Krausz Tamás: a XX. század egyik legfontosabb politikai eseménye volt az 1917-es orosz forradalom

Mond-e még valamit ma az embereknek ez az évforduló?  

Én sokfelé jártam a világon ebben a témakörben konferenciákon, könyvbemutatókon, saját Lenin könyvemet is bemutatták portugálul a 100. évfordulón, 2017-ben Brazíliában Sao Paulóban. A könyvbemutatón 1000 diák volt. Vagyis itt, Kelet-Európában, azt kell lássuk, hogy a történelmi idő nem egyformán jár. A forradalmakhoz való viszony – attól függ, milyen forradalomról van szó –, különböző régiókban különféle emlékeket vált ki. Nálunk a rendszerváltás óta egy konzervatív tekintélyuralmi rendszer rendezkedett be, amelynek a legitimációs ideológiája nem az orosz forradalomra megy vissza. De az orosz forradalomra vonatkozó történelemhamisítás mindenütt zajlik, kiváltképp Oroszországban. A hatalom mindenütt fél ettől a forradalomtól, minden úton-módon megpróbál tőle elhatárolódni, mindenféle zagyvaságot kitalálnak róla, de érthető, hogy miért.

Miért?

Az első, és a legfontosabb tény, hogy az orosz forradalmat az imperialista világháború hívta életre. Az I. világháború teremtette meg a maga 25 millió halottjával azokat a feltételeket, amelyekből a lázadó néptömegek kisarjadtak. Ők saját maguk hozták létre a munkás- paraszt- és katonaszovjeteket 2017 folyamán. A bolsevikok csak jóval később, valamikor ősszel kaptak többséget ezekben a szovjetekben. Mert ők komolyan vették az emberek követeléseit: a társadalmi tulajdont, kenyeret, földet a lakosság döntő többségének, az alul lévőknek. Ezek reagáltak a bolsevik programra, de közben sok idő telt el. A bolsevikok kevesen voltak, és ezek a szervezetek, és a forradalmi mozgalmak teremtették meg őket nagy számban. Úgy kell elképzelni ezt, hogy a kapitalizmust áttörték ezeken a helyeken Oroszországban. Egy darabig létezett is, de ahogy az lenni szokott, a fejlődés nem a forradalmárok célkitűzései alapján ment végbe. A forradalmárok nagyon szép dolgokat képzeltek el, de ahogy Lenin mondta: „minthogy analfabéták vagyunk, először el kell sajátítani a civilizáció bizonyos elemeit” Ez nem ment könnyen. Közben 14 ország megtámadta Szovjet Oroszországot, tehát végig a külső ellenség környezetében fejlődtek, és végül ebből sarjadt ki a náci Németország legyőzése a II. világháborúban, Európában. Erre a világon sok helyen emlékeznek, ám Magyarország nem ennek az emlékezetnek a csúcsa. De ugyanúgy nem mondható el ez egyik kelet-európai országról sem. 

A világtörténelmet tekintve, mekkora volt a jelentősége a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak?

Ma már tisztán látszik, hogy valószínűleg tényleg a XX. század egyik legfontosabb politikai eseménye volt az 1917-es orosz forradalom. Azért is rettegnek tőle, mert megismételhető. Nem ezekkel az eszközökkel, formákkal, de abban a formában feltétlenül, hogy – példa van rá –. a kapitalista magántulajdont át lehet alakítani társadalmi tulajdonná. A Szovjetunió épp abba bukott bele, hogy a társadalmi tulajdon állami tulajdon lett, és nem visszafelé társadalmasították a lakosság javára ’89-’93-ban, hanem privatizálták. De hát a társadalmasítás is egy lehetőség volt. A hatalmi elitek döntő része azonban abba az irányba ment, hogy ők legyenek az új uralkodó osztály. Sőt, ameddig lehetett, titkolták, hogy a kapitalizmus visszaállításáról van szó. Oroszországban még ma is jobban értik ezt az emberek, mint bárhol másutt. Az emberek értik, hogy a rendszerváltás egy nagy becsapás volt, hiszen egyik országban sem kiabált sehol tömeg azért, hogy vissza kellene állítani a kapitalizmust. 

Most viszont a világ mintha épp a feudalizmus visszaállítására törekedne…

Hát, igen. A mai fejlődésnek a lényege, hogy zajlik a világ gazdasági, területi újrafelosztása. Lehetne egy kedvező társadalmi átalakulás, egy új szocializmus irányába, de egyelőre olyan mélyen van diszkreditálva, és olyan mértékig van elnyomva minden olyan kultúra, minden humanisztikus elgondolás, ami ebbe az irányba vezet, hogy inkább egy etnonacionalista reneszánsznak a kereteit látom kibontakozni szerte a világban. A globalistáknak történelmi felelősségük van abban, hogy olyan társadalmi-gazdasági formákat, olyan világrendet hívtak életre, olyan példátlan egyenlőtlenségeket hoztak létre társadalmi osztályok, nemzetek és régiók között, amelyek antikapitalista baloldal hiányában etnonacionalista ellenállást provokáltak világszerte. Ez nem a szocializmus irányába hatott, azt ütötték vágták a globális és helyi uralkodó osztályok, hanem az etnonacionalista típusú háborúk irányába, amik a világ területi, és a világgazdaság újrafelosztásához vezetnek. Így a forradalmi eszméktől természetesen reszketnek. De szerintem előbb-utóbb a néptömegek ebbe az irányba kell, hogy forduljanak, mert ki fog derülni a mostani háborús időszakról, hogy semmit nem változtat meg az emberi élet tekintetében. Továbbra is maradnak az egyenlőtlenségek, egyre nagyobbak lesznek, marad az erőszak, az elnyomás a világ legtöbb területén. 

Elképzelhető, hogy az emberiség valaha is eljut az egyenlő elosztás világába? 

Se egyenlő elosztásról, se totális egyenlőségről nem beszél senki. A társadalmi egyenlőség azt jelenti, hogy a demokrácia fogalma magába rejti a gazdasági, a politikai, jogi, és a szociális felszabadulást egyszerre. Ez a lényeg, ebbe az irányba kell menni. A tiszta jogi, politikai szabadság messzire nem vezet, mert az embereknek hiába vannak jogaik, ha azokat képtelenek realizálni, mert szegénységük okán még a piacra sem tudnak bejutni.