Új múltat építenek, a régit megpróbálják kiirtani

A Közlekedési és Természettudományi Múzeum debreceni „kitelepítésének” terve nagy vihart kavart. Ön szerint miért ragaszkodik ehhez a tervhez a kormány?

Ha az okokat próbáljuk megfejteni, alighanem arról van szó, hogy az Orbán-rendszer megpróbál egy új valóságot teremteni. Megpróbál a korábbi évtizedekkel szakítani, főképpen azzal, amit ők a „kommunizmus évtizedeinek” neveznek. Ezt bele is írták az Alaptörvénybe, ezzel akarták kitörölni a magyar történelemből azokat az „átkos” évtizedeket. Ami nagyon furcsa egy elvileg konzervatív, hagyományőrző pártként kormányra került Fidesztől, mert az európai konzervatív pártok meg szokták becsülni a múltjukat, a múzeumokat, a kulturális örökséget, az egyetemeket. 

A legnagyobb veszélyben a Várban lévő intézmények vannak.

Olyan épületek kerülnek oda, amelyek vagy léteztek, vagy nem léteztek korábban, de egy olyan „mesevilághoz” próbálnak visszatérni, ami még a Horthy-korszakban sem úgy volt. A Várból el akarják tüntetni a „kommunizmus nyomait”, amire milliárdokat költenek. Orbán szeretné a Budai Vár pompáját helyreállítani, emiatt a Várnegyedben egy új valóságot hoznak létre, kissé olyat, mint a kaliforniai Disneyland. A Magyar Nemzeti Galéria is átépítés alatt áll, azt is ki akarják onnan telepíteni, mert az épületben látványos, kormányzati reprezentatív teret kívánnak létrehozni. Ott van a Széchenyi Könyvtár is, azt sem fejlesztik, inkább sorvasztják, lehet, hogy új helyet keresnek a számára. Kiköltöztették az akadémia intézeteit, a történettudományi, a jogtudományi és a szociológiai intézetet, jellemzően azokat a társadalomtudományi szellemi központokat, amelyeknek később külső-Ferencvárosban találtak „méltóbb” helyet. Most az ELTE részei lesznek, pluszpénz nélkül, ami a hazai társadalomtudományok, történettudományok és bölcsészet kiéheztetését, megnyomorítását is jelenti. Az a lényeg, hogy az emberek felejtsék el a múltjukat, az identitásukat, mert így könnyebben meg tudják emészteni a propagandát, nem lesz elég tudásuk, műveltségük, ízlésük meglátni a látszatok mögött a valóságot. 

A fővárost lehet büntetni, de ez nem bűn az egész nemzettel szemben? 

Úgy tűnik, ez sem szempont számukra. Időről-időre fölröppen a hír, hogy bizonyos múzeumokat majd az egyes vidéki városokba, de főképpen Debrecenbe költöztetnek, abba a városba, amelyiket a Fidesz valamilyen okból a maga „fővárosának” tekint. Talán azért, mert a város református és nem katolikus, a kormánypárt befolyásosabb híveit pedig reformátusnak gondolják. Nyilvánvaló, hogy az ellenzéki vezetésű Szeged ilyen szempontból szóba sem kerül. 

Nem volna ördögtől való gondolat, hogy legyen egy-egy múzeum vidéken is…

Lehetne, de ez nincs végiggondolva. Büntetés jellege van. Nem az adott tájegységhez igazodik a kiszemelt múzeum átköltöztetése, hanem egyszerűen egy már létező múzeumot kiszakítanak a saját közegéből. Erre a Természettudományi Múzeum a legjobb példa, amelyet a Ludovika már-már teljesen visszaszorított, most pedig nem tudnak vele mit kezdeni. Miközben ez az a múzeum, amely a gyerekek oktatása szempontjából rendkívül fontos lenne, de ebek harmincadjára kerül. Sem ez, sem a szintén kitelepítésre ítélt Közlekedési Múzeum Debrecenben nem tud majd az országos szintű múzeumok elvárásainak megfelelni.  

Azoknak a múzeumoknak sem sokkal jobb a helyzetük, amelyek nincsenek a kilakoltatási listán. 

Sajnos ez is igaz. Jó példa erre a Lechner Ödön által tervezett csodálatos Iparművészeti Múzeum, amely már több mint egy évtizede zárva van. Folyik az építkezés, miközben az ott tárolt anyag – köztük a teljesen egyedi, különleges keleti szőnyeggyűjtemény – állapotáról nem tudni semmit. A kormány a Szépművészeti Múzeumot tekinti az ország első számú múzeumának, de a maga műfajában az Iparművészeti anyaga legalább olyan értékes, ha nem különb. Kincseit a nemzetközi rangsorban előrébb sorolják a körülöttünk lévő országok hasonló múzeumainak anyagánál. Egyszerűen hihetetlen pazarlás, hogy ezt a gyűjteményt nem lehet egyben látni. Olykor kisebb épületben rendeznek belőlük kiállításokat. 

Lehet ez egyfajta kormányzati válasz a Liget-projekt elleni tiltakozásra?

Sok szempontot előhoztak a Liget-projekt kritikusai, de egyvalamiről viszonylag kevés szó esett: a Liget az Osztrák-Magyar Monarchia egyik igazi polgári létesítménye volt. A Városliget gyönyörű közpark, amihez komoly tradícióik kötődnek. Ott van a jégpálya, a csónakázó tó, a Széchenyi Fürdő, korábban a Vidám Park is, amelyet már szintén kilakoltattak. Minden ligeti létesítmény elsősorban a pihenést szolgálta, ma is ez lehetne a profilja. De a kormány másképpen gondolja. Már oda építették a Kossuth térről a Néprajzi Múzeumot, ez a sísáncra emlékeztető ház építészetileg érdekes, de nem feltétlenül a Városligetbe való. Ráadásul azok a termek, ahol a kiállított tárgyak kaptak helyet, nem alkalmasak igazán múzeumi célokra, diszfunkcionálisak. Most már mindegy, ott van egy új épület, van benne múzeum is. Felvetődik a kérdés, hogy miért kell épületekkel telezsúfolni a ligetet? Nem lehetett volna a valóban látványos Zene Háza épületének másutt, hasonlóan méltó, szép környezetet találni? A Nemzeti Galériát is idehoznák a Várból, s azzal már teljesen be lenne építve a Liget, az a zöld tér, ami levegőzésre, sétára, pihenésre szolgálna, amire a városnak elengedhetetlenül szüksége van. Nem kell az egyik jó funkciót tönkre tenni ahhoz, hogy egy másik korszaknak állítsanak „emlékművet”. Ez voluntarizmus, kapkodás, amit a Budapest-ellenesség is táplál. 

Részben Budapesten, részben Bécsben él. Ott hogyan viszonyulnak a múzeumokhoz?

Bécsben nagy becsben tartják a kultúrát. Ma a világ egyik legélhetőbb városa, ahol jó a szociális ellátás, kiváló az egészségügy, igen jó a tömegközlekedés. Nagyon szívesen mennek oda a turisták, mert mindig vannak színvonalas programok. Működik a Práter, kirándulási lehetőséget kínál a bécsi erdő és magas kultúrát az olyan múzeumok, mint például az Albertina vagy a Kunsthistorisches Museum. Ezeket nagyon nagy becsben tartják és igen sok pénzt fordítanak arra, hogy évről-évre magas színvonalú időszaki kiállításokat rendezzenek bennük. De ez nem csak pénz kérdése. Nekünk sem kellene elherdálni azt, amink van, és akkor szép lassan vissza lehetne adni Budapest kulturális vonzerejét. Ha erre lenne kormányzati politikai akarat is.