Lázadnak a magyarok: elfogyott a pénz
Többek között a legfrissebb közvélemény-kutatások számait is boncolgatták Balogh Judit vendégei – Rangos Katalin, Fekete Norbert és Heiszler Ákos – a Visszaszámlálás harmadik részében.
A résztvevők szerint a számok mögött mindig ott a politika. „A közvélemény-kutatás inkább rágógumi – el lehet szórakozni vele, de nem táplál.”
A vita egyik hangsúlyos pontja az volt, hogy a választások önmagukban már régóta nem tekinthetők szabadnak. „A NER-ben nem szabad és nem demokratikus választások zajlanak. A propaganda, a manipuláció és a rendszerszintű csalás már be van építve a mindennapokba” – hangzott el.
Sokat beszéltek a Fidesz félelemre építő kommunikációjáról is. Rogán Antal minisztériumának attitűdvizsgálatai a résztvevők szerint „nem a valóságot tükrözik, hanem a valóságot alakítják”. A „béke kormánya” szlogen és a háborús félelemkeltés egyszerre köti magához a bizonytalanokat, miközben kiszorítja az érdemi vitát.
Az ellenzék helyzetéről szólva, többen figyelmeztettek: hiába tűnik ígéretesnek a Tisza Párt gyors erősödése, „a közvélemény-kutatásban elért számok nem helyettesítik a valódi szervezetet”. Magyar Péter szimbolikus fellépése hatott, de kérdés, lesz-e mögötte hosszú távú struktúra.
A társadalom állapotáról szóló rész különösen erős volt: „A magyar választó érzelmi immunitása hiányos. A politika félelemmel dolgozik, és ez működik, mert az oktatás nem tanít kritikus gondolkodást.” Ugyanakkor a felszín alatt már pattog a parázs: az egyik elemző megfogalmazása szerint a magyar lázad, ha a mindennapi megélhetése kerül veszélybe – és ezt a hatalom is pontosan tudja.
A tiltakozás legtöbbször nem az alapjogok korlátozásából fakad, hanem abból, amikor „elfogy a pénz a hónap végére”. Ugyanakkor felmerült, hogy a politikus feladata nem csupán követni a közvéleményt: „Az igazi vezető víziót ad. Aki csak reagál, az nem politizál, hanem sodródik.”
