Kinyílnak az akták a Gazdasági Versenyhivatalnál?

A beszélgetés elején egy metafora mentén került szóba a NER társadalmi beágyazottsága. A műsorvezető egy sokszor idézett hasonlattal érzékeltette a rendszer és az ország kapcsolatát: ahogy a folyó hosszú évek alatt formálja a követ, úgy alakíthatta át a NER is Magyarország intézményeit, miközben kérdéses maradt, hogy valóban behatolt-e a mélyebb rétegekbe. Berezvai szerint a közelmúlt eseményei – amelyek során több, korábban lezárt vagy félretett ügy újra előkerült különböző állami szerveknél – azt mutathatják, hogy a rendszer befolyása nem feltétlenül vált teljesen szerves részévé az intézmények működésének.

A volt vezető elemző ennek kapcsán a GVH-nál újranyitott médiapiaci ügyekről is beszélt. Az egyik legtöbbet emlegetett eset a Ringier és az Indamedia tranzakciója, amelynek során az Index körüli médiabirodalomhoz kerültek jelentős bulvártermékek, köztük a Blikk és több női magazin. A tranzakciót korábban a GVH nem vizsgálta érdemben, arra hivatkozva, hogy az érintett vállalatok árbevétele nem érte el azt a küszöböt, amely kötelező bejelentést tett volna szükségessé.

Újra elővett médiapiaci ügyek

Berezvai részletesen ismertette, hogyan működik a fúziókontroll rendszere Magyarországon és az Európai Unióban. Mint elmondta, bizonyos méret fölött az egyesüléseket az Európai Bizottságnál kell bejelenteni, kisebb volumen esetén a GVH vizsgálódik, egy meghatározott szint alatt pedig nincs automatikus kötelezettség. Ugyanakkor létezik egy köztes sáv is: ötmilliárd forintos árbevétel fölött a GVH saját döntés alapján „behívhat” egy ügyet vizsgálatra, ha versenykorlátozó hatást feltételez.

A korábbi döntés hátteréről azt mondta, kezdetben az volt a hivatalos álláspont, hogy az érintett cégek együttes árbevétele nem haladja meg a húszmilliárd forintos küszöböt. Ezért nem vált kötelezővé az eljárás. Ugyanakkor hozzátette: ha az árbevétel ötmilliárd és húszmilliárd forint közé esik, a GVH saját mérlegelés alapján akkor is dönthet úgy, hogy a versenyhelyzet miatt vizsgálatot indít.

Berezvai szerint jelenleg nem teljesen világos, hogy pontosan mi indokolta az ügy újranyitását. Elmondása alapján vagy új piaci információk érkezhettek, amelyek szerint a vállalatok összesített árbevétele mégis magasabb lehetett a korábban jelzettnél, vagy a hatóság úgy ítélte meg, hogy az egyesülés versenykorlátozó hatásai miatt indokolt a vizsgálat. Megjegyezte ugyanakkor: amikor még a hivatalnál dolgozott, nem találkozott ilyen új információkkal, noha szerinte korábban is rendelkezésre álltak volna olyan független médiapiaci adatok, amelyek alapján alaposabb vizsgálat indulhatott volna.

A beszélgetésben felmerült annak a dilemmája is, mennyiben tekinthető valóban függetlennek egy intézmény, ha működése látszólag igazodik az aktuális politikai hatalom elvárásaihoz. Berezvai úgy fogalmazott: problémás, ha egy független szerv „mindig éppen úgy viselkedik, ahogy az adott kormány szerint viselkednie kellene”. Szerinte ha ősszel nem volt érdeklődés a független, validált piaci adatok iránt, majd később hirtelen mégis fontossá vált az ügy újraértékelése, az felvethet kérdéseket az intézményi autonómiáról.

Független lehet-e a GVH?

Arra a kérdésre, hogy egy esetleges politikai fordulat után átalakulhat-e a GVH működése, Berezvai óvatosan válaszolt. A vezetők leváltását alapvetően jogi kérdésnek nevezte, amely szerinte összetett szabályozási és parlamenti felhatalmazási kérdéseket vet fel, ezért nem kívánt részletes jogi értékelésbe bocsátkozni.

Abban ugyanakkor biztosnak mutatkozott, hogy Magyarországon vannak olyan szakemberek, akik szakmailag felkészültek lennének egy valóban független versenyhatóság irányítására. Úgy vélte, a versenyjogi és közgazdasági tudással rendelkező szakértők között nem kevés olyan ember akad, aki kinevezése után politikai nyomástól függetlenül kívánna működni.

A beszélgetésben szóba került az is, hogy egy jól működő GVH képes lehet-e ellensúlyt képezni az állami gazdaságirányítással szemben. Berezvai szerint igen, részben azért, mert a hivatal versenypártolási tevékenysége révén felhívhatja a jogalkotó figyelmét bizonyos intézkedések hosszabb távú következményeire. Bár hangsúlyozta, hogy végső soron a döntés mindig a politikai vezetés kezében marad, a versenyhatóság szerepe éppen az lehet, hogy szakmai alapon jelezze az esetleges torzulásokat.

Miért károsak hosszú távon az árstopok?

A műsor egyik leghosszabb szakasza az árstopok és a rezsicsökkentés gazdasági hatásairól szólt. Berezvai szerint az ilyen intézkedések rövid távon ugyan kedvezőnek tűnhetnek, de hosszabb időhorizonton inkább károsak. Saját kutatásokra és nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva azt állította: az olyan piaci beavatkozások, mint a benzinárstop, végső soron nem javítják érdemben a társadalom helyzetét.

Példaként a 2021 végén bevezetett üzemanyagárstopot említette, amely 2022 decemberéig maradt érvényben. Mint felidézte, a szabályozás végét már súlyos benzinhiány előzte meg. Egy, a Corvinus Egyetemen végzett kutatásuk alapján arra jutottak, hogy az árstop eltörlését követően a magyarországi üzemanyagár magasabb szinten stabilizálódott annál, mint ahol egyébként piaci körülmények között alakult volna. Vagyis rövid ideig ugyan nyertek a fogyasztók az alacsonyabb árakon, hosszabb távon viszont magasabb költségekkel szembesültek.

A közgazdász szerint a magas árak fontos piaci információt hordoznak: azt jelzik, ha hiány van egy termékből. Ha ezt az információt mesterségesen elfedik árkorlátozással, a kereslet változatlanul magas marad, miközben a kínálat nem tud alkalmazkodni. Szerinte pontosan ez vezetett a 2022 végén tapasztalt üzemanyaghiányhoz.

A rezsicsökkentés kapcsán Berezvai azt hangsúlyozta: a mesterségesen alacsonyan tartott energiaárak miatt számos energetikai korszerűsítés gazdaságilag nem térül meg, így a háztartások kevésbé érdekeltek a szigetelésben vagy az energiahatékony beruházásokban. Ez hosszabb távon növeli Magyarország energiafüggőségét, miközben az ország jelentős részben importra szorul.

A volt GVH-szakértő szerint a jelenlegi rendszer alternatívája lehetne egy célzott támogatási modell, amelyben az állam nem az energia árát támogatja, hanem közvetlen pénzügyi segítséget ad a lakosságnak. Becslése szerint akár évi százezer forintos nagyságrendű támogatás is elképzelhető volna állampolgáronként, miközben a piaci árak ösztönöznék a takarékosságot és a korszerűsítéseket.

A beszélgetés végén a műsorvezető arra kérdezett rá, mennyi idő alatt állhatna helyre egy versenyalapúbb gazdasági működés Magyarországon. Berezvai szerint a folyamat gyorsabban zajlódhatna, mint ahogy a rendszer kiépült: úgy vélte, egy-két év alatt már olyan szabályozási környezet alakulhatna ki, amely elindítja a piaci korrekciót, míg egy teljes kormányzati ciklus alatt az eredmények is láthatóvá válhatnának. Szerinte ha valóban sikerülne csökkenteni az állami dominanciát és nagyobb teret engedni a versenynek, a gazdaság önmagában is képes lenne alkalmazkodni, és fokozatosan helyreállhatna az egészségesebb piaci működés.