Két csapás (előkészítve), két hét múlva jöhet a következő

Mint ismeretes, a kohéziós alapok és az újjáépítési és ellenállóképességi csomag forrásait vissza lehet tartani jogállamisági hiányosságok miatt, ha azok veszélyeztetik az uniós forrásokkal való visszaélések szankcionálását. Mint korábban írtuk – ezt a mechanizmust az EU bírósága is jóváhagyta, akkor még csak a megvalósítás volt kérdéses, Most viszont már azon ment a vita, jól értékelte-e a bizottság, hogy bizonyos feltételeket teljesített az Orbán-kormány, és ezért felszabadította a keret egy részét.

A bíróság főtanácsnoka úgy ítélte meg, hogy nem: a bizottság azon az alapon engedélyezte az összeg kifizetését, hogy Magyarország bizonyos reformok végrehajtását vállalta a bírói függetlenség érdekében. Ezeket azonban még nem valósították meg, mert a jogszabályok még nem léptek hatályba. A reform nem vonatkozott az alsófokú bíróságokra, az Alkotmánybíróságra vonatkozó rész pedig az Alkotmánybíróság jelenlegi tagjaira nem vonatkozik és ezáltal nem biztosítja az Alkotmánybíróság teljes függetlenségét. Az Európai Bírósághoz benyújtható jogértelmezési kérelmek előtt tornyosuló akadályokat se bontották le teljesen. Végül pedig időközben olyan jogszabályokat hozott Magyarország, (elsősorban a szuverenitásvédelmi törvényt és az alapítványokba kiszervezett egyetemekről szóló. törvénybe becsempészett szabályozást az Alkotmánybíróság többletjogköréről), amelyeknek hatását az igazságszolgáltatás függetlenségére nem vizsgálta a Bbizottság, pedig ezek veszélyeztethetik a feltételek érdemi teljesítését.

A szuverenitási törvény ügyében a kérdés az volt, hogy az európai jog alá tartozik-e a törvény által a Szuverenitásvédelmi Hivatal által vizsgálni rendelt tevékenység. A hivatalnak nincs szankcionálási jogköre, csak vizsgálódhat, majd az eredményt közzéteheti, ráadásul elvileg csak politikai tevékenységet vizsgálhat. Ugyanakkor a vizsgálódás és a nyilvánosságra hozott vádak alkalmasak arra, hogy elbátortalanítsák a külföldi szervezeteket a magyarországi tevékenységükben, és ezek a tevékenységek eshetnek uniós jogosultságok alá – lehetnek kommunikációs vagy más szolgáltatások. Ezáltal sérül a diszkrimináció tilalma, korlátozzák a szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadságát (mert külföldi szolgáltatókat elriaszthat a magyarországi tevékenységtől). A főtanácsnok erőteljes érvekkel bizonyítja, hogy a törvény által lehetővé tett intézkedések vagy nem is szükségesek a külföldi beavatkozás megakadályozására, illetve az ország biztonságának védelméhez, vagy legalábbis nem állnak arányban az elérni kívánt céllal, aránytalanul szigorúak. Szóba kerül az is, hogy a hivatallal az együttműködés nem tagadható meg, és nincs lehetőség jogorvoslatra a hivatal intézkedéseivel szemben. Több szempontból is felmerült, hogy a törvény homályos megfogalmazásai olyan hatáskört biztosítanak a hivatalnak, amelyek túlléphetnek a szükséges és arányos mértéken.

A legjobban azonban a bíróság elnöke által a meghallgatáson feltett rövid kérdés jellemzi a szituációt: volt-e példa arra, hogy a hivatal a kormány politikájával egybeeső vélemény miatt lépett fel a külföldi beavatkozás ellen.

A Klubrádió ügyében a főtanácsnok már áprilisban kimondta, hogy a frekvencia elvétele (hiába próbáltak a kormányt képviselő jogászok ködösíteni a műsorszórási jogosultság és a frekvenciahasználati jogosultság kettősségét felhasználva) jogellenes és aránytalan volt, ugyanis olyan súlyú hibák miatt lehetetlenítették el teljesen a rádió működését, amelyek ezt nem indokolták. Az indítvány szerint a bíróságnak joga van erről az egyedi döntésről kimondani, hogy ellentétes az európai joggal (a meghallgatáson felmerült kérdésekről lásd a korábbi cikkünket). Csak az a kérdés maradt függőben, hogy sikerült-e az ezügyben pert indító bizottságnak alátámasztania, hogy a Klubrádió jelentősége a független médián belül olyan, hogy megfosztása a frekvenciától alapvetően befolyásolja a sajtószabadságot. A bíróság ítéletéről ezügyben a Hírklikk be fog számolni.

Szabó S. László