Kocsikáznék Lázár Jánossal

Tisztelt miniszter úr! 

Alig néhány napja figyeltem fel felhívására Hírklikken (A Facebook nem az én világom), s miután néhány napig tűnődtem, mennyire vehető komolyan meghívása, úgy döntöttem, hogy teszek egy kísérletet. Nagy érdeklődéssel bolyonganék a nagyhírű ménesbirtokon Önnel. Ám hogy majdani csevegésünk ne legyen parttalanul csapongó, előkészítek itt Önnek néhány témát és kérdést, hogy közös gondolkodásunkban eljussunk majd A pontból B pontba, vagyis találkozónk legalább kettőnknek  gyümölcsöző legyen. De itt mindjárt hozzáteszem: ha hozzájárul, beszélgetésünket természetesen nyilvánosságra hoznám a honi olvasóközönség okulására. Kérem, ezt ne tekintse előfeltételnek, szívesen leszek beszélgetőtársa csak privát alapon is, hanem hát újságíró volnék, jobb lenne az elhangzottakat majdan közkinccsé tenni.

Amint látja, optimistán közelítek reménybeli találkozónkhoz, ámbár vannak erős kételyeim is a sikert illetően. Engedelmével ezt néhány szóban kifejtem. Ön volt miniszter, jelenleg országgyűlési képviselő, tájékozott, befolyásos személy az országos közéletben is, a regionális politikában is, s felteszem, szava nem mellékes a Fidesz dolgaiban sem. Okkal feltételezhetem, hogy országunk helyzetének és a kormány politikájának megítélésében köztünk alapvető eltérések vannak.

Nyersen, de talán világosan fogalmazva (az általam ismert tények alapján) véleményem szerint Magyarország pocsék állapotban van. A Fidesz és a kormány politikája minden tekintetben ostoba, sőt káros, erkölcstelen és a csőd felé vezet. Önnek feltehetően egészen más a véleménye. Én úgy vélem, ahhoz, hogy értelmesen beszélgethessünk, kell legalább valamely közös alap, kiindulópont, amelyről elrugaszkodhatunk.

Kell, hogy legyen közös célunk is. Annyi nem elég, hogy szeretjük Magyarországot. Én úgy vélem, a kormány dolga lenne előmozdítani, hogy a nemzet a fajlagosan legkisebb erőfeszítéssel a lehető legtöbb anyagi és szellemi értékre tegyen szert munkálkodása során, s ezzel boldogságot teremtsen magának, s elismerést szerezzen más nemzetek előtt. Ugyanakkor úgy hiszem, a jelenleg regnáló kormányt ez, mint cél - egyáltalán nem érdekli.

Az Önök számára csakis a hatalom megőrzése a fontos, hogy ennek révén a nép közös mukájával létrehozott javakból a lehető legnagyobb részt hasítsák ki maguknak, rokonaiknak, barátaiknak és üzletfeleiknek - lehetőleg jogszabályban rögzített módon. (De ha úgy adódik, annak ellenére.) Ön engem e véleményemmel valószínűleg inkább kiseprűzne kis kastélyából, semhogy vitázna velem, de tudta, hogy felhívására magamfajta undok tollforgatók is jelentkeznek majd, tehát Önnek első lépésben el kell döntenie: lehet-e értelme a kettőnk közötti találkozónak ilyen éles ellentétek mellett?

Ezek után engedje tehát meg nekem, hogy feltegyek néhány egyszerű kérdést mintegy megrajzolva eszmecserénk alapkörét. (Zárójelben ugyan, de nyomatékosan kérem: válaszaiban - ha lehet - mellőzze Soros György átkos befolyásának emlegetését; kérem, tekintsen el a „bevándorláspárti“ kifejezés használatától; ha lehetséges, szorítsa a legszükségesebbre Gyurcsány Ferenc szörnyűséges működésének emlegetését; s ne említse a civil szervezetek magyarellenes aknamunkáját! Az ellenzék pedig legyen olyan, amilyen!)

1. Ha Magyarországon a jogállamisággal nincs semmi baj, akkor miként lehetséges, hogy a World Justice Project elnevezésű amerikai jogi szervezet friss értékelése szerint  a fejlett országok sorában az 57., vagyis az utolsó helyen állunk. A kormányzati hatalom korlátozását illetően pedig a 126 vizsgált ország között a 103 helyen állunk.

Mellesleg mint mond a magyar jogállam állapotáról a Tavares jelentés vagy a Sargentini jelentés? Mi tár fel az országunk ellen folyó EU-s vizsgálat a 7. cikkely alapján? Ez csak valami magyarellenes összeesküvés passziója? Valójában miért is nem kell nekünk az Európai Ügyészség? (Csak azt ne mondja, hogy tiltja az Alaptörvény!) Pótkérdés a témáhozÖnnek mint szakértőnek: Ön szerint a „Csak a Fidesz“ becenevű választási rendszer valóban kifejezi a választói akaratot? Tisztességes-e az a rendszer, amelyben 48 százalékos támogatottsággal kétharmadnyi mandátumot szerezhet valamely párt?

2. Ha a kormány évről évre többet költ a közegészségügy fejlesztésére, ugyan miként lehetséges, hogy (az illetékes miniszter szerint) csak tavaly 24 ezer ember halt meg a megfelelő gyógyeljárások alkalmazásának hiánya miatt? Miként lehetséges, hogy a kórházak súlyos adóssága évről évre újratermelődik? Miért betöltetlenek százával az orvosi, nővéri állások? Miért ígér a kormány nyakló nélkül fizetésemelést az orvosoknak, egészségügyieknek amelyet aztán nem kapnak meg? Hogy az orvosok miért távoznak külföldre, azt sejtem. De Ön talán tudja is?!

3./ Az a közoktatási rendszer, amelyet Önök 10 év alatt kiépítettek rémesebb a szörnyűségesnél! A gyerekek iszonyatos óraszámban hülyeségeket bifláznak, nem tanulnak meg tanulni, alig kapnak korszerű ismereteket, nem készítik fel őket az iskola utáni évekre. Mi ebben az istenverte rendszerben a politikai bölcsesség?  Milyen lesz így a magyar „tudásalapú társadalom“. Hol van ebből a hazaszeretet?

4./ A Fidesz és a kormány uralja a tömegtájékoztatás 80 százalékát. A megyei lapok nem egyszer azonos címoldallal jelennek meg, hogy parányi tévedés ne lehessen: ki az úr a sajtóban. A köztelevízió ...inkább nem minősítem. Miniszter úr! Önök éjt-nappá téve minden tájékoztatási eszköz révén  minden érzékeny és kevésbé érzékeny közügyben félrevezetik a nemzetet! Ugyanakkor - ha úgy tetszik - fontos és kevésbé fontos ügyekben titkolóznak. És azt állítják a médiáról, hogy baloldali túlsúly van, mert ami a kevés ellenzékinek tekinthető orgánumban jelenik meg, az olvashatóbb, nézhetőbb, jobb minőségű hírszolgáltatás. Ön nézi, hallgatja olykor a „saját“ sajtóját? Ha igen, hogy‘ bírja - például a szóvivőket?

5./ Végezetül néhány „apróság“!

- Hogyan lehetséges, hogy korábban Simicska Lajos, most pedig Mészáros Lőrinc cégei nyernek minden második közbeszerzési pályázatot?

- Hogy’ a csudába‘ sikerült ilyen remekül jogszabályba önteni a dohányforgalmazási monopóliumot?

- Miként tudják Önök az állami termőföldeket olyan furfangosan megpályáztatni, hogy a területek nagy többsége előre kiválasztott keveseknek, rokonnak, barátnak, ismerősnek, kedves üzletfélnek jusson?

- Mi lett a sorsa 3000 milliárd forintnyi magányugdíjpénztári megtakarításnak?

- A nyugdíjak bérekhez viszonyított vásárlóereje következetesen csökken. Hogyan állíthatják rezzenéstelen arccal, hogy megőrzik a nyugdíjak reálértékét? Egyébként mikorra várható a jelenlegi nyugdíjrendszer csődje?

- Ki „gondozza“ most a takarékszövetkezetek egybegyűjtött vagyonát?

- Mi az ördögnek kell minden második nagy- és kisvárosban futballstadiont, tornacsarnokot, lőteret építeni?

- Önök valóban hiszik, hogy jobban tudják, miként kell megszervezni és irányítani a tudományos kutatásokat, mint az MTA?

-Miért kellett a CEU-t Budapestről elüldözni, ráadásul ilyen alantas, sunyi módon?

- Miért nem kapják meg a rendőrök, a tűzoltók, a tanárok, a közhivatalnokok és a szociális szféra dolgozói az ezerszer megígért béremeléseket? Hiszen a gazdaság állítólag remekül teljesít, lenne pénz dögivel.

- Orbán Viktornak személyes konfliktusa akadt Iványi Gáborral. Ön szerint ez elég ok arra, hogy a kiválóan működő Evangéliumi Testvérközösséget kizárják az elismert egyházak sorából?

- Miért nem adnak enni a menekülteknek a tranzitzónákban?

- Kicsoda, micsoda Habony Árpád?

- Miért kellett a szemétszállítást is államosítani?

- Igaz-e, hogy Orbán Viktornak mindig igaza van? S ha egyszer esetleg nem lenne igaza, azonnal életbe lép az első pont?

Felteszem, egyelőre elég lesz Önnek ennyi, hogy még találkozásunk előtt elege legyen belőlem. Vagy elképzelhető, hogy közösen megérkezünk B pontba?

Mielőbbi válaszát remélve

Üdvözlettel:
Lovász Péter