„Laborországi” jelentés
2020. április 17. „Szerencsénk van ugyanakkor, mert Olaszország és Magyarország között van egy ország. Úgy hívják, Ausztria. A helyzet úgy áll, hogy mindenki sötétben tapogatózik, de ők előttünk tapogatóznak a sötétben, ezért én laboratóriumként tekintek Ausztriára, nem fenyegetésként. Tehát, ha ők ott oldanak bizonyos tiltásokat, és próbálkoznak az élet normális menetéhez való visszatéréssel, akkor azt figyelni kell, jegyzetelni kell, elemezni kell, tanulni kell belőle, és ami beválik, azt szabad átvenni. Örüljünk, hogy egyszer végre nem mi vagyunk a kísérleti egerek.” (Orbán Viktor)
2021. november 19. „Szembe kell nézni a realitásokkal. Túl sok az oltás ellen dolgozó politikai erő van az országban, melyek támadják az osztrák egészségügyi rendszert. Ennek következménye a túlzsúfolt intenzív ellátás és az elviselhetetlen emberi szenvedés. Ezért általános oltási kötelezettséget kell bevezetni 2022. február 1-jétől" – mondta a döntésről Schallenberg a pénteki sajtótájékoztatón, amelyet azután tartottak, hogy a kancellár egyeztetett a tartományok kormányzóival. (…) Ausztriában a teljes lakosság 64,1 százalékát oltották be. Ez az arány elmarad az unió és az Európai Gazdasági Térség átlagától (69,9 százalék), de több mint öt százalékkal magasabb, mint a magyar adat (58,8 százalék). „Nem akarunk ötödik, hatodik és hetedik hullámot.” (osztrák kancellári sajtótájékoztató)
- Azt nem tudom, hogy szerencsénk van-e, vagy sem, de azt igen, hogy a 8,5 millió lakosú Ausztriában eddig 11.903 fő hunyt el a járvány következtében, hazánkban ugyanezen okból eredően pedig 32.780 honfitársunk hagyott itt minket. Érdemi a különbség. Az osztrák átoltottsági szint is számottevően magasabb, mint a magyar, úgy látszik, hiába üzeni nekünk Merkely professzor úr, hogy „az oltás működik, Magyarország működik”. A kérdés az, hogy milyen színvonalon, milyen hatékonysággal.
- Hétfőtől az egész országra kiterjedő lezárás lép életbe Ausztriában. A lezárás a tervek szerint tíz, de maximum húsz napig tart majd. Az éttermek, kávézók és az üzletek (kivéve a napi szükségletet kielégítő üzletek) november 22-től zárva tartanak, leáll a kulturális- és rendezvényipar. Az iskolák és óvodák viszont - egyelőre - nyitva maradnak. A szigorítás mindenkire, oltottakra és oltatlanokra egyaránt vonatkozik, ám az oltatlanokra ezt követően is érvényes marad.
- Az is közismert, hogy a szomszédban szintén úgy gondolják, hogy a járványból kivezető utat a vakcina jelenti, ám különféle mikro-intézkedésekre így is szükség van. Ilyen például a maszkviselés, amelynek szabályozása szintén szigorúbb a magyarországinál, csak az FFP2-es típus az elfogadott.
- Szembeötlő az is, hogy az osztrák kancellár a sajtótájékoztató előtt konzultált a kilenc osztrák tartomány kormányzójával, és csak ezután állt elő merész bejelentésével. Nem emlékszem arra, hogy Magyarország kormányfője az elmúlt másfél évben járványügyekben folytatott-e egyeztetést a főváros és a valamennyi megyei jogú város polgármesterével, vagy a megyei közgyűlési elnökökkel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy hazánk miniszterelnöke és csapatai harcban állnak Budapest vezetőivel. Ezzel ellentétben, a „Boldog Ausztria” fővárosát nem kifosztja az osztrák végrehajtó hatalom, hanem támogatja a járvány elleni védekezésben. Micsoda különbség!
- A demokratikus Ausztria új kancellárja világosan elmondta a polgároknak, hogy mit, miért tesznek, és azt is közölte velük, hogy jövő év február 1-jétől általános oltási kötelezettséget kíván elrendelni.
Az osztrákok tehát nem kísérleteznek tovább, hanem elrendelik a társadalom kényszer-vakcinálását. Úgy látszik, megunták az Orbán által rájuk osztott fehér egér szerepet, és végleg le akarnak számolni a pandémiával. Attól tartok, hogy ezentúl mi leszünk az új „Laborország”, és mi fogjuk igazolni, mi leszünk arra az elrettentő példa, hogy miként nem lehet/nem szabad kezelni ezt a súlyos járványt. Ne legyen igazam!
