötet, amelyet a Progress Alapítvány ad majd ki várhatóan májusban. A zsákutcás magyar fejlődést a gazdaság és a társadalom, a politika és a jogrendszer válsága, valamint az uniós tagság áttekintése alapján mutatja majd be, amivel mintegy kézikönyvet ad az érdeklődők kezébe a választások előtt. A Progress Alapítvány a júniusi önkormányzati- és EP-voksoláig folytatja az „összeomlás forgatókönyvei” című vitaest-sorozatát is. Ezeken bemutatja a kötet fejezeteit, miközben kiváló és neves közgazdászokat vonultat fel. Az első programon – január 25-én – a tavalyi év gazdasági, társadalmi és humánpolitikai kudarcát tekintették át. Az est vitavezetője és egyben bevezető előadója Katona Tamás volt, akit Bod Péter Ákos, majd Pitti Zoltán követett.

Ennek kapcsán faggattuk Katona Tamást arról, nem lesz-e túl későn egy ilyen tanulmánykötet májusi megjelenése. A közgazdász úgy vélte, azok, akik átlapozzák majd, valószínűleg nem ennek a hatására döntenek arról, hogy kire szavazzanak. Nem az „önkívületi orbánistákat” akarják meggyőzni, hanem szeretnének objektív képet adni a társadalom és a gazdaság helyzetéről még a választások előtt – mondta. 

Az egykori pénzügyi államtitkár és a KSH volt elnöke előadásában végigvette, mit jelentett a magyar gazdaságpolitika számára az elmúlt, hosszú évtized. Mint mondta: „ez az idő a lecsúszást jelentette, ma távolabb vagyunk az Európai Unió sok országától, mint korábban voltunk, és főleg látványos a lemaradásunk a térség országaihoz képest”. 1995-ben volt az első olyan összehasonlítás, amikor már a modern statisztikai módszertan alapján hasonlítottuk össze az országok gazdasági teljesítményét. Akkor a később taggá vált 11 kelet-közép-európai uniós tagország között a 3. helyen voltunk, előttünk csak Csehország és Szlovénia járt.  

Az Eurostat ma rendszeresen méri és közzé is teszi az országok rangsorát. Már nem csak a bruttó hazai termék szerint vizsgálják az országokat, hanem elsősorban a háztartások egy főre jutó fogyasztása alapján – mondta Katona Tamás, majd hozzátette, ebben a tekintetben látványos a lecsúszásunk. Európa szegényházába kerültünk, egyedül Bulgáriát előzzük meg, de azt is minimális különbséggel. „Én most azt mondom, hogy két éven belül Bulgária utolér bennünket, de azt sem zárom ki, hogy ez már tavaly megtörténhetett. Hiszen ezek 2022-es adatok, ’23-asok pedig még nincsenek” – jegyezte meg a közgazdász. Szerinte mindez a munkaalapú társadalom őrületének a következménye. Miközben a fejlett világ jól tudja, hogy a tudásalapú társadalomnak van csak perspektívája, nálunk ma kevesebben járnak egyetemre, mint 20 évvel ezelőtt. Ma ott tartunk, hogy 16 éves korban befejeződik a tankötelezettségi időszak, miközben összeszerelő üzemekre koncentrálnak, ahol minimális a hozzáadott érték. Nem véletlen, hogy ilyen helyzetbe került az ország. 

Katona Tamás jellemzőnek nevezte, hogy míg Magyarországon az átlagbér egyharmada az unióénak, az árszínvonal közelít az uniós átlaghoz. Természetesen jelentős különbségek vannak a szolgáltatásban, de a kiskereskedelem árszínvonala gyakorlatilag már fölzárkózott az uniós átlaghoz. Ennek persze az is oka, hogy az elmúlt két évben 34 százalékkal lettek magasabbak az árak, ezen belül az élelmiszerárak pedig 54 százalékkal nőttek. Ezek sajnos mind azt mutatják, hogy Magyarország lefelé megy. 

Katona Tamás elmondta, hogy az esten „Felgyorsult előrehaladás rossz irányba” címmel hangzott el Bod Péter Ákos előadása is. A jegybank egykori elnöke többek között arról beszélt, hogy a munkaalapú társadalom természetesen egy zsákutca. Az, hogy olyan ipart erőltetünk, amely energiafaló, nagyon alacsony a termelékenység, a hatékonyság, egyszerűen kísérletezgetés a verseny nélküli piacgazdasággal. „Hát ez nem jött be!” – jegyezte meg a közgazdász. 

Az esten Pitti Zoltán a 2023-as év gazdasági mérlegét ecsetelte a vállalatok oldaláról. Katona Tamás megjegyezte, a szakember nagyon érdekes adatokkal mutatta be azt, hogyan néz ki a duális magyar gazdaság. Vannak a multinacionális cégek, amelyek exportálnak, és magas hatékonysággal, magas termelékenységgel dolgoznak, ők adják az exportunk döntő többségét. És vannak a kis-közép vállalkozások. Ehhez Pitti Zoltán joggal tette hozzá, hogy ezek az EU-s fogalmak szerint főleg kisvállalkozások, sőt, nagyon sok a mikrovállalkozás. Többségük alultőkésített, nagyon kevés foglalkoztatottal rendelkezik, és rendkívül alacsony a termelékenysége. 

Katona Tamás szerint a három kiváló közgazdász előadásának tanulsága az, hogy a tudásalapú társadalom az egyetlen esélyünk, és a munkaalapú társadalom teljesen értelmetlen. Akkor miért erőltetik? Mert a NER világában mindenkinek megfelel. Különböző kormányzati tényezők már jónéhányszor mondták, hogy „utolérjük Ausztriát”, a NER-világhoz közvetlenül hozzátartozók pedig már rég utolérték. „Én azt mondom, az lenne a célszerű, hogy érjük utol Romániát” – jegyezte meg Katona Tamás. Hozzátette, kettészakadt a társadalom, a népesség 20 százaléka a jövedelmi szegénység és a társadalmi kirekesztettség körülményei között él, újra megjelent a gyerekéhezés, és a mobilitás gyakorlatilag megszűnt a magyar társadalomban. Aki egy zsákfaluban, szegény  családban nő fel, az az egész életét ott fogja tölteni, sőt, a gyereke is ott marad. Eközben pedig 600 ezer magyar már külföldön él, és ott is dolgozik. Mindezt a magyar társadalom nagy része nem is tudja, mert a média egy koncentrált kör kezében van, Rogán Antal propagandaminiszter irányít mindent, és ehhez százmilliárdokkal rendelkezik. Nagyon sokan pedig elhiszik, amit mond. Két példa erre: tavaly nyáron volt egy riport a Népszavában, amikor Somogy megyei falvakban érdeklődtek, hogy mit szólnak a szankciós inflációhoz. Többen azt mondták, hogy ők nem tudják, mi az a szankció, de hisznek Orbánnak. A másik példa: tavaly ősszel egy fórumon egy nyugdíjas azt mondta, ő azért szavaz Orbánra, mert 15 százalékos nyugdíjemelést kapott, és neki ilyen magas nyugdíjemelést még soha senki nem adott. Miközben az infláció akkor éppen 25 százalék volt.