Kunetz Zsombor: a magyar társadalom nagyon komoly vesztese a Fidesz egészségügyi politikájának
Orbán Viktor miniszterelnök Tusványoson tartott beszédében bemutatott egy listát arról, mit tart szükségesnek, hogy Magyarország fejlődése 2030-ra „lokális kivétel" lehessen. A Hírklikk utánanézett, hogy az utóbbi 12 évben hogyan sáfárkodott a kétharmados többség az egyes területek javaival. Sorozatunkból az is kiderül, mi vár Magyarországra a Fidesz – azaz Orbán Viktor – vezette kormány további országlása alatt.
Annak, hogy a kormány az elmúlt 12 év alatt majdnem végig ignorálta – még a Covid-járvány alatt sem vette komolyan – az egészségügyet, a magyar társadalom nagyon komoly vesztese – összegezte a Fidesz egészségügyi politikáját Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi szakértő. Hozzátetette: erre az időszakra rányomja a bélyegét a Fidesz káderpolitikája, vagyis a szakma nem fontos, a lojalitás az, ami számít. Nem kell, hogy valaki értsen is ahhoz, amit csinál, az a fontos, hogy lojális legyen.
– A magyar egészségügyet 12 éve a Fidesz uralja. Mik azok az átfogó intézkedések, amelyeket meghoztak ezen a területen? Milyen irányba vitték a magyar egészségügyet?
– Azt hiszem, hogy az irányt nem is nagyon kell bemutatnom. Az első komolyabb átfogó intézkedések a központosítás volt, amikor létrejött a GYEMSZI, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet. Ebbe a kórházak beszerzéseit is „beletolták”. Az előbbihez hasonló hatalmas, monumentális intézményeket hoztak létre, amik később megbuktak. Ugyanis főképpen a korrupció, és a Fidesz káderpolitikája miatt tarthatatlan volt a tisztességes fenntartásuk. Egyébként a káderpolitika az, ami az elmúlt 12 évre rányomja a bélyegét, vagyis a szakma nem fontos, a lojalitás az, ami számít. Nem kell, hogy valaki értsen ahhoz, amit csinál, az a fontos, hogy lojális legyen. Azt hiszem, ez megmagyarázza, miért látjuk ma úgy, hogy az egészségügy teljesen összeomlott. Az intézkedések között mindenképpen meg kell még említeni a jogállási törvényt, amelyik rendkívüli módon megosztotta az egészségügyi dolgozókat, hiszen csak az orvosok bérrendezése sikerült.
– Voltak-e olyan intézkedések, amelyek a magyar egészségügy fejlődését szolgálták?
– Meglepő módon voltak. Ilyen volt – főleg az uniós forrásoknak köszönhetően – a diagnosztikai eszközök beszerzése. Sajnos azonban ezek sokszor nem oda kerültek, ahol a szükség, az igény volt rájuk, hanem oda, ahol erősebb volt a politikai lobbi. Adott estben akár egy kis kórházba is. Egy másik példa erre, hogy akkor még létezett a Transzplantációs Klinika, amikor az Onkológiai Intézetbe került a tüdőtranszplantáció, ami aztán gyorsan ki is vérzett. Normális helyzetben ugyanis a tüdőtranszplantációnak semmi keresnivalója nem lett volna az Onkológiai Intézetben, nem ez a profilja annak az intézménynek. A másik mindenképp hasznos és erős fejlesztés volt – bár ezt is lehetett volna sokkal professzionálisabban megcsinálni –, az az EESZT, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér. Ennek a lakosság éppen a Covid-járvány kellős közepén látta, és látja azóta is a legnagyobb hasznát azzal, hogy a recepteket a felhőből a gyógyszertár ki tudja adni. Arról nem is beszélve, hogy olyan adatok tudnak ott összefutni, amikből sok mindenben segítséget nyújthatnának szűrésekre, prevencióra és minden egyéb ilyenre.
– Csak épp nem élnek vele?
– Nem nagyon. Úgy tűnik, nem igazán értik, milyen kincs van a kezükben. Azt gondolom, nem is nagyon van olyan szakemberük, aki ezt értékelni tudja, és ki tudná olvasni az adatokból a lényeget. Mert – mint már mondtam –, a szakértelem huszadrangú az egészségügyben, fő a lojalitás. Pozitív intézkedésként említeném a hálapénz kivezetését, de sajnos mégsem tudom, mert ezzel egyidőben nem vezettek be olyan ösztönzőt, amely a valós, jó orvosi teljesítményt jutalmazná. Így a hálapénz kivezetésével sajnálatos módon gyakorlatilag az utolsó motivációs szöget is kivették az egészségügy rendszeréből. Ennek látjuk is minden nap az „eredményét”, azt, hogy a várólisták egyre hosszabbra és hosszabbra nőnek. Lehetett volna pozitívum, mert a hálapénz rendkívül kártékony, ártalmas, rossz rendszer volt. De így nem lett volna szabad megszüntetni. Ebben a pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy többet ártott vele a kormány, mint használt.
– A magyar társadalom végeredményben kettészakadt, az egyik fele hozzájut az egészségügyi ellátáshoz, a másik fele pedig gyakorlatilag nem…
– Ez eddig is így volt. Sajnálatos módon ez a megosztottság, ha nem is ennyire erősen, de eddig is élt a rendszerben. Hiszen, aki tudott hálapénzt adni az egészségügyben, az valamennyire előrébb tudott jutni, meg tudta fizetni az általa vélt jobb doktort, a jobb ellátást. Most arról van szó, hogy aki a magánszektort meg tudja fizetni, az akár az életét is meg tudja váltani, hiszen adott esetben előbb ismerik fel a daganatos betegségét, előbb diagnosztizálják, és akkor a gyógymód is előbb érkezhet. Ha azonban a két helyzetet össze kell hasonlítanunk, és megnézni, ki fér hozzá az ellátáshoz, akkor sajnos a jelenlegi helyzet rosszabb.
– Melyek voltak azok az intézkedések, amelyek a kárára voltak a magyar egészségügynek?
– Szinte minden, ami ezen kívül van. Megszűnt az Egészségügyi Minisztérium, és az egészségügy az EMMI-hez, az Emberi Erőforrások Minisztériumához került, aztán az is megszűnt, és most a Belügyminisztérium alá tartozik. Az egészségügy 2010-ben, és az elmúlt 12 évben talán lehetett volna hangsúlyos szereplő, de sajnálatos módon, Szócska Miklósék akkori alkalmatlansága ezt gyorsan parkolópályára tette. Az egészségügy nemhogy kiemelt szereplője nem lett a kormánynak, de gyakorlatilag nem sokat foglalkoztak vele. A gyeplőt is bedobták, és aztán lesz, ami lesz. 2010 óta „lesz, ami lesz-ben” élünk. (Szócska Miklós korábban az egészségügy átalakításának szakértője, 2010 és 2014 között a Nemzeti Erőforrás Minisztérium majd Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyért felelős államtitkára volt – a szerk.)
– És mi lett?
– Összeomlás.
– De ezt tagadják, azt mondják, működik…
– Nehéz az összeomlást tagadni akkor, amikor gyakorlatilag betegek tízezrei esnek el az ellátástól, nehéz tagadni akkor, amikor ma ennek a kórháznak ezt az osztályát, holnap pedig annak a kórháznak azt az osztályát zárják be. Nehéz ezt tagadni akkor, amikor – akár ideiglenes jelleggel – egyetemi intézmények osztályai zárnak be. Ez azt jelenti, hogy itt nagyon komoly ellátásbeli problémák vannak.
– Összességében a magyar társadalom nyert, vagy veszített a fideszes egészségügyi politikával?
– Miután nem volt egészségügyi politika – illetve még egyszer mondom, 2010-ben volt, de az főképp a szereplők alkalmatlansága miatt gyorsan megbukott –, ezt a kérdést nem lehet értelmezni. Annak, hogy a kormány az elmúlt 12 év alatt majdnem végig ignorálta – még a Covid-járvány alatt sem vette komolyan – az egészségügyet, a magyar társadalom nagyon komoly vesztese.
– Volt, aki nyert ezzel az egészségügyi politikával?
– Persze. Kialakult egy orvosbáró réteg, amelyik ki tudta magának szemezgetni a gyümölcsöket ebből a káoszból. Azért ők jól megéltek belőle. A kezükön jó néhány uniós pályázat is átfutott. A másik, nagyon megerősödő szegmens, amelyik nagyon jól járt, az, amelyik hiánypótlást próbál több-kevesebb sikerrel végezni: a magánszektor. A magánszektor brutálisan megerősödött a 2010-es évekhez képest. Ha valaki nyertese ennek az egészségügynek, akkor a magánszektor tényleg az.
