Közveszélyes kém – vagy a sajtószabadság bajnoka?
Julian Assange, az ausztrál születésű tényfeltáró újságíró sok éves bujkálás után vádalkut kötött az amerikai igazságszolgáltatással és megúszta öt év börtönnel – amit a brit kiadatási fogságban már letöltött, s így hazatérhetett szülőhazájába, ahol szabad ember. Pedig összesen 175 éves börtön, akár halálbüntetés is fenyegette az Egyesült Államokban, mert a vád szerint kémkedett és titkos iratokat szivárogtatott ki. Utóbbival emberéleteket is veszélyeztetett, tevékenysége nagy károkat okozott Amerikának, sokan mégis a sajtószabadság bajnokaként ünneplik. Sajátos pálya.
A 2010-es év egyik szenzációja volt, amikor az Assange által alapított WikiLeaks portál által vezető amerikai, brit és német lapoknak átadott titkos iratok kezdtek nyilvánosságra kerülni. Azok az Egyesült Államok kormányának számítógépes hálózataiból származtak, diplomáciai, katonai, hírszerzési akták tízezreiről volt szó. Arról is, hogyan működik – nem ritkán törvénysértően – az amerikai hírszerzés, s milyen bűnöket követnek el az ország fegyveres erői.
A kiszivárogtatások annál kényesebbek voltak, miután érintettek vezető külföldi politikusokat is. A római amerikai nagykövetség például annak idején jelentette, milyen rendkívül szoros baráti viszony alakult ki Silvio Berlusconi akkori olasz miniszterelnök (jelenlegi utóda, Giorgia Meloni régi támogatója) és Vlagyimir Putyin orosz elnök között, még értékes ajándékokat is küldözgettek egymásnak. Nyilvánosságra került az is, hogyan figyelmeztették 2007-ben a német kormányt: ne tartóztassák le a CIA ott tetten ért embereit, akik – tévedésből – hónapokig fogva tartottak egy német állampolgárt Afganisztánban. Volt hír még Ramzan Kadirovról, Csecsenföld uráról és Putyin fő kaukázusi szövetségeséről. Az amerikai külügyminisztérium jelentett egy látványos esküvőről, ahol Kadirov és barátai részegen 100 dolláros bankjegyeket hajigáltak a táncosnőknek, majd Kadirov nászajándékként 5 kilós aranytömböt nyújtott át az ifjú párnak. A WikiLeaks az amerikai Demokrata Párt szerveréről orosz hackerek által ellopott adatokat hozott nyilvánosságra a párt belügyeiről a 2016-os választások előtt.
Sokan vádolták Assange-ot, amiért (nyilvánvalóan) együttműködött az orosz hírszerzés hackerével, de ő ezt mindvégig tagadta.
A WikiLeaks alapítója a szenzációs adattárat egy Bradley Manning nevű katonának, az amerikai hadsereg akkor Irakban állomásozó hírszerzési elemzőjének köszönhette. Máig nem tisztázott okokból ő töltötte le a dokumentumokat, többek között kódokat feltörve, a munkahelyén, a sereg bizalmas adattárából. Vagy negyed millió diplomáciai táviratról volt szó, valamint rengeteg jelentésről az afganisztáni és az iraki háborúról. A méreteiben és mélységében páratlan bűncselekményért Manningot 35 évi börtönre ítélték, de abból csak hetet ült le. Barack Obama elnök kegyelmet adott neki. Talán azért is, mert időközben nemet váltott, Chelsea Bradley lett a vádlott neve.
Assange 2006-ban alapította a WikiLeakst. Első nagy dobása a videófelvétel volt, ami bemutatta, hogyan nyitott tüzet egy amerikai helikopter az iraki háború idején a magasból emberekre, akik közül 11-en meghaltak. Mint utóbb kiderült, ártatlan civilek voltak, köztük a Reuters brit hírügynökség két munkatársa. Kiderült az is, milyen kiterjedt hírszerzési tevékenységet folytat az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal Európában is – például egy budapesti lehallgató központ révén, vagy vezető német, francia és más európai politikusok telefonbeszélgetéseit lehallgatva.
Először, 2010-ben, Svédország adott ki körözést Assange ellen, de egészen más ügyben: két nő szexuális erőszakkal vádolta. A vádat évekkel később elejtették, de Assange az amerikai körözés és a svéd nyomás hatására 2012-ben Ecuador londoni nagykövetségén kért menedékjogot és ott csaknem hét esztendőt töltött. Bár a házból kilépni nem tudott, tovább szerkesztette, irányította a portált, látogatókat fogadott, interjúkat adott és feleségül vette egyik védőjét, akitől a bujkálónak két gyermeke született. Míg az Obama-kormány mérlegelte, hogy lépéseket tesz ellene, ezt utóbb feladták azzal, hogy az veszélyeztetné a sajtószabadságot. Trump elnöksége alatt azután vádat emeltek és mint utóbb kiderült, akkor a CIA tárgyalt a kérdés olyasfajta „megoldásáról” is, hogy Assange-t megölik vagy elrabolják Londonból.
Miután az ecuadoriak felmondták a menedéket, a WikiLeaks vezetője szigorúan őrzött brit börtönbe került és öt évet kellett ott eltöltenie. Kiállt mellette az Amnesty International, a Riporterek Határok Nélkül és más emberjogi és a sajtószabadságot védelmező egyesületek. A brit, az amerikai, a francia és német lapok, amelyek annak idején nyilvánosságra hozták a WikiLeaks kiszivárogtatásait, közösen léptek fel érdekében. A jogi eljárásokban mindig az volt a megoldandó – és megoldatlanul maradt – kérdés: hol a határ? Amikor egy demokráciában a média megszerez és kitereget a kormány számára kényes, szigorúan őrzött papírokat, adatokat, azt védi a sajtószabadság, hiszen törvénysértésekről rántja le a leplet.
Támogatói szerint Assange tevékenysége a közérdeket szolgálta és az amerikai alkotmány biztosítja a szabad vélemény-nyilvánítás jogát. Miért más, ha ezt egy magánember teszi úgy, hogy a titkokat eljuttatja a médiának?... Ha ilyen precedens van, akkor hasonlóan vádat emelhetnek és elítélhetnek újságírókat is – amint azt egyébként Donald Trump már régóta, elnöksége idejétől szorgalmazza: ilyen esetekben vonják felelősségre az újságírókat. Ha Trumpot novemberben ismét elnöknek választják, ilyen törvénytől tartani kell.
Hosszú évek után Assange és az amerikai igazságszolgáltatás most vádalkut kötött és az ausztrál kiszabadult a londoni börtönből. Vállalta, hogy a 18 közül egy vádpontban (kémkedés) elismeri bűnösségét. Ennek fejében 5 évre ítélik, (amennyit Londonban már leült) és hazatérhet. Sajátos módon a lehető legtávolabbi amerikai területen, a Csendes-óceáni Mariana szigeteken működő bíróság előtt kellett megjelennie. Onnan Ausztrália már nem esik messze.
