Kegyetlen a járványok elleni harc, de nincs jobb módszer
A klasszikus és korábban más országokban bevált módszerrel fel lehet számolni a járványt. Egyebek között így reagált a Hírklikknek az újabb fertőzésekre és a kormányzati szigorításokra Rusvai Miklós állatorvos, virológus. Előzőleg Nagy István agrárminiszter ellátogatott Bábolnára, ahol a polgármester kérésére néhány megnyugtató mondatot szeretett volna mondani az állati dögtemető ellen tiltakozó helyieknek, de a szavait méltatlankodó moraj, gúnyos kacaj kísérte. Mindez sokak szerint azt jelzi, hogy a száj- és körömfájás járvány kezd ráégni a kormányra. Ha pedig a hatóságoknak nem sikerül megfékezniük a járványt, nemcsak az állattartók, a mezőgazdaságból élők kárai lesznek mind nagyobbak, hanem a Fidesz-KDNP politikai károkkal is kénytelen lesz szembenézni.
Az agrárminiszter már a sokadik szigorító intézkedést jelentette be. Segíti az újabb kormányzati szigor a száj- és körömfájás járvány megállítását?
Nagy István nem túl szerencsés ezekkel a bejelentésekkel. Néhány napja már arról beszélt, hogy a járvány lecsengett, a fertőtlenítés folyik az érintett gazdaságokban, aztán valamivel távolabb ismét felütötte a fejét a betegség. Ráadásul abból a korábban körül határolt régióból is kilépett a vírus, bár még a megyén belül van, de éppen csak hogy. A korábbi gócok jobban egymás közelében voltak. A legutóbbi rábapordányi eset azt jelenti, hogy elhamarkodott azt gondolni, a védekezés egészen biztosan sikeres. Kell lennie egy B-tervnek is arra az esetre, ha továbbra sem tudjuk kordába szorítani a járványt.
A nyilatkozatokból arra lehetne következtetni, hogy elég reménytelen ez a küzdelem…
A klasszikus és korábban más országokban bevált módszerrel fel lehet számolni a járványt. Ne felejtsük el, hogy néhány évvel ezelőtt nálunk is ezzel a módszerrel sikerült már egyszer mentesíteni az országot, és azért választotta most is az állategészségügyi szolgálat a drákói szigort. Ha valami miatt mégsem válna be, akkor esetleg más módszerhez kellene nyúlni, még szigorúbb fertőtlenítést kellene megkövetelni, az állattartó telepeken a ki- és belépést még jobban kellene ellenőrizni. Azok a szigorítások, amelyeket most újabban bevezettek, miszerint naplót vezetnek mindenkinek a személyéről, aki megfordul nemcsak a szarvasmarha telepeken, hanem a sertés telepeken, sőt a baromfi telepeken is, ezt a célt szolgálja.
Ez megfelelő módszer arra, hogy ezt az egész folyamatot megfékezzék?
De legalább is visszaszorítsák. Hozzá kell tennem, hogy sokkal jobb a járványvédelem a sertés- és a baromfi telepeken, mert ezen állományok tartása zártan történik. Ezek abrakfogyasztó állatok, nem kell tömegtakarmányt szállítani nekik, nem kerül ki a trágya, és így tovább. A sertés- és a baromfiállományok járványvédelme eddig sokkal jobb volt, ennek köszönhető, hogy például a sertés állomány sehol nem fertőződött meg. Egyetlen kivétel van, Rábapordányban csak elővigyázatosságból ölték le az állományt, mert közel volt a szarvasmarhatelephez, pedig fertőzés nyomát a sertés telepen nem találták. A sertés állományokat a közelmúltban a PRRS nevű betegség tizedelte, ami a sertéseknél reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járt. 10-12 év kellett ahhoz, hogy a hazai állományt mentesíteni tudjuk ettől a betegségtől. Ugyanolyan drákói szigorral jártunk el, mint amit most a ragadós száj- és körömfájás esetében is alkalmazunk. A magyar sertés állomány mentesítésével óriási piaci előnyre tettünk szert, amit most a száj- és körömfájás járvány meglehetősen lerombolt.
Hányféle olyan járvány kering manapság az országban, amely a haszonállat állományt pusztítja?
Olyat, ami a száj- és körömfájáshoz hasonló károkat okozna, talán egy kezemen meg tudom számolni. Ne felejtsük el, hogy a fertőző betegségek, vagy ha úgy tetszik járványok, szinte számolatlanul jelen vannak a mindennapjainkban. A legtöbb nem olyan súlyos, ami miatt állományokat kellene fölszámolni, vagy amelyek olyan komoly gazdasági kárral járnának, ami a termelőknek a megélhetését veszélyezteti. A legismertebb jelenleg a madárinfluenza, a vadállományban az afrikai sertéspestis, ami folyamatosan veszélyezteti a házi sertésállományt is, de a fokozott óvintézkedések miatt eddig nem okozott komoly gondot. Az úgynevezett kéknyelvet, amely 2015-ben jelent meg Magyarországon, 2021-re szintén a megsemmisítéses járványelfojtással hat év alatt felszámoltuk. Ezek a járványok sajnos időről-időre felütik a fejüket, folyamatosan veszélyeztetik az állományokat, hol az egyiktől, hol a másiktól szenvedünk, és ez országonként változik.
Ezek ellen a vírusos járványok ellen vakcinázással nem lehetne védekezni?
Lehetne.
Akkor miért nem tesszük azt?
Azért, mert a Covid óta már mindenki megértette, hogy a vakcina a fertőződéstől nem véd meg, csak békés egymás mellett élést „ajánlunk” fel a vírusnak. Eltűrjük a jelenlétét, azért, hogy cserébe ne okozzon súlyos gazdasági károkat. A vakcina csak attól védené meg az állatokat, hogy ne pusztuljanak el a betegségben, de állandó, folyamatos teljesítménycsökkenést okozna, és ott maradna az állományban. Ha a fertőzött állományt leöljük, akkor azzal együtt – bármilyen kegyetlen is ez – a vírust is kiütjük. Ugyanez a módszer a szarvasmarha TBC esetében, amit szintén nem tűrünk. Ha egy szarvasmarha TBC-s lesz, levágjuk az állatot, hogy ne veszélyeztesse az embereket. Más járványok esetében talán emberi veszélyeztetettségről nincs is szó, csak nagy gazdasági károkkal kell számolni.
Más országokban is így gondolkodnak?
Vannak régiók, ahol továbbra is vakcináznak. Azok a régiók folyamatosan és súlyosan fertőzöttek a ragadós száj- és körömfájással. Ázsia, főleg Dél-Kelet- Ázsia, Pakisztán, India, Banglades, Afrika és Dél-Amerika erősen fertőzött, ezek az országok kizárják magukat az export lehetőségből. Észak-Amerika, Európa, Japán, Kína megtiltotta ezekből az importot, mert a hússal a vírust is bevinnék, és ezzel nem akarják a mentes régiók veszélyeztetni a saját állományukat.
A NÉBIH egyik friss rendelkezése kimondja, hogy az ország területén előállított nyers tej – mind tejházból, mind tejbegyűjtőből – kizárólag a hazai feldolgozóüzembe szállítható hőkezelésre. Lehetőség szerint a korlátozás alá eső területhez legközelebbi üzemet kell választani. Ennek is köze lehet a szarvasmarha állományt tizedelő járványhoz?
Ez egy általános rendelkezés, minden megtermelt tejre vonatkozik, mert a legtöbb tehenészetben nincs helyben feldolgozó kapacitás, hanem a nyers tejet elszállítják valahova. A feldolgozó üzemben beérkezés után ellenőrzik, aztán a különféle összetevőket szeparálják, majd pasztőrözik. Mielőtt fogyasztásra kerülne, szavatolt, standard minőségű termék lesz belőle, csak az után kerülhet a fogyasztó asztalára. A járvány előtt is így volt, talán csak valamivel lazább volt az ellenőrzési lánc. Kétségtelen, hogy a tejben lévő baktériumok csíraszámát ellenőrizték, de például a vírusok jelenlétét nem feltétlenül tesztelték.
