Kínos emlékeztetőt kapott Orbán a saját kormányzásáról
Murányi András véleménycikkben reagált az Indexen Orbán Viktor kijelentésére, miszerint „Magyarországon megszűnt a demokrácia és a jogállam”. A szerző szerint ha a rendszerváltás utáni Magyarországon ilyesmi megtörténhetett, az a 2010-től következő Orbán-kormányok idején történhetett.
Az Index publicisztikája Orbán Viktor több mondatát idézi. A cikk szerint az exkormányfő jelentős sajtóérdeklődés előtt arról beszélt, hogy „a Fidesz nem vesz részt az új rendszer legitimálásában, és minden békés eszközzel ellenállást hirdet”. A szerző idézi azt is, hogy Orbán szerint „ahogy az önkény nő, úgy erősödik a Fidesz”, valamint hogy a párt támogatni fog mindenkit, aki felemeli a hangját és kiáll a szabadság mellett.
Murányi András írása szerint Orbán Viktor Bóka János frakcióvezető társaságában olyan helyzetről beszélt, amely a szerző értékelése alapján „jelenlegi tudásunk szerint nincs”. A publicisztika úgy fogalmaz: a demokrácia és a jogállam megszűnéséről szóló állítás azért sem áll meg, mert a szerző szerint éppen a 2010 utáni Fidesz-kormányzás időszakához köthetők azok a lépések, amelyeket a cikk visszamenőleges törvényalkotásként, közbeszerzési visszaélésekként, társadalmi csoportok vegzálásaként, jogfosztásként és hatalmi ágak állami ellenőrzés alá vonásaként sorol.
A véleménycikk szerint a társadalom jelentős része nem azt érzékeli, amiről Orbán beszélt, hanem a szerző megfogalmazása szerint három és fél hónapja „a felszabadulásélményt kínáló erőre” szavazott. Murányi a közvélemény-kutatásokra hivatkozva azt írja, hogy az általa „elküldött Fidesz, pajzsra emelt Tisza” képletként leírt állapot szerinte nem változott.
A cikkben példaként szerepel, hogy Szijjártó Péter „régi barátaihoz igazolt”, Gulyás Gergely pedig lemondott a frakcióvezetésről. A szerző ezek alapján úgy látja, hogy a Fidesz gyengül, és nem látható olyan tömeg, amely a mostani helyzet ellen erőteljesen fellépne.
Murányi András több kérdést is felvet: hányan írták alá a Sulyok Tamás melletti petíciót, hányan tüntettek az önkény ellen, illetve milyen képet mutatott a Fideszről, hogy Orbán Viktor helyett Áder János próbált keretet adni az önkény elleni harcnak. A cikk szerint a társadalmi elégedetlenség nem amiatt jelentkezik, hogy például az NKA-ügyben fideszes vagy pártállami szereplők előzetesbe kerültek, hanem a szerző szerint inkább amiatt, hogy kevés NER-vezetőt látni elvezetve.
A publicisztika végén a szerző a 2002-es választási vereséggel állítja szembe a mostani helyzetet. Akkor az MSZP–SZDSZ 198, a Fidesz–MDF 188 mandátumot szerzett a kétfordulós választás végén; Murányi szerint akkor még volt elméleti és gyakorlati alapja a Fidesz parlamenten kívüli megszervezésének, most viszont a cikk záró kérdése az, hogy „na de most mi van?”
