Lázadnak a szegedi egyetemisták az SZTE magánosítása ellen

Harkai Péter 2021. január 14. 14:19 2021. jan. 14. 14:19

Minden előzetes egyeztetés nélkül, a Szegedi Tudományegyetem is magánkezekbe privatizálódna a kormány alapítványi modellprogramja szerint – csak itt Novák Katalin lépne fel Vidnyászky Attila szerepében. A szegedi diákok tiltakozó demonstráció szervezésébe kezdtek.

Hogy mit tudnak tenni az újabb durva magánosítási terv ellen a szegedi egyetemistákból 2018-ban megalakult Veritas Virtus Libertas (igazság, bátorság, szabadság – az SZTE mottója) csoport kezdeményezésére a diákok – erről a közösség egyik tagját, Papp Bencét kérdeztük.  

– Horváth Zita, az ITM felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára egy helyi konferencián azt nyilatkozta, hogy a szegedi egyetemet – a Corvinustól eltérően – nem fogják alapítványban működtetni. Ezt 2020 májusában az SZTE kancellárja, Fendler Judit is megerősítette. Ehhez képest már az alapítvány törzsgárdája is ismert a sajtóból, többek között a kormányhátszéllel polgármesterségért sikertelenül indult Nemesi Pál és a kormánybástya Novák Katalin személyében. Erre válaszul mire készül a diákközösség?

– Szeged ikonikus helyszíneire tervezünk tiltakozó demonstrációt, ahol sok ember megfordul: például a belvárosi híd, transzparens épületek – de ez egyelőre legyen meglepetés a hétvégére.

– Mire számíthat Szeged?

– Egy olyan performance-sorozatra, aminek a keretében a város különböző helyszínein, de minden nap igyekszünk megjelenni, illetve a VVL Fb-oldalunkon posztolni, valamint a sajtóhoz eljuttatni az anyagainkat.

– Miként reagál minderre az egyetem jelenlegi vezetése?

– Most értesültünk róla, hogy a rektor, dr.Rovó László összehívott egy egyelőre napirendi pont nélküli rendkívüli szenátusi ülést. Ő egyértelműen az alapítványosodás mellett foglal állást. A számára azért is kulcsprobléma ez az egész, mert ha alapítványi formában működhetne tovább, akkor az eredetileg megszavazott rektori pozíciója kedvezően átalakulhatna. Közismert, hogy a kormány által támogatott Nemesi Pál mellett kampányolt, akit az alapítvány egyik tagjaként emlegetnek – ez a pozícióváltás feltehetően a rektor úrnak sem jönne rosszul.   

– Mikor és milyen témában tartanák meg az említett szenátusi ülést?

– A részletekről fogalmunk sincs, magáról az eseményről sem kaptunk konkrét értesítést, szenátusi szimpatizánsaink értesítettek a tervezetről. Most abban a fázisban vagyunk, amikor a rektor kikéri a dékánok véleményét és megtárgyalják azokat az igényelhető garanciákat, amik egy „alapítványosodás” biztosítékai lehetnek. Ezen idő alatt lehetne és van módunk bármilyen hatást gyakorolni az egyetem vezetésére, hogy milyen feltételek mellett vagy azok hiányában tárgyaljanak a tervezett átalakításról. Úgy viszont nehéz kommunikálni, hogy nem kommunikálnak pont azokkal, akiket mindez a leginkább érint, az egyetem hallgatóival. Minderről nem kaptunk semmilyen hivatalos információt, holott az SZMSZ szerint kötelező lenne erről a diákokat is értesíteni.

– Egyáltalán honnan értesültek a modellváltás szándékáról?

– Gondolom, ahogy ön, a sajtóból. Hivatalosan sem a HÖK, sem az EHÖK (Egyetemi Hallgatói Önkormányzat) nem tett semmilyen hivatalos állásfoglalást, mivel feltehetően hivatalos értesítést sem kaptak. Tény, hogy mindkét képviseletből delegáltak tagok az egyetem szenátusába, ahol felmerülhetett a tervezett átalakítás, de ez nem éppen az elvárható protokoll, hogy hallomásból kezelt félinformációkat tolmácsoljanak a 12 kart tömörítő, jelentős létszámú egyetemi diákság felé a sorsukat illetően. S nem mellesleg, a megkérdezésük nélkül.

– A VVL mikor, miért alakult meg ilyen önálló, az eddig ismert öntevékeny diákközösségektől szokatlan módon?  

– Még 2018-ban, az MTA lerohanásakor alakultunk meg, mert az Akadémia elleni modell és módszerváltás módja egy olyan ingerküszöböt lépett el nálunk, ami egyértelművé tette, hogy a magyar felsőoktatás és tudomány elleni bűntett, ami zajlott. Akkor kezdtünk figyelemfelkeltő „gerillaakciókba”, ami nem volt összeegyeztethető, beszorítható például egy HÖK korlátai közé, de lehetőséget biztosított a cenzúrázatlan, őszinte véleményünk kifejezésére.

– Ezt most miként sikerül velük összehangolni?

– Egyértelműen azt szeretnénk elérni, hogy az érdekeink és a céljaink közösek legyenek, mert hát azok is, még ha a HÖK és az EHÖK jóval kötöttebb lehetőségekkel is rendelkezik. A legutóbbi, őszi megmozduláson, amikor az SZTE tervezett névváltoztatását sikerült megakadályozni, mindkét szervezet – bár némi megfontolás után, de – teljes mellszélességgel mellénk állt, összhallgatói szavazást kezdeményeztek s ezzel biztosítani tudták a teljes hallgatói közösség véleményét, nem csak a szavazások alkalmával, de a kommunikációban is. Úgy vélem, ez most sem lesz másként – bár egyelőre teljes a hírzárlat náluk is.

– A szegedihez hasonló helyzet alakult ki a napokban váratlanul a pécsi, a debreceni egyetemeknél is. Keresik-e, tervezik-e az összefogás, a közös fellépés erejét?

– Egyértelműen. A pécsiekkel a napokban felvettük a kapcsolatot, ott is elindult egy „Free PTE!” mozgalom, valamint összekapcsolódunk olyan országos szervezetekkel, mint a Titkos Egyetem. Ez utóbbiban – bár sokszor összemossák az SZFE történetével – jóval szélesebb tevékenységgel foglalkoznak, összefognak minden olyan egyetemi tagságot, ahol szervezett ellenállásra van szükség. És természetesen felvettük a kapcsolatot az SZFE képviselőivel is, akik országos ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkeznek az ellenállás módszereiben.

– Kialakulóban lenne egy laza, de országosan körvonalazódó egyetemi ellenállás a kormány felsőoktatást célzó leigázásával szemben?

– Mi lennénk a legboldogabbak, ha már ott tartanánk, de ehhez még sok víznek kell lefolynia a Dunán – és a Tiszán. Egyelőre az tűnik a gyakorlati problémának, hogy a hallgatók egymástól elszeparáltan működnek és igyekeznek kiállni az érdekeikért, főként lokális problémákban gondolkoznak. Akkor lángolnak fel a tiltakozások, amikor a saját portájukat támadják a hatalmi szándékok – most viszont tény, hogy egy erős elégedetlenségi hullám kezd kialakulni. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy országos ellenállásban mutatkozhasson meg az erőnk, de egyértelműen ennek lenne a legnagyobb hatása.

– Milyen visszajelzéseket kaptak a tiltakozás és az érdekérvényesítés egyetértésében a HÖOK-tól?

– Egyetértésükről biztosítanak, de lévén országos szervezet, egyértelmű kiállást az egyetemünk hallgatói önkormányzatának hivatalos állásfoglalása után tudnak megtenni, mivel az LVV csoportunk afféle „szabadcsapat”. Először a lokális szövetséget kell kialakítani, hogy országos szintre léphessünk, közösen – a szándék és a lehetőség adott.

– Bár egyértelműnek tűnik, hogy pillanatnyilag az események forrásában működnek, de ha eszkalálódna a helyzet az SZTE ügyében, kialakulhat-e hasonló blokád, mint történt ez az SZFE esetében?

– Felmerült ez a lehetőség is, főként, hogy az SZFE története után erősek az elvárások az egyetemi öntudat kinyilvánításában, de a színiegyetem olyan kommunikációs és médialehetőségekkel rendelkezett, ami itt, vidéken nem feltétlenül adott, a velük párhuzamba állítható transzparencia tekintetében sem. Egy Alföldi Róbert nem feltétlenül áll ki helyben s személyében egy szegedi demonstráción, holott az ügyünket ő is magáénak vallja. De alapvetően nem ilyen megoldásokban gondolkozik a csapatunk, mivel jelenleg sem nekünk, sem a fenntartónknak nem ez az üdvözítő út a megoldáshoz. Nyilván az SZFE is élt a saját lehetőségeivel, mi is ebben gondolkozunk. Hogy ebbe beletartozik-e egy blokád lehetősége, az nagyban függ attól, hogy merre „fajulnak” a dolgok.

– Miként reagálnak az egyetemi oktatók a most kialakuló folyamatra, ami az SZTE működését veszélyezteti?

– Sok támogatói üzenetet, visszajelzést kapunk, de azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ők erősen kiszolgáltatott helyzetben vannak, a tudományos pályájuk is veszélybe került. Akikkel mi kapcsolatban vagyunk, azok részéről egyértelmű a szolidaritás.

– Valójában mit szeretne elérni a diákság az alapítványi átalakításról értesülve?

– 10-15 pontban megfogalmaztuk az alapvető követeléseinket, amelyek nélkül ez a modellváltás nem járható út, ez a VVL Fb-oldalán olvasható. Ezekből a legfontosabbak talán az egyetemi autonómia biztosítása, az egyetem vezetésének további tudományos alapokon történő működtetése, az alapítványi kuratórium tagjai közt a pártpolitikától független szenátusi képviselet garanciája, a szenátus és az egyetemi szervezetek transzparens működése. Jelenleg ugyanis nemhogy a párbeszéd marad el, de információt sem kapunk az egyetem működéséről, terveiről, jövőképéről. 15 000-20 000 egyetemista elvárásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azzal mi is tisztában vagyunk, hogy a világon nem példátlan, hogy alapítványi finanszírozású egyetemek működnek, sőt, vannak kifejezetten magas színvonalon működő intézmények. A probléma abban áll, hogy az új fenntartó – a szenátus megkerülésével, ellehetetlenítésével – tejhatalmat gyakorolhat, és az egyetemeket fenntartó alapítványok kuratóriumába olyan párt-közeli emberek kerülnek, mint Csányi Sándor és Lázár János (Szent István Egyetem), Vidnyánszky Attila (SZFE), vagy Varga Judit (Miskolci Egyetem).

– Milyen határidővel tervezik az alapítványi átalakítást?

– Az SZTE nem volt része az alapítványosdinak, mint említette, májusban még maga az SZTE kancellárja, Fendler Judit is erről nyilatkozott. Most viszont úgy tudjuk, hogy január végén, 25-26 körül kerül napirendre a modellváltás kérdése, addig a véleményezés zajlik. Augusztus egytől pedig már alapítványi formában indítanák az egyetemi képzéseket.

– Ez finoman szólva sem egy átgondolható időegység egy ilyen horderejű kérdés széles körű megvitatására. Magyarul diktátum.

– Én sem érzem úgy, hogy a párbeszédet segítené. Pedig szeptemberben arra a kérdésre, hogy lesz-e modellváltás, még maga Gulyás Gergely is azt válaszolta határozottan, hogy „NEM”.

– Önök, illetve a VVL-csoport milyen befolyással rendelkeznek a hallgatók irányában?

-– Az őszi névváltoztatás kapcsán megmozgattunk 7-8000 embert. Ha kell, nem lesz ez másként most sem.